Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-70

70. országos ülés november 16. 1869. 295 folytatni, más részről, hogy a mig a múltra nézve tisztába hozva és a jövőre nézve szabályozva nem lesznek, nem lehet czél- és okszerű bérrendszerről sem szó. Kétségtelen az is, hogy ily fontos kérdések megoldása, melyekben — némely részben legalább — az enyém és tied is tekintetbe jön, helyesen, mind az egyes érdekeltekre, mind a közjóra ezélszerüen, csak is nyugalmas és békés időben eszközölhető. Azt hiszem továbbá, politikai szempontokból is figyelmes gondot kell arra fordítanunk, hogy eltávolitsunk minden oly kérdést — az által, hogy megoldjuk azokat, — a mely a már létező bajokhoz egy ujabbat, az osztályok közti feszült viszonyt vagy ellenszenvet okozhatna. És bátor vagyok figyelmeztetni azokat, — nem mondom, e házban, de a hazában — kik netalán azért óhajtanák elodázni ezen kérdések megoldását, mert attól férnek, hogy az őket érendő veszteségekért nem fognak megfelelő kárpótlást nyerhetni; figyelmeztetem ezeket, fontolják meg, miszerint netán valamivel kisebb, de biztos vagyon sokkal többet ér oly vagyonnál, melyről a körülményekhez képest, annak idején nem intézkedhetnek. Jöhet egy percze az izgalomnak, egy oly perez, a hol a viszonyok erejénél fogva el fognak azok enyészni, a nélkül, hogy még csak gondolni sem lehetend kárpótlásra. Mindezekhez hozzá kell hogy vegyem még a humanitás szempontját. Azt gondolom, t. ház, senki sincs itt, ki ne óhajtaná, hogy oly események, minőket határozati javaslatom elején emiitettem, e hazában meg ne újulhassanak; azt ^hiszem, senki sincs, ki ne óhajtaná, hogy minél előbb megnyugvás szálljon azon házakba, melyek sorsuk felett most naponkint aggodalomban vannak ; és azt hiszem, hogy csak ha e tekintetben gyorsan intézkedünk, fog ez eléretni. Már most, midőn a contractualisták és telepitvényesek kérdése függőben van, egy felől a nagyobb birtokosok, aggódva saját vagyonuk felett, oly szigorúsággal járnának el, mint azt más körülmények közt nem fognák tenni, s más felől meglehet azon százezrei hazánknak, kiknek érdeke kérdésben forog, meglehet, mondom, túlságos remények által is vezetve, nem fogadnának el oly ajánlatokat sem, melyeket más körülmények közt elfogadtak volna. Es akár egyik, akár másik indokból jöjjön el a szenvedés azon szomorú órája, minőt ezen példában észlelünk, az ok és a hiba azon törvényhozást illetné, mely elmulasztotta e kérdéseket megoldani ugy, hogy mindenki tudván, mihez van joga és mihez nincs, egymás közt elintézzék mindezen szenvedések elkerülésével e kérdést. Ezen, részint államgazdasági, részint politikai, részint szabadsági, részint humanitási szempontok azok, melyekből én e kérdések mielőbbi megoldását kívánom és óhajtom, miként előrebocsátottam, nem hiszem, hogy legyen valaki e ház keblében, ki e kérdés mielőbbi megoldását ellenezni kívánná; azonban, hogy mindezen hitem mellett miért terjesztem be határozati javaslatomat, annak indoka az eddig történtekben fekszik. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy nem csak interpellatiók történtek ez ügyben, de már oly régen, mint 1867. deczember 28-dikán az igen t. igazságügyér ur távollétében a miniszterelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy a javaslatok már készen is vannak, és nem sokára le fognak tétetni a ház asztalára. Távol legyen tőlem a legmesszebbről is azt állítani, hogy midőn a miniszterelnök ur ezt monda, és midőn az igazságügy miniszter ur hasonló értelmű nyilatkozatot tett, ezt csak azért mondották, hogy bennünket megnyugtassanak a nélkül, hogy komoly szándékuk lett volna arra. De minél jobban megvagyok győződve arról, hogy részükről komoly volt a szándék tenni, annál inkább azt kell hinnem, hogy rajtuk kivül álló körülmények, melyeket eddig legyőzni nem tudtak, voltak okai annak, hogy adott ígéreteiket mégis mindeddig be nem válthatták; és mert azt hiszem, hogy épen a minisztérium akaratának támogatásul szolgálna, ha a t. ház határozatikig kimondja, hogy e kérdéseket még ez ülésszak alatt megoldani "kívánja, ajánlom javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Élénk helyeslés bal felől.) Horvát Koldizsár igazságügyminiszter í T. ház! Ha az igen t. képviselő ur határozati javaslatának az a czélj'a volt, hogy e nagyfontosságú kérdés megoldását sürgesse, akkor én teljesen megnyugszom határozati javaslatának ezen czélzatában, sőt elfogadom azon indokokat is, melyeket t. képviselő ur felhozni szíves volt. Kell, hogy ezen kérdések mielőbb megoldassanak a humanitás, a nemzetgazdasági elvek és a jogegyenlőség szempontjából. En tehát teljesen egy nézeten vagyok a t. képviselő úrral; sőt még hozzá teszem, hogy azon kormány, mely ily nagyfontosságú kérdések megoldását fontos és alapos okok nélkül elodázni akarná, nem volna méltó, hogy egy pillanatig is itt elfoglalja helyét. (Aialános helyeslés.) Hanem míg egy részről a lényegre nézve egyetértek t. képviselő úrral, más részről nem helyeselhetem a formát, melyet e nagyfontosságú kérdések sürgetésére választani méltóztatott : mert ez a bizalmatlansági szavazatnak némi árnyalatával bir; (Helyeslés jobb, ellenmondás bal felől) azon kormány pedig nem érdemelte meg a bizalmatlanságot, mely a trónbeszédben, mint a mely minden parlamentális országban a minisztériumnak programmja szokott lenni, kimondotta, hogy e