Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

69. országos ülés november 15. 1869. 281 nyíltan benlevö s elismert ma tagadtassék; senkinek sem jut, legkevésbbé a kormánynak eszébe azt onnan kitörölni akarni; a kérdés csak az, hogy a mi törvényben van, azt e helyen szükséges-e újra föleleveníteni ? (Fölkiáltások a bál oldalon: Természetesen szükséges!) Engedelmet kérek, azt még eddigelé nem mondtam, hog)

r nem szükséges. A kérdés, mondom, csak az : nyerünk-e az által valamit — akár törvényesség, akár gyakorlati czélszerüség szempontjából — ha itt újra ezen elnevezést használjuk? s e tekintetben egyetértek Hoffmann Pál képviselőtársammal, a ki azt mondja: ez is, az is törvényes kifejezés. Törvényes az, a mit Várady Gábor képviselő ur javaslatba hozott, mert megegyez az 1867-ki XII. törvényczikkben használt, tehát tőrvéayes kifejezéssel; törvényes, tökéletesen törvényes az is, a mit a kormány javaslatba hozott, mert egyezik az 1868. XL. törvényczikkben használt kifejezéssel. Tehát egyik az egyikkel, másik a másikkal egj^ez, tehát mind a kettő törvénynyel egyező. A különbség köztünk az, hogy a túlsó oldalon azon kifejezést, mely az 1868. XL. törvényczikk négyszer használt kifejezésével talál, s mely a legközelebb beigtatott ujonczozasi törvény homlokán áll, törvénytelennek állítják. Eu azt állítom, hogy sem az egyik, sem a másik nem törvénytelen : mert az egyik csak ugy törvény, mint a másik. Tehát, ismétlem, törvényesség tekintetében egyiknek sincs előnye a másik felett. Gyakorlati tekintetben már megjegyzem, hogy szintén semmi különbség nincs, mert minden ember csak ugy soroztatik be az egyik, mint a másik esetben, tehát e tekintetben sincs különbség. Hanem van igen is egy különbség, egy körülmény, mely a kormányt most és előbb arra birta, hogy ezen kifejezést használja és nem amazt. Van egy körülmény, mely a törvényhozás többségét a legközelebbi alkalommal a kormány mellé sorakozásra s az általa javaslatba hozott elnevezés elfogadására birta; ezen körülmény pedig az, (Halljuk!) hogy az 1868. XL. törvényczikk, t. i. mely a véderőről tüzetesen intézkedik, mint a melynek az egyedüli és kizárólagos tárgya, határozottan egy oly ujonczozasi törvényjavaslatot föltételezett, a milyen itt ezen czimmel megjelent. Azt állítom, hogy azon suppositumnak, melyből a XL. törvényczikk kifejezései egyedül keletkezhetnek, azon várakozásnak — mondom — nem felel meg oly ezimü törvény, milyent a túlsó félről követelnek; ellenben teljesen és tökéletesen azon az utón a kormány által javasolt czim elfogadásával haladunk, melyet a XL. törKÉPY. H. NAPLÓ 18ff III. vényczikk kijelölt, tehát a törvény által positive nem csak azzal egyező, de előre ki is jelölt ősvényen. B tekintetben bátor vagyok újra hivatkozni mindazon szakaszokra, melyeket már az átalános vita alkalmával érinteni kötelességemnek tartottam, s egyátalában nem óvakodom azon tizenegyedik szakaszra újból hivatkozni, melyre akkor hivatkoztam, épen azért, mivel a visszahivatkozás benne foglaltatik, s ez az én ezélomra nem csak nem hasznavehetetlen, sőt nagyon jó. Az első, mire hivatkoztam, a harmadik szakasz volt: „A hadseregbe, hadi tengerészetbe, vagy a honvédségbe lépés kötelezettsége (2. §.) kezdődik azon naptári év január hava 1-től, a melyben a hadköteles élte 20-dik évét betölti." Az a kérdés, melyik hadseregbe, a magyar vagy a közös hadseregbe? Egyikünk sem mondhatja meg magából a szakaszból, mert ez semmi támpontot nem nyújt erre nézve. Menjünk tehát a többi §§-ra, a melyekben e kifejezés újra előfordul, és a melyekben támpontot találunk arra nézve, hogy melyik hadsereg értetik : a magyar-e, vagy a közös ? A legközelebbi §, mely idevág, a 11-ik, s ez azt mondja: „A monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi és tengeri hadsereg az 1867-ki XII. törvényczikk 11, 12, 13, 14. szakaszaiban foglalt alkotmányos jogok alapján s azok fentartása mellett — tehát itt föntartatik a magyar hadsereg iránti jog — a monarchia mindkét államterülete összes népességére nézve 800,000 főnyi teljes hadi létszámban állapittatik meg." Itt már könnyű megmondani, hogy ezen szárazföldi és tengeri hadsereg elnevezés alatt, melj

rnek létszáma itt megállapittatott, mit ért a törvény? Vajon melyiket érti, a magyar vagy a közös hadsereget? A magyart nem, mert annak létszáma csak 320,000, tehát érti a közöst, a melynek létszáma 800,000. Menjünk tovább. A 30. §. azt mondja: „A hadseregbe sorozandó védkötelesek száma ő felsége birodalma két állama közt a népesség számarányához képest . . . osztandó fel." Hová osztandók és sorozandók? A hadseregbe. Milyen hadsereget ért ? Nem értheti a magyar hadsereget, (Balról: Nem bizony!) mert ha azt értené, nem mondaná, hogy a besorozandók száma megosztandó a két állam kőzött, ezen törvény tehát föltette, hogy a hadseregbe lesznek sorozva az illetők, azon hadseregbe, mely közös: különben nem mondhatta volna, hogy meg kell osztani a birodalom két állama közt a megszavazandó kat. Várt tehát oly ujonczozasi törvényt, mely azt mondja, hogy a hadseregbe szavaz36