Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

282 69. orezágos ülés november 15. 1869. tatnak meg az ujonezok mindnyájan, és a számot meg kell osztani kétfelé. Menjünk a 32-dikre. Ez világosan kiköti, hogy a hadseregbe besorozottak, az egészségi csapatok egyedüli kivételével, kizárólag magyar csapatokba osztassanak. Már voltam bátor tegnapelőtt azon megjegyzést tenni, hogy ha a magyar hadseregbe sorozásról szól valamely törvény, akkor azon kikötésnek, azon stipulátiónak semmi értelme sincs, mert azt mondani, hogy a magyar hadsereg részére megszavazottak kizárólag csak magyar csapatokba osztassanak, annak nincs semmi értelme. Mikor tehát a törvény ezt már előre stipulálta, akkor föltette, hogy nem magyar hadseregbe lesznek sorozva, mert ha ezt nem tette volna fel, akkor ezen stipulátióra nem lett volna semmi szükség. Ámde a stipulátió törvényben van, s ha egy kormánynak a törvény ujjmutatását követnie kell, ha azt figyelmen kivid hagynia nem szabad, akkor határozottan azt állítom: hogy a kormány nem csak a törvényt szem elől nem tévesztette, hanem ha a magyar hadseregbe kívánta volna megállapittatni az ujonczokat, akkor nem tett volna ugyan törvénytelent, hanem ujabb törvény útmutatását határozottan szem elől, figyelmen kívül hagyta volna. Erre vagyok bátor figyelmeztetni, és azt hiszem, a ki máskép nem tudja indokolni ezen stipulátió szükségét, hogy az nekem e tekintetben igazat adni kénytelen. Én csak azt állítom, hogy törvényszegéssel, a törvénynek figyelmen kívül hagyásával, vagy a törvény útmutatásától való eltéréssel a konnányt akkor, midőn így hozza javaslatba a törvény czimét, vádolni nem lehet és tökéletesen jó .dapokon nyugszik. Ugyanezen törvényhozásnak legközelebbi ujonezozás alkalmával lett azon megállapodása, melynél fogva ezt fentartotta. Mindaddig, míg azok, a rnik a XL. törvényczikkben foglaltatnak, míg ezen stipulátiók ott vannak, mindaddig állítom, hogy magának a törvényhozásnak ezen irányt elhagyni, melyet önmagának kijelölt, nem mondom, hogy nem lehet elhagynia, de akkor határozottan állítom, hogy a ki elhagyja, nem mondom, törvény ellen cselekszik, mert hisz törvényes kifejezéssel él, de egy tüzetes törvény által kijelölt iránytól eltér. És miért tér el? Azért, hogy valami gyakorlati hasznot csináljon? Nem, mert azzal, ha itt reiteraltatik egy törvénynek használt és senki által kétségbe nem vont frázisa, azzal egy emberrel sem lesz erősebb a magyar hadsereg, mert a mostani ujonezok egy embere sem soroztatik be máshová, sőt a magyar hadseregnek törvényes létezése sem erősül semmit. Mert más volna, ha itt nyíltan az egyik vagy másik fél részéről, vagy pedig a kormány részéről el nem ismertetnék, hogy ezen magyar hadsereg igen is ugy, a mint a törvényben megvan, mint kiégészitő része a közös hadseregnek létezik. Létezik, és azt a törvénykönyvből senki sem akarja kitörülni, sőt nem csak nem akarja, hanem mióta a törvény megalkottatott, a hadsereg azóta megerősödött, megerősödött az által, hogy a fejedelem kegyelméből, méltánylata és igazságszeretetéből oly elemeket nyert, melyeket azon időben nem bírt: nyert ugyanis mütani csapatokat. Azt állítom, ha szükség volna resuscitatióra egy megkísértett tagadással szemben, vagy ha a kormány hallgatással kívánná mellőzni azon tényt, mely a törvényben világosan meg van irva, akkor érteném; de mikor senki sincs, a ki tagadná, hogy a törvényben az ott van, és ugy, a mint a törvényben van, meg is kell lennie, akkor, megvallom, nem látom okát, a miért a törvényben egyszer megjelölt iránytól eltérnénk. Ez nem csak indokolva nincs, de abban nem tudom, micsoda előny található, holott, mint mondom, sem az elmélet, sem a gyakorlatiasság terén egy árva igényi haszonnal nem jár. De ha valaki azt kérdi tőlem: de mikor az egyik ép oly törvényes, mint a másik, hogy miért ragaszkodom épen az egyikhez ? ismételnem kell azon feleletet : mert minden kormánynak, sőt minden, a tőrvény consequentiáját megtagadni nem akaró képviseletnek is a törvény által kijelölt irányt ok nélkül elhagyni nem opportunus. Ha van ok, gyakorlati haszon, vagy egy elvnek, a mely tagadtatik, fentartása ugy kívánná, az egészen más lenne. En, részemről, okát nem látván, azért nem tudnék a változtatásban megnyugodni, és azért nem is járulok hozzá. Ha nem sikerült volna kimutatnom, hogy a törvény adta az irányt, vagy ha a túlsó félről sikerült volna kimutatni, hogy gyakorlati vagy elméleti haszon jár avval, vagy egy elv salvaltatik, a melyet valaki tagad, akkor megadnám magamat. De a gyakorlati haszon fen nem forog, de nem is tagadja senki, és ismétlem, nem látom okát a változtatásnak; de azt látom, hogy a törvény megjelölte az irányt, melyben a kormány törvényjavaslatával mozog, s azért akarom, kérem annak fentartását. (Élénk helyeslés jobb felől, s felkiáltások: Elfogadjuk!) Tisza Kálmán: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő és államtitkár ur megnyugtatott bennünket az iránt, hogy azon szó „magyar hadsereg'* még ma is még van törvényben, és senki azt onnan kitöröltetni nem szándékozik. Azonban taglalván az 1868-ki XL-ik törvényezikk szabványait, ismét kimutatta, hogy képtelenség magyar hadsereget érteni, mert csak közös hadsereg van; előadása tehát nem tesz egyebet, mint azt, hogy ott lehet a magyar hadsereg, nem is fogja bántani azt senki, mert