Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-68
c>~o 68. országos ülés r littassanak ki. En a névre nem sokat adok, t. ház. Shakespeare, midőn Romeot Júliával beszélteti a köztök főnforgó szerencsétlen körülményről, hogy az egyik a Montagne, a másik a Capulet házhoz tartozik, Rómeóval azt mondatja: bárminek nevezzük a rózsát, illata mindig ugyanaz marad. Én is azt mondom, nevezzük a mostani hadsereget akárminek, szavazzuk meg az ujonczokat akár a magyar hadsereghez, mely a törvény értelmében az osztrák-magyar hadseregnek kiegészítő részét képezi, szavazzuk meg akár mint sorhadi csapatokat, azok mindig osztrákmagyar, de tulajdonkép mégis német-osztrák seregbe Boroztatnak. (Helyeslés bal felől.) En azért azon módosításhoz, melyet hallottam, hogy ezen ujonczok a magyar hadsereghez szavaztatnának meg, nem járulok. De nem járulok más részt a törvényjavaslat cziméhez sem, mert ez is hamis, ez sem felel meg, t. ház! a valódi helyzetnek. Itt az áll: szavaztassanak meg a csapatok, az ujonczok a magyar sorhadi csapatokhoz. Ezen értelmezés szerint létezik magyar had, melynek vannak sorhadi csapatai. En ezt tagadom. T. ház! En azt tudom, van egy osztrák hadsereg, melynek vannak magyar csapatai. Ez óriási különbség; és valódi értelmében véve, ezen javaslatnak czime csak ugy állhatna, ha nem „niagj r ar sorhadi csapatok", hanem „sorhadi magyar csapatok"-ról szólana. (Derültség a jobb oldalon.) Bocsánatot kérek, ez nagy különbség: ha azt mondjuk, „magyar sorhadi csapatok", akkor van magyar had, melynek vannak sorhadi csapatai, s ezek állhatnak még magyar, szerb, cseh s akárminő sorhadi csapatokból, de ez nem áll: a hadsereg csupán osztrák, s csak mint osztrák hadnak vannak magyar csapatai, vannak német, vannak lengyel és cseh csapatai. Erre nézve azonban módositványt nem adok be. En átalánosságban nem fogadom el a javaslatot s azért szólok, mert szavazatomat indokolni akarom és ezt szükségesnek tartom eszmecsere tekintetéből. Meg nem szavazhatom az ujonczokat azért ;sem, mert nem csak azon párt, melyhez én határozottan tartozom, de az ellenzék másik árnyalata is, felirati javaslatában, határozottan követelte azt, hogy állittassék föl egy magyar hadsereg. Az bizonyos, hogy az jelenleg nem az, de e fölött nem vitatkozom, mert ugy sem fogják elhinni a t. ellenfél tagjai, hanem igen is állítom azt, hogy a t. ház másik oldala is meg van győződve arról, hogy ugy, a mint a dolog ma áll, az nem helyes, miután maga is kivan rajta javítani és foltozgatni. Ennek tulajdonitható, liogy megjelent különösen egy királyi rendelet november 13. 1869. arra nézve, hogy magyar műszaki csapatok állíttassanak fel, melyek nélkül azon kis magyar haderő, mely magyar vezénylet alatt áll, katonai becscsel nem bir. Ezen rendelet kiadása által a kormány elismerte, hogy kell valamit tenni, hogy a közvéleményt ki kell elégíteni, hogy a nagy tömegnek kell valamit mutatni, a minek kapcsában el lehetett mondani, a mit a kormánysajtó pengetett is annak idejében, és oly nagyra vette: hogy lám, már magyar műszaki csapatok is lesznek fölállítva! Hogy a rendeletek, melyek kiadattak, a czélnak meg nem felelnek, ez persze a dolognak másik oldala, mit a túlsó oldalon alkalmasint tagadni fognak. T. ház! A rendelet azt mondja, hogy három tüzérezredbe ezentúl kiválóan magyar ujonczok fognak besoroztatni. Ez azt engedi következtetni, hogy lesz magyar tüzérség. Tudjuk, hogy eddig osztrák tüzérség van, melyben honfiaink is szolgálnak, s melynek vezérnyelve német. Ezekben honfiaink a német nyelv nem ismerése következtében nem képezhetik ki magukat, nem emelkedhetnek a hadtudomány azon fokára, melyen ma, ha nem áll, szolgálatokat nem tehet. Méltóztassanak csak megtudakolni a dolgot, lesznek számtalanok e házban is, kik tudják, hogy a magyar elem az osztrák hadsereggel, daczára annak — és itt adatokra hivatkozom — hogy el van ismerve, hogy a magyar az osztrák hadseregben legalább is ugyanazon fokon áll, ha nem is átalánosságban, a jelen műveltség szempontjából, de értelmiségét illetőleg. Ha a magyar ifjú hozzá jut a forráshoz, a honnan meríthet, kimiveli magát minden irányban, a mi más nemzetiségüeknél nem történik, és mégis megtörtént, hogy az értelmes magyar fiúk, mivel a német nyelvet nem birták, a legalantabb rangra sem emelkedhettek. Mint tudni méltóztatnak, hogy a tüzér magától nem mozog és nem is olyan, mint a többi fegyvernem, hanem emberekből, állatokból és gépekből áll. Ennélfogva a ki a gépekhez nem miveltetik ki, a lovaknál alkalmaztatik. Ez történik oly értelmes magyar egyénekkel, kik alkalmasint ép oly képesek más magasabb nemű szolgálatokra a tüzérségnél, mint akár az ott alkalmazott csehek, szerbek s más nemzetiségűek. Ez az ok, t. ház, melynél fogva én daczára annak, hogy létezik oly rendelet, mely a műszaki csapatokat felállítani megengedi és mivel én a honvédséget csakugyan annak tartom, a minőnek azt egy múltkori rendeletben a hadügyér is tartotta, midőn azon kérdésre, vajon megengedi-e a közös hadügj^ér azt, hogy az akadémiában képzett magyar tisztek áttétessenek a honvédséghez, a t. közös hadügyér azt felelte, hogy ő egyátalában helytelennek, „unstatthaft"-nak tartja, hogy oly tisztek, kik magukat akadémiában képezték, kik
