Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos Ülés zében van, és annak, miután a hadsereg kiegészítése csak tavaszkor kezdetik meg, ujonczokra nincs szüksége, és így a törvényhozáshoz nem is fordul ; hanem mint már történt, a háborúnak tudomására akkor jut az országgyűlés, mikor már megjelent a manifestum, s ez akkor jelenik meg, miután a hadjárat, mint 1866-ban már megindult, a törvényhozás tudta nétkűl. (Szavazzunk !) Az ujonezmegszavazási jogra nézve óhajtanám, ha a mai viszonyok közt lábra kapna azon meggyőződés, mely egyedül helyes : hogy t. i. az ujonezmegszavazási jognak többé nincs meg azon becse, azon szempontból, hogy a nemzet jogait megvédhesse, mint annakelőtte volt. Ez az egyik tekintet, melyet meg akartam emliteni, s melyet elmondani a t. háznak szükségesnek tartottam : nehogy az ország azt gondolja, hogy mi ezen joggal oly nagyra vágyunk, s azért, hogy mi az által, a mi valószínűleg megtörténik, hogy az ujonezokat megszavazzuk, valami nagy előzékenységet tanúsítunk a kormány iránt. De még kevesebb jelentősége van ennek, t. ház, most, midőn az átalános hadkötelezettség ki van mondva. Most, midőn nem is arról van szó, hogy szavazzuk meg az ujonezokat, hanem midőn minden ember katona, és minden embernek ki kell állania. Azt pártszinezet nélkül kívánjuk mindnyájan, hogy Magyarország harezképes fiai katonailag kiképeztessenek; ezzel azonban még nem mondjuk azt, hogy mi átalában ujonezokat szavazunk meg, és hogy az ujonezok száma ennyi vagy annyi. Illusorius is, mit ma emlegettek, hogy 39, vagyis 43 ezer és néhány száz ujonezot szavazunk meg. Az ujonezok állíttatnak januártól márcziusig, és nem 42 ezer, hanem 50 — 60 ezer fog kiállíttatni. Miért ? Mert ezen szám csak a rendes hadseregről szólott, ezenfelül minden ember, ki harczképes, a honvédséghez csatoltatik. Az ujonczjutalék ennélfogva nagyobb lesz, mint a törvényjavaslatban meg van szabva. De épen a hadsereg ezen megváltoztatott viszonyánál fogva szükség van arra is, hogy a törvényhozó testület ismerje azon számot, melyben az évi jutalék kiállittatik, de melyet a jelen eljárás mellett egyátalában nem tudunk. Ugyanennyi ujoncz lett megszavazva augusztus hóban, mégis tudjuk, hogy sokkal több lett kiállítva, tehát azért, hogy ezen számról tudomással bírjunk, okvetlen szükségesnék tartom, mintegy ezentúl behozandó intézkedést: hogy a honvédelmi miniszter, mielőtt az uj ujonczjutalék megszavaztatik, számot adjon és bejelentse a háznak a múlt évben kiállított tagok számát. Miután e szám, mint épen említem, nem épen annyi, mint a törvényjavaslat megszabta, hanem sokkal több, lehet november 13. 1869. 271 10, 20, 30,000-el több, mert minden ember hadköteles, és minden ember, ha harczképes, kiállittatik, a honvédségbe soroztatott. Én azt óhajtanám, t. ház, hogy arra nézve oly intézkedések tétetnének, hogy mielőtt az uj ujonczjutalék megszavazása tárgyalás alá kerül,, a háznak tudomása lenne arról, hogy mennyi ujoncz állíttatott a múlt évi ujonezozás alkalmával ki. Ez okvetlen szükséges arra nézve, hogy a mint emlegetek, alkotmányunk biztosítva legyen : mert ha látnók, hogy az ellen a hatalom részéről legkisebb erőszak szándékoltatnék elkövettetni, az ujonezokat meg nem szavaznék. Az előadottakból látjuí, hogy nem ugy áll a dolog. Azzal, ha az ujonezokat meg nem szavaznék, és fölteszem, hogy szükség esetében előadandó alkalommal a ház azon magaslatra fog emelkedni, hogy ezt megtenné: ezzel sem érnők el azt, hogy az ország, a törvényhozó testület tudja, mily számból áll a hadsereg. Erre nézve nem osztozom azon nézetben, ha netalán azon választ kapnám, hogy ez is azon ressortjába tartozik a hadügyvezetésnek, melyet nyilvánosságra hozni nem szabad. Azon esetekben, ha háború tör ki, mit az ellenségnek nem lenne szabad tudni, azon működő hadsereg száma, tehát nem a honvédségé. Azt még az ellen is tudja, hogy miután a haderő bizonyos összegrehatároztatott, ha az ez évi ujonezozás által a kellő számra kiegészíttetett, mennyiből áll az összes hadsereg. Hogy mennyi állíttatott ki egyátalában, és mennyi csatoltatott a honvédséghez, azt kívánnám én tudni. Mindezekkel azt óhajtottam előadni, t. ház, és erre nézve, mint hiszem, véleményem ellenmondás nélkül álland, hogy az ujonczmegajánlási jognak nemcsak hogy nincs ma az a becse, mi a múltban volt, hanem a biztosítékra nézve épen semmi becse sincs. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, t. ház, arra nézve előre kimondom, hogy a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Ebből némileg az következnék, hogy ne szóljak a részletekhez sem. De tudjuk, hogy uticai Cato is, habár szónoklatát mindig azzal végezte : Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam, mégis beszélt azért, hogy eszmét cseréljen, hogy nézetei által az ellenfélre némi befolyást gyakoroljon. [•• A fő, mit megjegyezni kívánok, t. ház! a törvényjavaslatnak czime. Két oldalról lett megvitatva a tárgy: egyik rész helyeselte, a másik nem. Egyik rész helyeselte azt, hogy a törvényjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz állitja ki az ujonezokat; a másik rész azt kívánja, hogy a törvény értelmében a magyar hadsereghez ál—