Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

270 68. országos ülés november 13. 1869. közé Írassanak át. Mert mig ezt nem tudhatjuk, addig igazában soha sem tudjuk bizonyosan, hogy mire szavazzuk meg az ujonczokat. Természetesen későbben szükséges lesz beigazolni azt is, hogy a reservában elvégzett szolgálat után ismét a honvédek közé irattak-e át az illetők. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ez nem lehetetlen, ezt meg lehet tenni, csakhogy mindez nem nyilt házba való, mert nem szabad másoknak is megtudni, hogy hány főből áll ezen hadsereg. Engedelmet kérek, én ebben nem osztozom, és az analógia, melyet a képviselő ur az 1840-iki példából felhozott, nem is alkalmazható ide. Mert ott nem csupán a katonai létszám megtudásáról volt szó, ha,nem ott, mielőtt az ország megadta volna az ujonczokat a létszám kiegészítésére, a külügytől az európai helyzetről kivánt felvilágosítást szerezni. Ez oly kérdés, mely,igenis lehetnek időpontok, egy nyilt házban nyilt tárgyalásban fel nem derithető; de szeretném tudni, mi czél éretnék el azáltal , ha az nyilt ülésben meg nem mondatnék hány ujoncz kell a hadsereg kipótlására: hány főből áll hadsereg? Legyen meggyőződve a t. képviselő : sikerülhet neki és sikerülhet a közös hadügyminiszternek sötétségben tartani minket ez iránt; de azokat, kik netalán ellenséges indulattal viseltetnek, sötétségben tartani nem fogja. (Helyeslés a bal oldalon.) En tehát ragaszkodom ahhoz, hogy jövendőben mindazon kellékeknek is, melyeket Nyáry Pál képviselőtársam kivánt, jelesen, hogy kimntattassék a valódi szükséglet, és kimutattassék, hogy a védtörvény szabványai megtartatnak abban is, hogy az illetők a meghatározott szolgálati évek eltelte után a tartalékba és honvédségbe átírassanak, elégtétetett. A jelen esetre nézve is követelem pedig részemről, és ahoz kötöm szavazatomat, hogy a védtörvény és az 1867: XII. törvény rendeletei mindenekben megtartassanak, és ép azért, miként bátor valék megemlíteni, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom azon javaslatot, mely e részben közelebb áll: a IX-dik osztály kisebbségi javaslatát. (Helyeslés bal felöl.) Máttyus Uzor : T. képviselőház! Mielőtt az iránt nyilatkoznám, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom-e vagy nem, szükségesnek és mellőzhetíen kötelességemnek tartom e tárgyhoz egy szempontból szólani, miáltal tán némi világotfogok vethetni arra nézve, hogy a jelen vitatkozásoknak egyátalában milyen becse van, hogy azok a nemzet jogaira nézve mily értékkel bírnak. Azért beszédemnek bevezetése elvont természetű lesz, és azt hiszem e részben a t. túloldal jóváhagyását is meg fogom nyerni. Azt mondják, azt állítják t. ház! még mostan is, és ma is állították igen számosan, hogy az évi hadjutalék megajánlása vagy megtagadásának joga, sarkalatos biztosítékot képez a nemzetre nézve, azon tekintetből, hogy befolyással bír arra nézve, hogy megakadályozza a hadseregnek netán oly értelemben alkalmaztatását,a mely a nemzet érdekeivel ellentótben lenne, szóval, hogy az ujoncz megszavazása vagy megtagadásának joga valódi becscsel bir az alkotmányos életnek biztosítására. Mindenki, a ki tudja, hogy a hadseregek ma nem ugy, mint egykor történt, egyszerre szavaztatnak meg és állíttatnak ki a küszöbön levő háborúk alkalmával azoknak tartamára, az tudja, hogy a viszonyok a hadseregre nézve, a nemzetre nézve nem azok, melyek voltak évszázadokkal ezelőtt. Csak egy ecsetet emlitek. Ha 1742-ben, midőn az örökösödési háború kitört és Mária Terézia a nemzethez fordult hadseregért, ezen hadsereget, vagyis az elviendő ujonczok számát a nemzet megtagadta volna, az örökösödési háború nem folytattathatandottvolna; ha 1796-ban, midőn Ferencz császár szinte a kitörendő hábora alkalmával a magyar nemzethez fordult és hadsereget kért, ha akkor a nemzet a hadsereget, vagyis a kiállítandó ujonczokat, melyek akkor majdnem az egész hadsereget képezték, megtagadja, a háborút nem folytathatta volna; ha mondom, egykor a nemzet vagyis a törvényhozó testület a hadjutalékot megtagadja, akkor tökéletesen biztosította volna befolyását arra nézve, hogy az érdekei ellen vitetni szándékolt háború nem kezdetett volna meg. Ma a dolog, t. ház, máskép áll: ma az állandó hadseregek idejében élünk. A hadseregek ma nem egyszerre szavaztatnak a viselendő háborúra, hanem azok fönállnak, és évenkint jutalékok által, mint nálunk 10 éven át, egészíttetnek ki olyképen, hogy a legfiatalabb korosztály által, a legidősebb mindig fölváltatik, de csakis fölváltatik ugy, hogy midőn a legfiatalabb korosztály kiállíttatott, a legöregebb korosztály elbocsáttatik. Az ujonczoknak megszavazása és beállása által a hadsereg tehát sem nem szaporittatik, sem nem csökkentetik. Ebből foly természetesen az is, hogy ezen megszavazási jognak ma nincs azon becse, mely volt akkor, midőn nem arról volt szó, hogy csak tized része cseréltessék ki, vagyis váltassák fel a kiszolgáltaknak, hanem arról, hogy hadsereget szavazzunk meg a háború folytatására. Ezt azon czélból említem, miután látom, t. ház, hogy itt öntudattal vagy öntudatlanul igen sokan vannak, kik mindig az ujonczmegszavazási jognak nagy becsét, a mit elérni akarunk, miután a hadsereg a fenálló hatalomnak ke-