Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

268 68. országos Dlés november 13. 1869. őseinknek reánk ruházott kötelességeit kereken megtagadom, (Derültség) és röviden csak oda nyilatkozom, hogy mig a védrendszerről szóló törvénynek minden egyes pontja hiven nem teljesíttetik : én addig ezen törvényjavaslatot, mely már a kiindulásnál is baklövéssel kezdődik (Derültség), részemről még a részletes tanácskozásnak alapjául sem fogadhatom el. (Derültség. Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Nem akarok igen kimerült türelmével visszaélni, csupán a vita közben némely részről előadottakra vagyok bátor némi észrevételeket tenni. (Halljuk !) Elfogadva azon alapot, melyet Simonyi b. képviselőtársam kezdetben fejtegetett, s melyet Nyáry képviselőtársam is magáévá tett, hogy az ujonezok megszavazása egyik legalkotmányosabb, leghatalmasabb eszköze a törvényhozásnak: nem járulhatok hozzá azon következtetéshez, melyet a képviselő urak abból vontak, azt állítván, hogy a magyar törvényhozásnak ezen véráldozatokra semmi befolyása nincs. Már e részben hozzá járulok Csiky Sándor képviselőtársam nézetéhez, ki hivatkozott a delegatio által hozott végzésre és azon intézkedésekre, melyek épen e tárgyban történtek ; melyek tehát a magyar törvényhozás részéről némi befolyást föltételeznek. De nem akarok azok ismétlésébe bocsátkozni, a mik már e házban előhozattak, midőn mindkét részről az alaptörvény védelmezéséről vagy megtámadásáról volt szó, mivel helyesebbet ugy sem mondhatván, az ily érveléseket csak időrablásnak kell tekintenem, hanem áttérek a t. ellenpártiak részéről előadott némely megjegyzésekre. Ha körültekintünk mindazon szomszéd államok között, melyek minket környeznek, vagy melyek egyátalában Európában léteznek, senki sem fogja tagadni, hogy évek óta azon törekvés uralkodik mindnyájuknál, hogy a harczi erőt lehetőleg erősítsék s mintegy valami bizonytalan ellen készülnek. Természetes következése ezen szomszédok erőködéseinek, hogy hasonlókép a mi államunknak is azon álláspontra kellett állania. Igazolja ezt igen t. Irányi Dániel képviselőtársamnak azon beszéde is, melyben hivatkozva az ismert franczia eseményekre, hol vulkánok felett táuczoltak, azt monda, hogy Franeziaország mostani helyzete is az akkori forradalmas időre emlékeztet. Tehát épen akkor, midőn érezzük, hogy hasonló helyzetben vagyunk, nem hivatásunk, hogy azon vulkánok romboló erejét működni hagyjuk; hanem kötelességünk, hogy mindent elkövessünk, a mi azon rombolás meggátlására vezet. (Hdyeslés jobb felől.) Hivatkozni méltóztatik a t. képviselő ur a drága véráldozatra. Én is osztozom azon nézetben, hogy legdrágább kincsünk a vér, mert legkevésbbé van az képviselve a szárazföld continensén. De kérdem : mikor fog a véráldozat a legszorosabb értelemben igénybe vétetni? Bizonyosan akkor, midőn a csatatéren öntetik majd ki? És már most azt kérdem : ezélszerübbnek tartja-e a t. képviselő ur, ha csak véletlenül, váratlanul állítjuk oda a sokkal hatalmasabb begyakorlott és igy sokkal veszedelmesebb ellenséges hadsereg ellen kevés számú fiainkat, vagy pedig, ha jól előkészülve, tömegesen fognak fiaink ott állni, azon czélból, hogy épen a véráldozat ne folyjon, vagy pedig, ha már folynia kell, ez ezélszerüen történjék. Sőt fel nem tehetvén a nemzetről, hogy az magát egy lökésre átengedni akarná a veszélynek, azt hiszem, a nemzet, még ha a mostaniaknál nagyobb áldozatába kerülne is megvédése, azokra kész lenne: mert oly véráldozatok, melyek elégtelenségüknél fogva czéltalanul tétetnének, a hatalmas ellenségnek erőszakos feltételei alá rendelnék a nemzetet. Áttérek Németh Albert urnák azon nyilatkozatára , hogy feljajdul a nagy véráldozatokon. Tökéletesen osztozom e nézetében, mert sajnálok minden csepp vért; de a mi illeti azon óhaját, hogy visszahozassanak a külföldről a magyar hadcsapatok, ez, ugy hiszem, már nagy részben teljesült is. (Fölkiáltások a bal oldalon: Mikor ?) Ha nem teljesült még, de legközelebb fog teljesülni, a mennyiben az erre szükséges eszközök meglesznek; (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert azon összegek, melyek ezen czélra a törvényhozástól 200,000 forintban megszavaztattak, nem elegendők arra, hogy ezen ideál tökéletesen valósittassék. (Fölkiáltások bal felől: Megszavazzuk!) Vagy meg kell tehát barátkoznunk azon eszmével, hogy a budget magasabbra emeltessék, miután az eszme kivitele csak igy lehetséges; vagy pedig tűrni kell az ellenkezőt. De ha ez megtörténik, a mi meg is fog történni, hogy a magyar csapatok mind haza hozatnak, kérdem: gyakorlati szempontból , mi fog akkor történni, ha oly sajnos eset adná magát ismét elő, mint most Dalmátiában ? Akkor a birodalomnak más, messze eső részéről, péld. Dalmátiába G-alieziából, kell majd ezredeket hozatnia, a mi által a budget ismét emelkedik. Ebben tehát semmi megtámadható pontot nem látok, és minden katona ott köteles hivatását teljesíteni, a hol van. Azon okoknak ismétlésébe pedig, miket előttem szóló Kerkapoly Károly államtitkár ur a kormány szempontjából a beadott törvényjavaslat igazolására nézve előterjesztett, szükségtelen bocsátkoznom; de a t. ház türelmét sem akarom tovább igénybe venni; hanem kiindulva azon