Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

266 88. országos Ülés november 13. 1869. ha párhuzamot akarunk vonni más nemzetek nevelési kiadásaival, az állami alapítványi és községi támogatásokat együtt véve: Magyarország tanügye áll e tekmtetben a legutolsó helyen Európában. Mindenki meggyőződhetik, a ki ez ügyben a statisztikával foglalkozik. Én részemről azon szerencsés helyzetben remélek lehetni, hogy pár nap múlva egy tüzetes munkával fogok e részben szolgálhatni. Sajátságos egyébiránt, hogy Magyarországon mindig a eonservativ politikusoknak volt kifogásuk ellene, midőn arról volt szó, hogy adjunk többet a közoktatási ügy támogatására: mi, a reform-párt ; mi pedig azt mindig mondtuk és mondjuk, hogy az, ami van, az nem elég; és midőn arról volt szó, hogy változtassuk meg alkotmányos utón a mostani közjogi alapot, akkor egyik legmélyebb horderejű ellenvetés a mi részünkről nem más volt, mint az, miszerint a fönálló közjogi alapon nem bírjuk eulturállammá organizálni Magyarországot, mert a meddő kiadások majdnem egészen elnyelik az összes költségeket. És most, ki veszi ajkaira a régi eonservativok jelszavát t Önök ott a jobb oldalon, kik a reform előharczosait, zászlósait kizárólag saját táboruknak vindieálnák, tagjai azon pártnak, mely azt szokta mondani, hogy az ellenzék nem akarja a reformokat, vagy ha nem is épen igy mondja, de a reform törekvéseket mind saját magának követeli. Én valóban elszomoritóbbat nem képzelhetek, mint midőn egy kitünőleg tudományos miveltségü férfiú sőt valódi közoktatásügyi szakférfiú — nem tudom, szónoki fogásból-e, vagy azért, mert nem jutottak eszébe számok — félre akarja vezetni Magyarország közvéleményét (Ellenmondás jobbról) egy oly tárgyban, mely Magyarországra nézve annyira fontos. Nekem most más megjegyzésem nincs , csak az : méltóztassék e tárgy fölött jövőre kissé gondolkozni, (Derültség a jobb oldalon. Helyeslés balon) nehogy ismét közoktatási alapjaink nagyszerűségét érvül hozzák fel az ujonczállitás mellett. Eötvös József h. közoktatási miniszter : E tárgy épen nem tartozik a jelen vitatkozáshoz; de a mennyiben az előttem szóló t. képviselő ur előadásából kivettem, ő Kerkapoly képviselőtársam előadását félreértette. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáüások a szélső bal oldalon : De nagyon jól értette!) Ezen félreértésnek helyreigazítását kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Bizonyo san senkinek a házban és igy Kerkapoly képviselőtársamnak valamennyünk közül legkevésbbé sem fog eszébe jutni, azt állítani, hogy Magyarországon a közoktatás akármelyik ágára nézve elég lenne téve. (Helyeslés.) Senki sem állította ezt és senki sem fogja állítani. Kerkapoly Károly nem mondott mást, mint. azt, hogy ha a közoktatásra szánt összegekből csak azokat veszszük tekintetbe, melyek a budgetben előfordulnak , ezek csak kis részét képezik annak, a mi az ország nevelési ügyeire fordíttatott és ez tökéletesen áll ezen formában. Hogy mit más formában az ország a nevelésügyre fordított nem elég, hogy erre nézve senki sem kétkedik: azt a háznak minden kétségen kivül alkalma lesz tapasztalni. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Következik Csiky Sándor ur. (Zaj. Sokan kimennek.) T. ház ! Az idő halad, minden óra temérdek pénzébe kerül az országnak, méltóztassanak csendben lenni. Csiky Sándor: T. ház! Azon tudatban vagyok, hogy minden lényeges és nagyobb fontosságú kérdésnél, melyek e házban vitatás alá kerülnek, alkalmasint egyik-másik képviselőtársam határozott meggyőződéssel jővén ide, kölcsönös capacitatiókra nem lehet számítani ; én tehát, t. ház! ezen szempontból indulván ki, előadásommal nem akarom a t. ház türelmét hosszasan fárasztani. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem is volt szándékom a dologhoz egyébként, mint egyszerű szavazatom által szólani. Azonban lehetetlen az előttem szóló Várady képviselőtársam által mondott egy-két okra nézve ellenvéleményemet ki nem fejeznem. 0 ugyanis azt állította, hogy az ujonczállitás évi illetéke az 1368-ki XL. törvényczikkben már ugy meg van határozva, miszerint ehhez szólanunk itt nem is lehet, mert a rendes járulék, melyet ott megajánlottunk, ránk nézve kötelesség. En nem igy tudom, t. ház : mert, hogyha nézem az 1867-ben hozott Xll-ik törvényczikknek 11., 12., 13., 14. pontjait, akkor Várady képviselő ur fönebbi állítását találónak nem tarthatom, mert az általam idézett törvényczikk egyes pontjai mind arról beszélnek, hogy ujonczokat ajánlani, a föltételeket megszabni, a hadsereg elhelyezéséről gondoskodni a törvényhozásnak elidegenithetlen joga. A 67-ki XII': törvényczikk ama pontjait pedig, köztudomás szerint, épen a t. kormánypárt alkotta, és épen a túlsó* oldalon ülő képviselőtársaink azok, kik minden előadásuk alkalmával, azt az úgynevezett kiegyezési törvényt mint olyan alaptörvényt állítják elénk, melynek minden szava szent, a mennyiben a nemzet s király közti kiegyezés lényegét tartalmazza, s igy, mint valamely pactum conventumot, azaz oly szerződést állítják elénk, a melynek minden szavát megtartani kell, és a melyhez a törvényhozásnak még szólani sincsen*jogában. Es épen azon törvényben van kimondva az, hogy ujonczokat megajánlani, vagy meg nem ajánlani, a törvényhozás joga. Ha tehát a törvényhozás joga, akkor Várady képviselőtársam-