Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

260 68. országos ülés november 13. 1869. Csakis ez öntudat, csakis e remény indokolja felszólalásomat. A beterjesztett törvényjavaslat indokolására az mondatik, hogy sem a világhelyzetben, sem a monarchia területén eddig nem mutatkozik semmi oly változás, a mely stb. Bocsásson meg nekem, nem a törvényjavaslatot beterjesztő helyettes miniszterelnök ur, hanem inkább t. képviselőtársam Kerkapoly Károly, ki mint államtitkár fogalmazta a törvényjavaslatot, tán szerintem correctebb lett volna, ezt már a beterjesztés alkalmával akként fogalmazni, hogy igen is, ha a világhelyzetben nem is, de a monarchia beléletében mutatkozik oly változás, a mely szükségessé teszi az előleges gondoskodást a magyar sorezredek completirozására az esetben, ha az 1868-iki törvényhozás által vállalt közös védkötelezettségnél fogva a bécsi közös hadügyminisztérium a cattarói fölkelőknek elnyomására a magyar sorezredeket fogja alkalmazni. (El van nyomva!) Azt mondja továbbá, hogy amúgy is tüzetesen rendelkezik a XXXI. törvényczikk 32. §-a a mikéntről, és annak különös felemlítése, hogy 1870-ben az ujonczozás január 15-ikén vegye kezdetét, és hogy az 1850, 1849, 1848-ban született ifjak hivandók föl, fölöslegessé válik. Elhiszem! de én ebből implicite egyszersmind azon szándékot magyarázom ki, hogy, ha a múltkor 5 korosztályból rendelte el a törvényhozás az ujonczok kiállítását, félek, félek, t. képviselőház, hogy most alig öt hónap múlva, már a hatodikba és a hetedikbe is bele fognak markolni. A másodikra nézve, hogy az ujonczozás január 15-én kezdődjék: méltóztassék megengedni nekem a törvényjavaslatot fogalmazta igen tisztelt képviselőtársam Kerkapoly Károly ur, hogy figyelmeztessem őt azon körülményre, hogy 1868ban az ujonczozás, november havában történt, 1869-ben az ujonczozás augusztus havában történt, 1870-ben pedig már januárban fog elrendeltetni az ujonczozás és igy az egész aera tán 27 hónapra terjed. Szavaimat igen röviden azon hasonlattal fejezem be, hogy igen is tudok esetet rá, hogy a mennyei gondviselés oly áldással árasztott el egy családot, mikép egy pár embernek három esztendei házas élete alatt, t. i. 36 hónap alatt négy fia született; ez igen épületes és igen boldogító lehet azon házaspárra, hanem azt most 49,000 házaspártól ugy kívánni meg: az, ugy hiszem, egy kissé különös a t. hadügyminisztériumtól. (Hosszas élénk derültség.) Ezeknek előrebocsátása után én, egyszerűen és röviden az elősorolt indokoknál fogva Csanády Sándor t. barátomnak előadásához járulva, a törvényjavaslatot nem pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nyáry Pál: Tisztelt ház! Én azon nézeteket, melyeket előttem szóló Simonyi Lajos barátom fdőadott, magamévá teszem; de a mellett alkalmat veszek magamnak a t. házat egy igen lényeges hiányra figyelmeztetni, o!y hiányra, mely, ha most mellőztetik is, s engem most arra bir, hogy átalánosságban részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot elfogadjam, egyszersmind elhatároz, hogy azon hiánynak jövőben meglétében, minden ujonczozási törvényjavaslat tárgyalásának átalánosságban is ellene volnék. E hiány az, hogy midőn senki sincs, ki nem tudja, hogy a költségvetés egyik föltétele és lehetősége a költségvetés tárgyalásának az, hogy az előbbi évről a számadás előterjesztessék, mi akkor, midőn hazánkfiainak számáról a törvény által meghatározott mennyiségben rendelkezünk, soha sem tudjuk azt, hogy a hadsereg mennyi számból áll. Az nagyon különös, épen akkor, midőu ezt elhallgatván, alkotmányos jogokról beszélünk, és azt mondjuk, hogy a mi alkotmányunknak is egyik lényeges része az, hogy a haza védelmére szükséges ujonczok megszavazása nekünk áll jogunkban. Meglehet, azt fogják erre mondani, hogy az 1868-ki XL. törvényczikk 11-ik §-ában Magyarország meghatározta már előre azon menynyiséget, melyet mindössze tiz év alatt és évenkint megszavazni köteles. Azonban, t. ház, midőn mi ezen törvényt alkottuk, nem ugy állott azon hadsereg, melynek egyik kiegészítő részét képezi a magyar hadsereg: hogy csak akkor kezdődött volna a 800,000 főből álló hadseregnek felállítása. Létező hadsereget vett át a felelős minisztérium, és 1867-ben még a veder őröl szóló törvényjavaslat megalkotása előtt 48,000 ujonczot szavazott meg az országgyűlés, de kikötötte, hogy az előbb már kiállított katonaság is mindazon kedvezményben részesittessék , melyek majdan a védrendszerre vonatkozólag alkotandó törvényben megszabott módon állítandó ujonczok részére kiköttetnek. Mi következik ebből, t. ház? az, hogy ezen 1868. XL. törvényczikknek minden szabálya alkalmazandó nem csak az 1867-ben kiállított ujonczokra, hanem mindazokra is, kik annakelőtte ki voltak állítva. Én azt gondolom, jogosult s meg nem tagadható azon kívánat, hogy a létszám minden ujonczállitási törvény előterjesztésekor mindig kimutattassék: mert ha ez évenkint a ház elé nem terjesztetik, a titok rejtélyébe, mint mondani szokták, be nem avatott egyének furcsa következtetésre juthatnak. Az általam említett XL. törvényczikk 13. szakaszában az foglaltatik, hogy ezen 10 év alatt Magyarország részéről kiállítandó ujonczmennyiségnek száma 329,634 egyén; azonban ha össze-