Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos ölés november 13. 1869. 261 számittatik azon mennyiség, mely 1867-től fogva mostanig kiállíttatott, és, ha ezen törvény megalkottatik, ki fog állíttatnia, ez tesz eddig 164 ezerét, körülbelül felét azon mennyiségnek, melyet ' Magyarországnak ezen törvény szerint 10 év alatt kell kiállítania. Ez nagyon szembeszökő dolog, és valóban épen azok által, kiket legjobban illet, nagyon nehezen megfogható. Ha ellenben az megtörténik, a mit én kívánok, t. i. hogy a t. ház elhatározza, miszerint jövőben a minisztérium a létszámot is mindig előterjeszteni köteles, minden nehézség és homály elhárítható. Én azt gondolom, nem lesz, ki kétségbe hozná ez indokolás jogosságát. Igaz, hogy az 1861-iki XII. törvény megnyirbálta azon jog teljességét hazánkban, melylyel kell birnia minden alkotmányos államnak ; de mindamellett ugyanazon törvény czikk 13. szakasza mégis fentartotta az ujonczmegajánlási jogot a törvényhozásnak; sőt nem csak ez, hanem a 800,000, illetőleg Magyarország részéről 329 ezerre határozott 10 évi ujonczilletékről szóló 1868-iki XL. törvényczikk is biztosította e jogot. Ebből talán némelyek által az következtethetnék, t. ház, hogy igaz, hogy azon törvényekben fen van tartva Magyarországnak ujonczmegajánlási joga; de miután a XL. törvény megalkottatott, erről Magyarország 10 évre lemondott. Ezen okoskodás azonban, t. ház, nem áll: mert, ha meg van határozva ezen törvényben, hogy a főszám a 10 évet illetőleg nem szaporittathatik, meg van határozva az is, hogy azévenkinti szám sem lehet nagyobb, mint a mennyi a megállapított főszám pótlására szükséges. Csak előbb említtetett egy igen fontos körülmény egy t. tag által a túloldalról: az t. i, hogya Magyarországnak évenkint az előterjesztendő adatokhoz képest nem csak arra van joga, hogy az ujonczok kivánt számát kiállítsa, hanem arra is, hogy azt meg is tagadhassa. Ezen jog tisztán illusorius lenne akkor, ha jogosítva nem lennénk tudni a hadsereg létszámát. De nem esak jogi szempontból szükséges ez, hanem valóban nálam, s azt hiszem, a tiszt, ház igen sok, talán legtöbb tagjánál a védrendgzer eszméjének elfogadása az által volt leginkább indokolva, hogy a haza az állandó katonaság tartásának igen terhes költségeitől lehetőleg fölmentessék. Ezen szempontból szintén azon 1868: XL. törvényczikk meghatározza, hogy egy része a hadseregnek a sorhad állományában, a másik része, és pedig a legnagyobb része tartalékállományában legyen. Ez nem tesz egyebet, mint azt, hogy miután igy kétfelé osztatik a hadsereg, csak a kisebb része legyen fegyverben, a nagyobb rész pedig ne vonattassék el a munkától, és miután kisebb rész van fegyver alatt, csak azon kisebb részre kívántató szükséglet költségei szavaztassanak meg az országgyűlésen. Ha már most a jelen állapotot tekintem, valóban nem vagyok azon helyzetben, hogy ha ez ügyben bárki áital kérdeztetném, kérdésére feleletet adni tudnék, t. i. arra, ha vajon a törvény ezen rendelete teljesítve van-e? Nem, mert azt hiszem, ezt máskép nem lehet teljesíteni, mint ugy, ha előterjesztetik, hogy a mint az 1868-ki XL-dik, a védrendszerről szóló törvény megalkottatott, akkor az egész hadsereg, melynek kiegészítő része a magyar hadsereg, ennyi számból állott; ebből évenkint ennyi jutott a tartalékba, ennyi van activ szolgálatban, annyi adatott vissza megint a munkának. Es ha ezen számok hitelesen nincsenek előttem, én valóban azon kérdésre : van-e ezen törvénynek Magyarországra nézve valamely eredménye ? felelni nem tudok. Azt gondolom, azok, a miket mondtam, elegendők mindenkit meggyőzni a felől, hogy először: nekünk jogunk van, sőt kötelességünk is, mindig követelni a létszám kimutatását; másodszor azt is, hogy be legyen hitelesen bizonyítva előttünk, hogy az 1868: XL. törvény értelmében azok, kik a három esztendőt már kiszolgálták, fegyver alatt nem állanak többé, s vagy a tartalékba tétettek át, e's akkor visszaadattak a munkának, vagy pedig, ha tartaléki kötelezettségüket is teljesítették, végkép elbocsáttattak. Ennélfogva, mondom, a mint előre is bocsátottam, hogy midőn most ezen hiány mellett mégis ezen törvényjavaslatnak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadására szavazok, ezt csak most és ez alkalommal azért teszem, mert hiszem és remélem, hogy kérésem oly igazságos, miszerint a t. minisztérium azt teljesíteni és az általam jelzett hiányt jövőben pótolni fogja. (Helyeslés hal felől.) Kerkapoly Károly : T. képviselőház! Ha az 1868-ban hozott XL. törvényczikknek, mely a véderőről szól, megváltoztatására benyújtott törvényjavaslat lenne itt tárgyalás alatt, akkor indíttatva és hivatva érezném magamat, hogy tüzetesen válaszolják azokra, melyeket Csanády képviselő ur itt elmondott volt, akkor tán megkísérteném indokolni: miért van az jól, hogy a közös hadseregben annak kiegészítő részét képező magyar hadsereget alkotó magyar csapatokba ujonczok szavaztassanak meg 1 De ma, mig az a törvény fenáll, ma, mig annak megváltoztatására czélzó javaslat sem a kormány, sem képviselő részéről a ház asztalán nem fekszik; azt gondolom, hogy egy eljárást, mely egészen azon törvénynek értelmében való, azon eljárást a törvényhozó testületben, mely a törvénynek nem csak alkotója, de egyúttal tisztelője és megtartója is kell hogy legyen, indokolni fölösleges.