Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos Ülés november 13. 1869. 259 igyekszünk, és annálfogva nem szaporítjuk, hanem inkább kevesbitjük, apasztjuk a terheket. Ezen előttünk fekvő törvényjavaslat, mint mondám, egyike a legsúlyosabb terheknek, melyek a nép vállaira nehezednek; ós ezért én, valamint azért is, mert azon követelményeknek sem felel meg, melyeket az 1868-ki törvénj, a nemzeti hadseregről szólva, kikötött, e törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. Várady János: Az 1868: XL. t. ez. alkotta meg azon védrendszert, mely védrendszer a monarchiának és abban különösen Magyaror­szágnak biztosságát alapította meg. E védrend­szer azért alkottatott; hogy egyrészről a nemzet a katonai rendszerbe beoktatva, hazájának és a monarchiának védelmére mindenkor készen le­gyen, és más részről, hogy képes legyen épen ezen rendszer mellett a katonai létszámot oly mértékre szállítani le, hogy az ország pénzügyei­nek túltermeltetésére ne szolgáljon. E két szem­pont az, melyeknél fogva a védrendszerről szóló törvényjavaslat alkottatott; nem lehet tehát azt mondani, hogy az évi jutalék megállapításánál akár a nemzet vére hozatnék áldozatul, akár pedig tetemesebb kiadások szándékoltatnának: mert midőn egy részről megszavazza az országgyűlés az évi illetéket, ugy más részről alkalmat njaijt azoknak, kik a rendes seregnél betanítás végett visszatartatnak, arra, hogy haza jöhessenek, s ez által az országnak azon kezeket, azon erőt adja meg, a miket jelenleg a törvényhozás által pótol és nyújt, leginkább a végett, hogy a ha­zának kellő kitanult katonai ereje legyen. Azt lehetne mondani, hogy igen kívánatos tudni, mekkora a monarchia rendelkezésére álló léterő, mely azt minden külellenség ellen meg­védheti? En is azt hiszem, a törvényhozás leg­első föladata arra ügyelni, hogy ne tartassék több szolgálatban levő haderő, mint a mennyi a körülményeknél fogva a monarchia megvédésére szükséges; ámde a delegátiók előtt megtörtént a kimutatás arra nézve, mennyi azon haderő és mennyi azon pénz, mely a monarchia megvédé­sére szükséges. Meggyőződhetik onnét mindenki, hogy a jelenleg fegyverben álló haderő nem oly túlságos, mely a mostaai politikai viszonyoknál fogva tán fölösleges volna a monarchia érdekei­nek, a békének megvédésére. Őszintén megvallom, én is óhajtom, hogy említés tétessék e törvényjavaslatban, valamint a múltkoriban történt, arról, hogy ezen ujon­czoknak most megszavazott száma a közös had­seregben levő magyar sereg kiegészítésére ada­tik. Ezt természetesen lehet követelni, mert ez az 1867: XII. törvényczikkben alapszik, s ennél­fogva, miután meg vagyok győződve annak szük­ségéről, hogy a védrendszer egész terjedelmében keresztül vitessék, hogy a kik a sorezredekben szolgálatukat kitöltötték, annak idejében haza jöhessenek, hogy az országnak a védrendszer ben foglalt bizonyos számú illetéke mindenkor, min­denikben kiegészíttethessék. Mert, azt hiszem, azon jog, mely a törvényhozást megilleti, mely szerint meg is tagadhatja az évi illetéket, csak oly rendkívüli esetekre s alkotmányos érdekeknél fogva van fentartva, melyek itt most elő nem fordulnak. Én tehát részemről szükségét látván az ujonczok megajánlásának s a véderő nyomán az illeték kiegészítésének : fentartva további mon­dandóimat, a törvényj'avaslatot a részletes tár­gyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb ol­dalon.) Németh Albert: Igen t. képviselőház! Midőn a bejegyzett szónokok sorában a jelen törvényjavaslat ellen szóra kelek, teszem azt azon erkölcsi kötelességérzetből, mert hiszen a csak öt hónap előtt beterjesztett ujonczozási tör­vényjavaslathoz hozzászólni akadályozva levén, szükségesnek látom most elmondani rövideden a t. ház előtt nézeteimet, öszhangban azon alap­elvekkel, melyekben itt két oldalt az ellenzék sorain ülő t. barátaim és képviselőtársaimmal azonosulni szerencsém van. Nem szoktam hosszas szónoklatokat tartani. de hiszen képes sem vagyok rá, szükségtelen és fölösleges is az, a kormánypárt iránya oly tiszta és oly világos, hogy e törvényjavaslat megsza­vazása ép ugy meg fog történni, mint más, eddig a kormány által ajánlott ,és beterjesztett törvény­javaslatok. Nekünk csak azon szomorú kötelesség jut, parentátiót tartani az efféle eljárások felett, ez legalább mulatságosabb is, mint cbria verbá­lisukba ereszkedni. De háládatlan is volna ez, mert hiszen az eredmény ez alkalommal is két­ségtelen. Azt irta a most elmúlt nyáron az ellenzék helyzetéről és állásáról a jelen képviselőház több­sége irányában, nagyon messze föleiről, egy re­gényes vidékről, egy ékes, szakavatott és haza­fiúi mély bánattal író kéz: „A magyar ellenzék hasonló egy kőmiveshez, a ki a romladozó épü­let körül mindössze is csak annyit tehet, hogy időről időre egy-egy repedésre rá mázol egy kis malteros vakolást; hanem hát minap egy német tudós egy szikla fenekéről, hol ember soha sem járt kivájt egy kis iszapot, s ott egy köbhiivelyk­nyi térimében 28 különféle növénymagvat ta­lált ; tán egy örökkévalóságon át hevert ott — és mégis mind kikelt viz és napsugár hatása alatt. Azért hát csak hadd hangozzék férfias ajkakról a szabad szó : mag az is, ki tudja, ha nem kél-e ki?" 33*

Next

/
Thumbnails
Contents