Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos Blés november 13. 1869257 tünk az állam fentartására szükséges adókat befizetni. Én tehát, t. ház, mert nem akarom azt, hogy a nemzet ereje, a nemzet virága, az ifjúság, idegen érdekekért hurezoltassék el tűzhelyeitől és véráldozatul dobassék; (Zaj a jobb oldalon) mert nem akarom azt, hogy 43,273 ujoncznak a sorhadbani besorozása által, az azoknak fölszerelésére és élelmezésére fordítandó költségekkel a máris elviselhetlenné vált adóterhek szaporittassanak : mert nem akarom, hogy hazánk a munkáskezektől megfosztassék, és mert csak oly haderő előállítását, illetőleg szaporítását óhajtom, mely önálló, független magyar hadsereg, mely háromszínű magyar lobogók alatt, magyar vezérlet és vezénylet mellett e haza területén állomásozván, teljesiti honvédelmi magasztos kötelességét, és mert a sorhadi csapatokban, raetyekhez jelenleg ujonez követeltetik, ilyenekre nem ismerhetek, és nem különösen azért, mert e törvény megmaradása megöli a szellemet, a végelszegényedés örvényébe meríti a nemzetet : mindezeknél fogva az ujonczmegadás ellen nyilatkozom. Jogosít pedig e nyilatkozatra az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-a, mely határozottan kimondja, hogy az ujonczniegajánlási jog fentartatik az ország részére; jogosít továbbá az 1868: XL. törvénj'czikk 13. §-a, mely szerint a hadjutalék csak akkor állitható ki, midőn azt azon évre az országgyűlés már megszavazta ; tehát az ujonezok meg vagy meg nem ajánlási jogát az utóbb emiitett törvény is fentartotta az országgyűlésnek. Én tehát, mert jelenleg egyetlenegy ujonczot sem szavazok meg, az előterjesztett törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Simonyi Lajos h.: T. ház! Minden törvényhozó testületnek legelső és legfontosabb joga és kötelessége az, hogy az ország kellő megvédéséről gondoskodjék; gyakorolja pedig ezen jogát minden önálló országnak törvényhozó testülete kettős tény által: t. i. midőn a hadsereg fentartásához szükséges összeget megszavazza, és midőn a had kiegészítéséhez szükséges ujonczokat megajánlja. Hogy pedig ezt kellőleg tehesse, szükséges, hogy részletes, kimerítő és biztos tudomással bírjon arról, hogy milyenek a hadseregnek szükségei ? milyen a létszáma ? mert csak ez esetben leend képes a törvényhozó testület a hadsereg szükségletét kellőleg fedezni. Ez oknál fogva a hadügyi költségvetés fölötti viták képezik az évi előirányzatok tárgyalásának legfontosabb részét, és az egész ország által a legnagyobb érdekeltséggel kisértetnek. KÉPV. H. NAPLÓ 18^4 ni. Sajnos, ez nálunk nem igy van, mert alkotmányunk akképen van szervezve — remélem, csak ideiglen — hogy a hadügyi költségvetéshez Magyarország törvényhozásának beleszólása nincs, ezt csak egyszerűen registrálni köteles. Ennek tulajdonítom azt is, hogy a kormány, midőn ezen törvényjavaslatot előterjesztette, azt ily sovány indokolással kisérte, mert az egész indokolásban csak egy ok hozatik fel, hogy t. i. a monarchia helyzetében misem változott. Ezt pedig legkevésbbé sem találom vigasztalónak és pedig azért nem, mert ez olyformán hangzik, mint midőn egy betegről szóló tudósításban az mondatik, hogy a betegnek helyzete miben sem változott. Betegnek pedig bátran lehet mondani oly állam helyzetét, melynek hadügyi költségvetéséhez történendő járuléka meghaladja a 22 milliót, mig a közoktatási tárcza alig egy milliót igényel, a kereskedés és iparügy emelésére szánt összeg pedig alig tesz 500,000 forintot. Nem azért hozom föl ezt, mintha azt hinném, hogy e tekintetben változást tehetnénk, mert mindenikünk nagyon jól tudja, hogy ezt már az osztrák és magyar delegatió végleg elintézte. Hanem megemlítem azért, hogy most, midőn ezen alkotmányos jogunk fenmaradt második részét gyakoroljuk, legalább a felett őrködjünk, hogy ez a meghozott törvények értelmében történjék. Sajnosán kell azonban kifejeznem, hogy azt itt e törvényjavaslat által mellöave látom. Mert az 1867-kiXII. törvényczikk 12. és 14. §-a a magyar hadseregről szól, azt pedig ezen törvényjavaslatban nem találom. Kívánom is azért, hogy ezen törvényjavaslatban ugy fejeztessék ki, mint ezt a szentesitett törvény parancsolja. Óhajtottam volna azt is, hogy a kormány, midőn indokolta ezen törvényjavaslatot, egyszersmind kimondta volna, mikor szándékozik azon ígéretet teljesíteni, mely szerint a magyar hadsereg végképen e hazába visszahozassák, s hogy az idegen hadcsapatok mikor vitetnek ki a hazából 1 Óhajtottam volna ezt azon szempontból is, mert ha ezen törvényjavaslat értelmében az évi hadjutalék kiegészítése az 1868. XL. törvényczikk értelmében történvén, ez már a jövő év január hava közepén fog megkezdődni, a legutóbbi ujonezsorozás pedig csak most, októberben fejeztetett be, és igy igen sűrűen éri ezen teher a haza népét. Már ezek miatti megnyugtatás végett is óhajtottam volna, hogy a kormány kijelentette volna azon szándékát : mikor akarja a hadsereget végkép haza hozni? hogy legalább az illető szülők és családok meg lettek volna nyugtatva az iránt, hogy a besorozandó ujonczok a hazában maradnak, és nem távolittatnak elanynyira házi tűzhelyeiktől. Ezek azon okok, melyeket felhozandóknak 33