Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

256 68. országos ülés november 13. 1869. Miután a jelen törvényjavaslat a hivatolt j -táblázatban foglalt, az 1870-ik évre eső ujonczés póttartaléki illetéket meg nem haladja: a kormány pedig indokolásában kiemeli, hogy miután a véderőről szóló 1868-ki XL. törvényezikk létrejötte óta sem a világ-helyzetben, sem a monarchia beléletében eleddig sem mutatkozott semmi oly változás, a mi a sorhadnak és haditengerészetnek törvényileg szabályozott létszáma emelése végett évenkmt szükséges ujonez- és póttartaléki illetékeknek 1870-ben is kiállítását eiengedhetővé tenné : ugyanazért a központi bizottság egyezőleg a kormányjavaslattal azon nézetben volt, hogy a jelen törvényjavaslatban kért ujonez- és póttartaléki illetmény a t. ház által az 1870-ik évre megszavazandó volna. Szontagh Pál (csanádi): Tisztelt ház! A IX-ik osztálynak eltérő véleménye van .... Hrabár Manó: Á IX-ik osztály részéről, mint előadója, bátor vagyok kijelenteni, hogy az épen most felolvasott törvényjavaslattól, mint a központi bizottság jelentésétől ezen osztálynak eltérő nézete van. Legyen szabad nekem a házszabályok 107. §. értelmében, mint arra különösen utasitottnak, az osztály nézeteit előadni. (Halljuk!) Kein annyira magára a szerkezetre, mint különösen a czimre vonatkozik az eltérő nézet, a mennyiben a törvényjavaslat hadcsapatokról szól, az osztály pedig azt hiszi, hogy ezen kifejezés nem az alaptörvényből van merítve, mert az alaptörvény határozottan hadseregről szól. Ennélfogva következő törvényjavaslatot ajánl következő szerkezettel: (Olvassa:) „Törvényjavaslat a magyar hadsereghez és a hadtengerészethez lS70-ik évre szükséges ujonezés póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában. „ 1. §. Az állandó hadsereg és hadtengerészet törvényileg szabályozott számerejének biztosítására megkívántató, s az 1868-dik évi 40-dik törvényezikk 13. §-a értelmében a magyar korona országaira eső évi ujonczjutalék 39,339, az ennek póttartalékkal ellátására szükséges nienynyiség pedig 3934 főben állapittatik meg. „2. §. Az 1. §-ban megállapított évi ujonczjutaléknak 1870-dik évrei tettleg kiállítása megszavaztatik. „3. §. A megszavazott ujonezok, tekintettel egyfelől az 1868-ik évi XXVII. t. ez. 3-ik, másfelől az ugyanazon évi XL. t. ez. ugyancsak 3-ik §., ezúttal 1850., 1849. és 1848-ik évi korosztályokból állíttatik ki. „4. §. E törvény végrehajtása a honvédelmi miniszterre bizatik." A két javaslat közti lényeges különbség nem annyira a szerkezetre, mint inkább a ezimre vonatkozik. Javaslatunk indoka egyszerű, sőt indokolásra nem is szorul, mert az már az alaptörvényben rejlik. Ajánlom a t. ház figyelmébe, s van szerencsém egyszersmind egy példányt a ház asztalára letenni. Csanády Sándor: T. ház! Az 1868-ik évi országgyűlési képviselők többsége által alkotott, meggyőződésem szerint, Magyarország ezredéves alkotmányos önállását, függetlenségét megsemmisítő, (Nagy zaj. Fölkiáltások jobb felől: Bendre!) a nemzet szellemi és anyagi fölvirágzását gátló törvenyczikkek közt alig létezik az alkotmányos szabadságra és a nemzet érdekeire vészthozóbb, mint azon 40-ik, a véderőre vonatkozó törvényezikk , melynek alapján követeltetik, jelenleg a sorhadi csapatokhoz és hadi tengerészethez 43,273 ujonez megszavazása. Káros és veszélyes e törvény a szabadságra, káros és veszélyes a nemzet érdekeire nézve : mert ezen törvény teremtette meg az egységes osztrák-magyar hadsereget, s ezen törvénynek életbeléptetése által olvasztattak be a magyar ezredek az osztrák csapatokba, az által is, hogy a magyar ifjak sárga-fekete zászlók alá eskettetnek föi, idegen, német nyelven vezényeltetnek, többnyire külföldi tisztek vezérlete alá adatnak, és a haza területén kivül idegen tartományokban szállásoltatnak el. Tehát míg ezen törvény az élő törvények sorából ki nem töröltetik, addig önálló magyar hadseregről szólani nevetséges. {Fölkiáltások: TJgy van! a szélső bal oldalon.) Már pedig azon nemzet, mely önálló, független hadsereggel és pénzügygyei nem bír: boldog, nagy, elégedett és szabad nem lehet soha, az ily nemzetnek meg vannak számlálva évei. Káros és veszélyes e törvény a nemzetre, mert ez lehetetlenné teszi a nemzetnek, az országnak miud szellemi, mind anyagi felvirágzását. Ugyanis e törvény értelmében magyar ifjak a sorhadi csapatokhoz soroztatnak be életök 20-ik évében, tehát azon korszakban, melyben a tudományos pályára készülő még az iskolákat sem végezhette be; a kézművesek és ipa.rosok elébb, mintsem tanulmányozásaikat befejezték volna, elhurczoltatnak tűzhelyeikről, több évre terjedő katonai szolgálat teljesítésére, mely hoszszasabb időszak alatt ifjaink többnyire elvesztik kedvöket tanulmányozásaiknak folytatásától, és elüttetnek azon czéltól, melyet ifjú korukban pályájuk elé tűztek, és így leszoríttatnak arról az ujonezok közé való besorozás által. Káros és vészthozó továbbá közgazdasági szempontból: mert ezen törvény rendelete következtében erőteljes munkáskezektől fosztatik meg az ország olyannyira és oly mértékben, hogy nincs messze azon idő, midőn a munkáskéz hiánya miatt földeink egy részét parlagon hagyni leszünk kénytelenek. Ez által képtelenekké tété-