Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-67
238 67. országos ülés november 9. 1869. mondatott el e házban, a mi az én nézeteimmel ellentétben van. Pest Lipótvárosa képviselője a pénzválságot három osztályra osztotta. Én egyedül csak egy pénzválságot ismerek: a pénzválság mindenütt, hol fellép, mindenkit egyformán sújt. Tagadom, hogy pénz-, börze- és kereskedelmi krizis létezzék: mert ha pénzkrizis van, akkor a dolog ugy áll, hogy az mindenkit egyiránt sújt; ha pedig osztályozni akarjuk a krizist, akkor nem három, hanem öt osztályra kell azt felosztani: pénz-, börze-, kereskedelmi, birtok- és iparválságra. Madarász József: Hát a munkás-válság ? (Derültség.) Wodiáner Béla: Ez az iparválságban foglaltatik. Nem nagyon régen, talán alig egy pár éve volt egy földbirtokválság, midőn alig voltunk képesek a legjutányosabb áron földjeinket értékesíteni. Lesz bizonyára köztünk egyik vagy másik, ki szintén ismeri azt. Az akkori válság az országot egész területén sújtotta. Az úgynevezett börzeválság csak egy pár embert szokott sújtani, kik nagyobb fába vágták a fejszét, és talán a jelenlegi börzeválság ki is törölt néhányat az élők sorából, de nagy részét az embereknek nem sújtja. Ha voltak olyanok, kik. mint Wahrmann tisztelt barátom fölemlítette, nem tartozván a, börzekörökhöz, a krizis folytán elsodortattak, ez sem nevezhető válságnak, mert azon emberek tapasztalatlanok voltak, s bele fogtak olyas valamibe, a mihez nem értettek. Ezek még nem képeznek börzeválságot. Az iparra nézve szintén kétféle nézet merült fel. Az egyik Jókai Mór t. képviselő társamé, ki elmondta, hogy iparunk mily aggasztó állapotban van. Csak menjünk — monda — körül és nézzük, mily roszul áll az , 20 percentes pénzzel dolgozik, mert olcsóbbat nem kap. En szintén ismerem a vállalatokat, a mennyiben részint magam is résztveszek bennök; de nem ismerek egyet sem, mely 20 pereentes pénzzel dolgoznék, és igen kíváncsi volnék tudni, melyik vállalatot értette Jókai ur — hacsak az omnibusz-társaságot nem? (Derültség.) De ez nem iparvállalat, hanem pénzkereső vállalat, a milyen sok van, mely nem jól indította meg vállalatát; egyébiránt, ha jól tudom. Jókai képviselőtársunk elnöke egy iparbanknak: eszközöljön ki azok számára, melyeket értett, olcsóbb hitelt, bizonyára szívesen fognák venni. (Élénk derültség.) A malomiparra nézve a pénzügyminiszter ur szintén mondott valamit, mire felelnem kell. Jókai ur nagy súlyt fektetett a malomiparra s a pénzügyminiszter ur azt félelte arra neki: Széchenyi gr. alapította az első gőzmalmot, de hát az előtt nem volt birtokunk ? Igaz, hogy volt; de mi volt akkor e birtok 1 Nem kellett oly drágán termeszteni, nem volt adó, a hűbériség még fenállott, jóformán kezünkbe hozták a kész termést, s ez elég volt a csekély életszükségletekre. Ma máskép áll a dolog; ma az életszükségletek megszaporodtak; a termelés sokba kerül, az adó nagy, azért ma nem elégedhetünk meg azon jövedelemmel, melylyel akkor igen jól megelégedhettünk, és igy arról kell gondoskodnunk, hogy legyen mód, melylyel jövedelmünket szaporíthassuk; a jövedelemszaporodást pedig ugy érhetjük el legjobban, ha a termesztményt gyártmánynyá alakítjuk át. Az idén pl. a legszerencsétlenebb helyzetben vagyunk: külföldön igen dús aratás volt, nálunk pedig szegény; tudjuk, hogy alig volt egy harmad része a tavalyinak, és mi bizonyára nem volnánk képesek akár csak egy mérőt kivinni, ha malmaink nem volnának. De ez nem csak a malmokra, hanem egyéb gyárakra, különösen a pálinka- és szeszgyárakra nézve is áll. Pálinkánkat nem volnánk képesek kivinni, ha raffineriánk nem volna; de a mi szeszraffineriánk oly tökéletes, oly jól dolgozik, hogy gyártmányainak finomsága koncurálhat a poroszországiakkal is, a mi nem volna, ha minősége jó nem volna. Az ipar ezen két ágán kívül a többire nézve nem osztozom Wahrmann képviselőtársam nézetében, különösen a gépgyárakat illetőleg. A gépgyárak nálunk szerencsétlen helyzetben vannak. Legnagyobb részt külföldről hozatják az anyagot és a munkásokat is. Mi által hozhatják be ezeket? csak az által, hogy többet fizetnek, mint azok ott künn. A gépgyárak pedig, nézetem szerint, nincsenek nálunk oly jó helyzetben, és épen az ipar ezen ága az, melyen első sorban segíteni kell. Vissza kell térnem a bankkérdésre. A bankkérdésre szintén sok mondanivalóm van, főleg azok folytán, a miket t. Wahrmann barátom mondott, hogy t. i. a mint 23 T / 2 millióra emelte az osztrák nemzeti bank a hitelbank pesti fiókjának dotatióját, ép ugy leszállíthatja azt ismét 4 V 2 millióra. Ez tökéletesen áll; de a ki ismeri az üzleti vállalatokat, az tudhatja, hogy azokat semmiféle politikai gyűlölet által nem lehet megakasztani. Ha a bécsi bank nem 23, de 53 millióra talál elhelyezést Pesten, 55 milliót fog itt elhelyezni; és ha nem talál 23-at, akkor kevesebbet fog elhelyezni. Ügy hiszem, a magyar jegybank szintén üzleti vállalat által fog életbe léphetni, s nem hiszem, hogy az csupa philantropiából adná oda pénzét és jó elhelyezést ne keresne; nem hiszem, hogy majd oly váltókat, melyek nem biztosok, scontrirozna, le-
