Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-67
67. országos ülés november 9. 1869. 239 gyének azok akár magyarok, akár osztrákok. (Derültség.) Mondatott még: a hitel vagyon. Ezt kereken tagadom: mert a hitel nem vagyon. A hitel kincs, melyet meg kell óvni f és melyhez csak szükség esetében kell nyúlni. És épen az a legnagyobb baja Magyarországnak, hogy itt a hitelt vagyonnak tekintik. Nálunk az iparosok, kereskedők, földbirtokosok hitel által szerzett pénzösszegeket fektetnek be vállalataikba, birtokukba, ugy hogy azokból egyhamar nem is kaphatják vissza a pénzt; ha pedig ezen kölcsönvett ősszeg netalán visszakéretik, kénytelenek megbukni. Ismétlem : a hitel szép kincs, de korántsem vagyon. Befejezem szavaimat, t. ház! azzal, hogy magam is legszívesebben óhajtanám, miszerint Magyarországba egy független bank életbeléptettessék. De a független banknak életbe léptetése nem magunktól függ, hanem függ a bankvalufa helyreállításától. Ha mi nem leszünk arra tekintettel, rettenetes zavart fogunk okozni, és a rögtönzés ez ügyben sokkal nagyobb baj lehet, mint a nélkülözés. Elfogadom a miniszter urnák határozati javaslatát, és remélem, ez tán leginkább fog czélhoz vezetni. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: A házszabályok értelmében, a nélkül, hogy a mondottakra részletesen hivatkozni akarnék, megjegyzem, hogy én nem azt mondottam, hogy a magyar törvényhozás, a bank-acta változtatását a maga hatáskörébe vonhatja; azt sem mondottam,hogy ez közösügyet képez, mint Ghyczy Kálmán igen t. képviselő nr félreértett ; hanem azt mondottam, hogy az oly életbevágó kérdés, melyen a birodalmi tanács sem változtathat a mi beleegyezésünk nélkül. (Zaj bal felől.) Jókái Mór: T. ház! A házszabályok értelmében akarok szólani, személyes kérdésben. (Halljuk!) Tegnap a pénzügyminiszter ur még csak finaneziernek tett; most az előbb szólott t. képviselő nr kinevez bankárnak. Én azonban kénytelen vagyok e kinevezést el nem fogadni és kinyilatkoztatni, hogy én semmiféle banknak, pénzintézetnek, avagy iparvállalatnak sem elnöke, sem igazgatója, sem tiszteletbeli, sem valóságos, egyátalában semmiféle hivatalnoka nem vagyok, és következőleg senkin sem segíthetek. (Derültség.) Ivánka Imre: A mai napon Zichy Nándor gr. képviselő ur azt emiitette, hogy ő a jelen kérdést semminemű összeköttetésbe nem kívánja hozni, és nem látja semmi összefüggésben az úgynevezett kiegyezkedési kérdéssel. Én nem. osztozhatom e nézetben, mert helyesen kifejtette igen t. barátom Ghyczy Kálmán, midőn kimutatta, hogy a bankügyi egyesség a kereskedelmi , szerződésnek és szövetségnek mintegy kiegészítő része, mely jelen alakjában csakugyan az úgynevezett kiegyezésnek szintén egyik részét képezi. Tegnap igen sok érdekest hallottunk a szőn3^egen levő tárgyról, és így semminemű theoretikus diseussióba ereszkedni nem kívánok; csak néhány, szerintem gyakorlati észrevétellel kívánom constatálni saját álláspontomat. (Halljuk!) Igen tisztelt Deák Ferencz képviselő úrtól és pártjától, engem főkép oly válaszfal rekeszt el, mely már a 15-ös és 67-es bizottság tárgyalása alkalmával emelkedett, és melyet rövideden két pontba foglalva ecsetelhetek. Egyik a magyar véderőnek külön állása, a másik pedig a magyar pénzügyeknek tökéletes függetlensége. Az elsőről uem szólok, mert nem ide való. és mert más alkalommal nyilvánítottam ebbeli nézeteimet ; de a másodikra igen is kénytelen vagyok némi emlékeztető megemlítést tenni. ! . Szerintem a magyar törvényhozónak kötej lessége: mindig oda törekedni, hogy Magyaror| szag pénzügyeibe senki más ne avatkozhassak, 1 mint épen a magyar törvényhozás, és midőn ezen álláspontot kívánom elérni, nem látom azt még elérve az által, hogy az államadósságok kamataira nézve bizonyos quota határoztatott; hanem — ha méltóztatnak emlékezni — azt követeltem, hogy az államadósság maga osztassák el, és Magyarország vegye át saját maga részét. Már most, hogy ezen operatio sokkal nehezebb, mintsem a bankügy elkülönítése, azt igen t. pénzügyminiszter ur tegnapi beszédében maga is elismerte, mert elmondotta, hogy az egyezkedés idején saját magának nézete is az volt, hogy el kell különíteni a bankot, és hogy ennek megoldása akkori időben, bizonyos körülményeknél fogva maradt volt el. E pontban tehát véleményeink találkoznak, és azt hiszem, az első alkalom, mely mutatkozik, meg lesz ragadandó, hogy legalább e tekintetben függetlenittessenek saját pénzügyeink, A kellő czélszerü perez el van mulasztva; pénzügyminiszter ur említette, hogy ő azon időt, midőn majd a valuta kérdése fog szabályoztatni, vagy pedig a bank szabadalmának tartama lejár, véli a legczélszerübbnek a bankügy rendezésére. Én ezt igy határozottan kimondani nem. óhajtanám. Igen korrektnek tartom ugyan azon állást, melyet a magyar kormány a bank kérdésében a jelen viszonyok közt elfoglalt, a miről tanúskodnak azon okmányok, melyeket a pénzügyminiszter ur szíves volt a ház előtt felolvasni; de kimondani, hogy a bank elkülönítése ezen két időpont bekövetkezésétől tétessék függővé, már magában involválná azt, hogy mi itt az összetüggést el is ismerjük. Én pedig semmi oly határozatotnem kívánnék a t. képviselőház által hozatni,
