Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-67

236 67. országos ülés november 9. 1869, gély és minő segély nyújtassák az állam részéről; a jegybank kérdését ezúttal szintén nem dönthetjük el: napirenden lesznek ezen kérdések akkor, ha azon szakküldöttség, melynek kiküldéséről szó van, jelentését beadja; vagy akkor, ha a magyar kereskedelemnek és iparnak a jelen válságban nyújtandó segélyre nézve valami határozott indítvány fog a ház tanácskozása tárgyául kitü- j zetni. Azt hiszem, hogy akár melyik álljon ezen két eset közül elő, akkor lesz ideje és helye an- f nak, hogy egyéni nézetemet körülményesebben nyilvánítsam azokra nézve, a melyekben az eddig hallottak közül némely előttem szólókkal egyetértek, valamint azokra nézve is, a mikhez nem járulhatok. Nagy részben nem járulhatnék jelesül azokhoz, miket az előttem szóló t. képviselő ur előterjesztett ; jelesen nem tartom azt, hogy a bécsi bank működésének szabályai a két törvényhozás közös intézkedésével lennének megállapitandók : mert az egyenesen ellenkezik a kiegyezkedési törvénynyel, az 1867-ki XVI. törvény czíkkelylyel, melyben a vám- és kereskedelmi szövetség föltételei foglaltatnak, és melyben nem az rendeltetik, hogy a hitelintézetek a két állam által közösen állíttassanak föl; hanem azon alkotmányosabb intézkedés van megállapítva, hogy az egyik állam által fölállított hitelintézet működésének megengedése vagy meg nem engedése a másik állani kormányának hozzájárulásától, megengedésétől függjön. De, mint mondám, nem akarok kiterjeszkedni ezekre; én a t. pénzügyminiszter urnák egy tegnapi állítására akarok megjegyzést tenni, és a határozati javaslatra nézve akarok néhány szót mondani. A pénzügyminiszter ur tegnap azt állította, hogy a jegybank kérdésének megoldására legkedvezőbb alkalmat azon országos küldöttségnek tárgyalásai nyújtottak volna, mely a közösügyi költségek aránya iránti egyezkedésre és az államadóssági s járulék iránti előleges értekezésre az 1867-ik év folytán Bécsbe küldetett. Azt állította továbbá a pénzügyminiszter ur, hogy neki erre voaatkozólag azon alkalommal terve is volt, de azon tervezet talán merészsége miatt nem fogadtatott el. Mi terve volt a pénzügyminiszter urnák e részben? arról tudomásom nincs; de azt tudom, hogy a küldöttség egyenesen és egyedül csak a közösügyi költség aránya iránti egyezkedésre és az államadóssági járulék iránti előleges értekezésre volt kiküldve, s igy már kiküldetésénél fogva sem bocsátkozhatott a vám és kereskedelmi szerződés tárgyalásába. Nem bocsátkozott tehát a pénzrendszer és ezzel összeköttetésben levő jegybank ügyének tárgyalásába sem, mert mindezen fontos kérdés az 1867. évi XH-ik törv.-ezikk által egyenesen a vám- és kereskedelmi szövetség tárgyaiul volt kitűzve, s e szövetség megkötése a két állam minisztériuma, és a két törvényhozás külön megegyezésének tartatott fen. Mindamellett azonban azon küldöttségben, melyben szerencsém volt nekem is részt venni, ugyanazon véleményben voltam, melyet tegnap a t. miniszter ur magáénak vallott. Tekintetbe vettem azt, hogy az 1867-ki XH-ik törvényezikk az államadóssági járulékot egyidejűleg rendelte megállapittatni, a vám- és kereskedelmi szerződés megkötésével s azon fontos kérdések elintézésével, a melyek ezen vámés kereskedelmi szerződés megkötéséhez voltak kapcsolva, s ennélfogva azon véleményemet fejtettem ki, hogy azon országos küldöttség tartsa magát szorosan küldetési köréhez, folytassa és teljesítse a birodalmi tanács küldötteivel az államadóssági járulék iránti előleges értekezést, de ne menjen ennél tovább, ne mondjon véleményt az államadóssági járulék mennyisége felett, tartsa függőben az egész kérdést addig, míg a két minisztérium s a két országgyűlés, a vámés kereskedési szerződés, s ezzel kapcsolatban levő pénzrendszer, s igy a jegybank ügye iránt kölcsönös egyezkedésre lép. Köszönettel tartozom a t. pénzügyminiszter urnák azért, hogy ezen véleményemet tegnapi előadásában helyeselve igazolta, s csak azt sajnálom, hogy ezen kiküldöttség körében, annak idejében pénzügyminiszter ur nem csak nem tette azon indítványt, a melynek keresztülvitelére, tegnapi állítása szerint, épen azon küldöttség tárgyalásai szolgáltattak volna kedvező alkalmat ; hanem azon véleményt is, a melyet az imént előadni szerencsém volt, határozottan ellenezte s ekkép az államadóssági járulék, s az ezzel kapcsolatos pénzrendszer és jegybank együttes tárgyalását részéről is lehetetlenné tette. (Helyeslés a bal oldalon.) Hogy ez igy van, erre nézve bátor vagyok ezen küldöttségnek a ház levéltárában, egyébiránt kiosztva is levő jegyzőkönyveire utalni. A mi már magát a határozati javaslatot illeti, én részemről csak constatálni akarom annak valódi értelmét, azoknak irányában, a mik egyrészről Irányi, másrészről Wahrmann képviselő urak s most legközelebb az előttem szóló által is előadattak. Irányi képviselő ur azt monda, hogy ha elfogadjuk a pénzügyminiszter által beterjesztett határozati javaslatot, helyeseljük és elfogadjuk azon nézeteket és érveket is, a melyekkel általa e határozati javaslat támogattatott; e szerint meg lesz kötve a kiküldendő szakbizottság keze, s az csak bizonyos irányban fog véleményezhetni, de nem fog véleményezhetni az iránt, hogy Ma-