Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-67

67. országos ülés november 9. 1869. 235 ha átalán visszapillantok a tegnapi tárgyalás folytán e helyen mondottakra ; lehetetlen meg nem jegyeznem azon ürt, mely egészben feltűnt. Szólottak a valuta- és bankkérdésről egész átalánosságban, szólottak a válságról, hanem az enquéte jelenlegi indokoltsága érdekében tüzetesen igen kevés szó ejtetett. Wahrmann képviselő ur megjegyezte, miszerint befolyást kell gyakorolhatnunk arra, mekkora pénzösszeg találtassák a banknak ez országbeli fiókjaiban. Ennek logikája talán az volna., hogy befolyást kell gyakorolni arra, hogy ezen érték nem csak hogy itt legyen, hanem iparunk és hitelünk érdekében az mozgósittassék is. ügy hiszem, hogy arra nézve Wahrmann képviselő ur nem lehet velem ellenkező nézetben: miszerint mindezekben elvégre is az ön- és kereskedelmi érdek a szabályozó, és hogy kényszerítő vagy parancsoló befolyást e részben gyakorolni ezekben vajmi nehéz lenne. Megengedem azonban, hogy ezen megjegyzéssel oly pontot érintett, mely az enquéte tárgyát képezheti. Azt azonban, hogy a jelenlegi pillanat volna az enquéte megindítás legalkalmasabb, nem bizonyította be senki, és én azt nem is tartom annak. Ha mi a hitel, valuta és bank kérdését annak körébe vonjuk, sajátszerűnek látszik, hogy a miniszteri kormány a lefolyt három év után csak most ismerte volna tel annak szükségét, holott a bank körül idő közben elég lényeges módosítás eszközöltetett, melyek talán az enquéte-re méltóbbak lettek volna, és a melyeket talán jobban föl lehetett volna használni igényeink némi érvényesítésére, a jelen körülményeknél, a jelen üzletfenakadás és válság és abból eredő interpellátióknál. Nem ismerhetem el, hogy e két utóbbi körülmény már magában is ily messze kiható, egész pénzügyi organismusunkat és ennek következtében nemzeti politikai érdekeinket magában foglaló kérdés felkarolására nézve elhatározó és illetékes indokot szolgáltatna: ez magában a tárgyban keresendő. Azonban habár azt hiszem, hogy ha már bank-enquétet tartunk, azt előbb lett volna már helyén fölvetni ; habár a jelen körülmények között a bank-enquéte eredménye iránt nem fojthatok el minden aggodalmat; habár azt tartom, hogy az a bank dolgában könynyen tévelyekbe vezethet: ennek mégis nem kell szükségkép bekövetkeznie, és utóbb csak azt is remélhetem, t hogy a valuta- és bankkérdést és átalán financziális politikánkat illető nézeteim az enquéte utján is érvényre emelhetők lesznek. A mi a határozati javaslat szövegét illeti, a pénzügyminiszter ur javaslatát tartom legelfogadhatóbbnak: mivel a többi javaslat részint kizárja a valuta kérdését, melynek a bankkérdés sok részben alá van rendelve, részint már [ magának az enquetenek eléje vágnak. Ha marosak a bankkérdést magát tekintenők, az enquéte olyakkal foglalkoznék, mik leginkább a kormány hatáskörébe tartoznak, ós közte és a bank közötti egyezkedés utján is elérhetők; hacsak a mi parlamenti és kormányzati illetékes befolyásunkat nem akarjuk ez utón vindicálni, azon jogot, melyről le nem mondottunk, midőn a 80 millió tartozást a birodalmi tanácsban képviselt országokra átruháztuk; mert ezzel a bank irányában csak a fizetés iránti szavatosság változott. Én tehát, t. ház! midőn előadásomat berekesztem, ujabban akarom ismételni, miszerint a magyar pénzügyi egyezkedést és vele a bankos valuta kérdését megkülönböztetem, magától a transactionális alaptól, a kiegyezkedéstől. En ezt nem annyira közjogi, mint érdekkérdésnek tekintem. Nem osztozhatom a ház túlsó feléről többször felhozott azon nézetben, miszerint mi a pénzügynek tisztán csak fiscalis részét vettük át: mert a magyar adórendszernek megállapítása — azon megszorítások között, melyek a vámterületi épségnek szükségképeni következései — a magyar törvényhozástól függ, valamint a magyar állami hitel jövőbeni igénybevétele is. Hanem másrészt elismerem, hogy az államhitelnek és valutakérdésnek igen lényeges része parlamenti hatásunk körén kivül áll, hogy aziránti befolyásunk nincs megfelelőleg biztosítva, hogy e részben sok még a rendezendő. Ez az, a minek orvoslását vélem az enquéte utján megközelithetőnek, és ez azon indok, a mely engem annak elfogadására bir. Ghyczy Kálmán: T. ház! Azon jeles beszédek után, melyeket a fenforgó tárgyra nézve e házban hallottunk, én részemről nem érzem magamat hivatva arra, hogy akár a pénzügyi viszonyok sajátságos természetének átalános fejtegetésébe, akár a jelenleg létező pénzválság minőségének és indokainak kutatásába bocsátkozzam. Elismerem, hogy igen helyesek, igen tanulságosak voltak azon beszédek, a melyeknek nagy élvezettel hallgatói voltunk, köszönettel tartozunk az illető képviselő uraknak, hogy nyilvánították nézeteiket , mert azok mindenesetre nagy fényt derítenek az általuk tárgyalt kérdésekre, és némi tájékozásul szolgálhatnak ugy nekünk, mint az országos közvéleménynek is. Egyátalában nem is fognám helyteleníteni, ha a vita továbbá is folytattatik. Nem hallgathatom el azonban azon megjegyzést, hogy az eddig tárgyalt kérdéseknek nagyrésze szorosan a napirendre nem tartozik. {Helyeslés a hal oldalon) Mert mi most nem határozhatunk arról, hogy, vajon a magyar kereskedelemnek és iparnak se30*