Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

66. országos ölés november 8. 1869. 229 Azt hallottam egy osztrák minisztertől: a tudomány hatalom; én azt mondom, hogy a tudomány és tehetség vagyon és nemzetünk vagyonos csak akkor lesz és lehet, ha tudományos miveltséggel biró, szakavatott egyéneink lesznek. Azért iparkodunk iskolákat állítani, műegyetemeket szervezni, mert itt akarjuk kiképezni azon egyéneket kik szakismeret és tehetség által a külföldiekkel versenyezhessenek. De ha azon ipart, mely a munkásnak kenyeret ad, zsenge csirájában elfojtjuk, híjába teszszük a nagy költségeket műegyetem alakítására, mert a ki ott tanul, kényszerítve lesz a külföldre kimenni. (Helyeslés.) A malomiparról volt szó, és igen sajnálom, hogy annak nagyobb fontosság nem tulajdoníttatott. Az mondatott, hogy a malom nem utolsó consumense a gabonának, és semmit sem tesz, ha az itteniek nem veszik meg a gabonát, mert megveszik mások. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy az idén gabona a külföldre egyátalán ki nem volt küldhető, és hogy ha annak mérője ma fél forinttal olcsóbb volna is, még sem lehetne kiküldeni. De a liszt, habár nyereség nélkül de veszteség nélkül, vagy csak igen csekély veszteséggel is nagymennyiségben kiküldhető, mi határozottan mutatja, hogy lisztiparunk igen is egészséges alapon áll, és hogy csak annak köszönhetjük, hogy az idén 12 millió mérő búza, melyet legalább fél írttal olcsóbban kellett volna eladni ha a külföldre szállítás lehetősége elesik, fél írttal drágábban adatott el malomiparunk folytán. Ez pedig maga is 6 millió irtot tesz, a mi nézetem szerint nem csekélység oly esztendőben mint a mostani. Bennünket az az egy fenyeget, hogy hitelünket veszíthetjük el. és különösen csakis azért veszthetjük el, mert nem vagyunk önállóak, mert hitelünk önálló szilárd alapon nem nyugszik. Mindamellett, hogy — a mint pénzügyminiszter ur emiitette — í millió írt hever a nemzeti bank fiókjaiban, mindamellett tudjuk, hogy mindezen iparvállalatok bécsi hitelre voltak utalva, s ezt fel is használták a legelső percztől kezdve egészen mostanáig; valljuk meg tehát őszintén, hogy e hitel megingattatott Bécsben két oknál fogva: az első ok az, mert sokat beszéltünk de nem tettünk semmit, és a sok szónak az volt a vége, hogy sokakat elrémített, a kik eddig szívesen segíthettek bennünket. Más részről — bár azt nem szeretem kifejezni, s tudom, hogy ezért nagy zaj is lesz — tagadhatlan az is, hogy a bécsi piacz kis ellenségeskedéssel viseltetett, viseltetik és fog is viseltetni mindig irányunkban : (Mozgás. Ugy van!) mert a bécsi pénzhatalmak, bankárok és bankok nem igen szeretik, hogy Pesten is legyen oly nagyfontosságú pénzpiacz, mint Bécsben, és azért lestek azon perczet, melyben majd a pesti piacz fontosságát ismét csökkenteni, és őt ismét a bécsi piacz rabjává tenni lehessen. (Élénk helyeslés.) Ezért, mondom, nagy zaj keletkezhetik: de ez áll, ez tény, legalább subjective meg vagyok győződve róla. (Ugy van!) A baj megvan: most ezen segíteni kell. Áll az, hogy iparvállalataink csekély tőkével voltak létrehozva, s hogy az üzleti tőkék hiányoztak, hiányoztak pedig azért is, mert a hitel azon része, mely Bécstől függött, megszorittatott. Mindenütt voltak idők, s mindenütt megtörtént absolut és alkotmányos országokban egyaránt , hogy az ipart gyámolítani az állam kötelességének tartotta; így volt ez Poroszországban, Badenben, Würtembergben, Bajor-, Angolos Franeziaországban stb. Tudjuk, hogy déli Németország legelső czukorgyára 20 év előtt bukófélben volt, és fentartatott a würtembergi kormány által; akkor nem bírt annyi biztosítékot nyújtani, mint a mi intézeteink, és ez most a leghatalmasabb gyár. Tudjuk, hogy az eszlingeni gépgyár, mely most Európában majdnem az első, éveken át támogatást nyert a kormány által; tudjuk, hogy az esseni Krupp támogatást nyert Poroszország részéről; mindez tudvalevő dolog, és még sem nyargal senki azon fakón, hogy az állam pénzét idegeneknek adja, és senki sem mondja, hogy ez csak az adóviselők terhére történik. Az is tévfelfogás, hogy ha némi csekély összeg el is vesz e támogatás folytán, ez az adóviselő terhére esik; ellenkezőleg, eddigelé mindenkor segített az adóviselőkön az ipar és kereskedelem, és ha az utolsó két évben 12 millió forinttal jött be több, mint mennyi előirányozva volt, és ha 8 millió deficit helyett fölösleg mutatkozik, ez az ipar és kereskedelem emelkedésének tulajdonitható, és azon milliókat, melyeket ez adott, okvetlen az adóviselők fizették volna, és hogy ha erre képesek nem leendenek, ezért adósságokba kellett volna meriilniök. Ha tehát igy egy csekély összeg tán nem is a legnagyobb absolut biztossággal, mert ennek tulaj donkép nincs határozott mértéke — egyik ezt, a másik azt tartja biztosságnak —ha, mondom, ily csekély összeg nem is egész biztossággal helyezhető el: én kötelességemnek tartom határozottan kinyilatkoztatni, hogy az államnak szent kötelessége egy ipart, melynek nagy jövője van, mely hazánkat idővel vagyonossá, nagygyá, gazdaggá és valóban függetlenné teheti, támogatni. {Közhely eslés.) Azzal fejezem be szavaimat, hogy az előterjesztés első részére, a jegybankra nézve, a pénzügyminiszteri határozati javaslatot elfogadom, a