Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
228 **6. országos ülés november 8. 1869. fektetett be földébe, mint a mennyi saját zsebében volt. Ezen hitelhez kellett tehát folyamodnia, a minek most azt köszönheti, hogy most sokkal jobban berendezett és több hasznot hozó birtoka van s ennek köszönhető főkép az, hogy — mint a pénzügyminiszter ur is megjegyezte — a birtokosság körében pénzválság nem tapasztalható. A mi pedig az egyiknek illik, azt a másiktól sem szabad megtagadni. (Élénk helyeslés.) Látjuk, hogy fölvirágzott a birtokosság és a közgazdaság az által, hogy oly összeget használt fel, mely nem volt az övé, és melyet munka és szorgalom folytán a későbbi 20 — 30 év alatt visszatérít; de épen ezt a hitelt az ipartól, mely nálunk csak kezdetleges, sem lehet megtagadni, annyival kevésbbé, mert az ipar mindenütt csakis a hitelen alapszik. Kereskedőnek, iparüzőnek nincs szebb, jobb, fényesb vagyona, mint épen hitele: nem pénze, vagyona, hanem hitele teszi nagygyá (Élénk tetszés) ; s igy az országnak is legfőbb vagyona a hitele. Nem is fektetek én nagy súlyt arra, mit a pénzügyminiszter ur előterjesztésében, mint államvagyont, kimutatott, mert a nemzet legfőbb vagyona annak hitele, (Élénk helyeslés bal felöl.) s a mit e téren megszereztünk, abból fog a nemzet leginkább gyarapodni. (Élénk helyeslés.) E hitelnek megingatása a birtokra, az iparra nézve a legszomorúbb lehetőség; és itt találom leggyöngébb oldalát pénzügyminiszter ur előadásának, hogy az iparra és annak nagyíontosságára nem fektette azt a nagy súlyt, melyet szükségesnek találtam volna. Volt szó malomiparról; de nem látom át, hogy ha iparról szólnak, miért említik a malomipart mindig első vonalban. Épülnek most nem csak malmok, keletkeznek gépgyárak, szappan, bőr, gyertya és szeszfinomitó-gyárak, az ipar minden oldalról hatalmas lendületet vett. Én legalább két esztendő óta mindig nagy megelégedéssel olvastam az újságokat, mert mindenütt azt láttam, hogy mily szép jövőnek indul Magyarország, mennyi gyár és mennyi uj vállalat keletkezik. A t. kereskedelmi miniszter ur a ház elé terjesztett jelentésében is nagy súlyt fektetett arra, hogy az országban annyi vállalat keletkezett és hogy a vagyonosság ez által mily lendületnek indult. (Derültség bal felől.) A pénzügyminiszter ur nagy megelégedéssel emiitette a budget előterjesztése alkalmával, hogy sokkal több volt a jövedelem 1868-ban, mint elő volt irányozva. Minek tulajdonitható ez tulajdonképen? Azt hiszi talán a t. ház, hogy ezen magasabb öszszegü jövedelmi adó, ezen magasabb összegű illetékek, melyek befobytak, ezen magasabb öszszegü fogyasztási adók másnak köszönhetők, mint épen az ipar lendületének? Ha csak azt veszszük, hogy az utolsó két esztendőben az illetékek után legalább egy millió folyt be a kincstárba, épen iparvállalataink által . . . Iónyay Menyhért pénzügyminiszter: Még több is! Wahrmann Mór: ... ezt az állam részéről kicsinyelni, tagadni, vagy egyátalán semmibe sem venni nem szabad. Emiitette Zsedényi Ede t. barátom, hogy főbajunk az, hogy couponjainkért ki kell küldeni pénzünket a külföldre, mert ott bírják papírjainkat. Nem akarom tagadni — ámbár épen azon állítását határozottan tagadom, hogy földhitelintézeti papirjaiuk nagyobbára a külföldön volnának, mert a földhitelintézeti záloglevelek nagyobbára nálunk az országban vannak — és megengedem, hogy ez nagy baj ; de nem nagyobb baj volna-e az, ha a munkáért, mely oly hatalmas nagy vagyont képez, és melyért a külföldtől annyi milliót kaptunk az utolsó években, ezen összegeket nem kapnók meg többé, hanem kénytelenek volnánk érte talán ugyanannyit még kiküldeni? Mi volt következménye annak, hogy az utolsó esztendőben gépgyárak, vaggongyár keletkeztek? Az, hogy azon gépek, azon vaggonok, melyek előbb drága pénzért a külföldről hozattak, most itt készülnek ; s azon összegek, melyek előbb külföldre vándoroltak ezen gépek, ezen vaggonok ára fejében, most itt benn az országban maradnak. Nem csak a nyersanyag jobban értékesíthető most. hanem értékesíthető az intelligentia, értékesíthető a munka. (Élénk helyeslés.) Ha ez elen3 r észik, ha ezt csekélybe veszszük, nem csak az ipart meggyengitjük, hanem akkor ismét a külföldtől leszünk függővé. Ha például gépre lesz szükségünk, ki kell Írnunk Poroszországba, és ki kell küldeni aranyat, ezüstöt, ami nincs is; hogy tehát ezek itt készíttetnek, az lényeges része a kérdésnek. Ha az ipar megszűnik — azon észrevételt hallottam itt néhány oldalról — az jó lesz: mert most úgyis nagyon drága a munkabér, akkor majd olcsóbb lesz. Csak nevethetek ilyen felfogáson, (Derültség) mely jobbnak tartja, hogy ha a földbirtokos 10 krral kevesebket fizet annak, ki földjét kapálja, de ha aratógépet akar, azért 400 font sterlinget kell külföldre küldenie. (Tetszés.) Ha ma ezen ipar tönkre tétetik, nem a munka, de a munkával párosult intelligentia tétetik tönkre: mert az nagy különbség, vajon egy gépész kap-e 20—25 forintot? nem azért, mert kezével dolgozik, hanem azért mert tehetsége és képessége is van, és ő ezen tehetséget értékesítheti, vagy ha oda kell menni téglát rakni, vagy kapálni, és keres 3 — i forintot? Ez roppant nagy különbség. (Élénk helyeslés.)
