Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
66. országos Illés november 8. 1869. 227 fizetett értékeket birják s ennek folytán a valóságos és nagyobb értékek is, már csak azon szoros összeköttetésnél fogva, mely a börzei czikkek közt uralkodik, valódi értékükön alól adatnak el. Egy harmadik neme a kríziseknek, s ez a legfontosabb, legveszedelmesebb: a kereskedelmi krízis. Tisztelt ház! A mi a pénzválságot illeti, az szoros értelemben már le van győzve és nem is tartott 5—6 napnál tovább, t. i. az átmeneti időig. S e részben igen helyesen tétettek azon észrevételek, miszerint a pénz tulajdonkép nem sokkal drágább, hogy a nemzeti bank fiókintézete 5 százalékkal számitolja le a váltókat, hogy a legtöbb pénzintézet hasonlóan 5 T /2> 6, 6V 2 százalékkal teszik, hogy a hazai takarékpénztárakban és kisebb bankokban elegendő mennyiségű pénz van. Mindössze tehát csak nehán)^ napig nem lehetett a legjobb értékekért sem pénzt kapni, és valóban pénzügyminiszter ur intézkedésének, mely által nagyobb összegek hozattak a piaezra, köszönhető, hogy oly rövid idő alatt segitve lett. A pénzválság tehát nem létezik már. A mi a másik válságot, a börze-krizist illeti: ez megvan. Ezen bajon nem lehet segíteni, mint Zsedényi t. barátom igen helyesen megjegyezte ; és ezen krízis egyátalában nem képezheti a vita tárgyát itt az országos képviselőházban. Mert mi történt a börse-krizis alkalmával? Nem egyéb, mint, hogy a kik több értéket vettek, mint a mennyit megtartani birtak, vagy nagyobb összegekkel bocsátkoztak vállalatokba, mint erejökben állott, nem képesek ezt keresztül vinni, vagy elszegényednek, vagy egészen tönkre mennek. Ez mindenütt történt, mindig történik és mindenkor is fog történni, mert a börse lényege hausse és baisse; máskép nem is állhatna meg a börse, ha az értékek ára egyszer fel nem szökken, máskor ismét nem csökken; egyátalában üzlet, mozgalom nem lehetne, ez a börsével identifieálva van. Hogy e baj nálunk sokkal veszélyesebbé vált, mint talán másutt, az más okoknak köszönhető, vagyis inkább nem köszönhető, t. i. hogy még oly körök is, a polgári osztályból oly egyének is kezdtek foglalkozni a börsével, kik oda tulajdonképen nem tartoznak, mert ahhoz nem értettek. (Derültség. Helyeslés.) így tehát, t. ház! az úgynevezett börsekrizis, mely, mint emiitettem volt, van és lesz mindenkor, mely másutt csakis a börzekörökben tesz pusztítást, itt nálunk és Bécsben — mert Bécs e tekintetben nekünk nem tehet semmi szemrehányást (Derültség) — pusztítást okozott oly körökben, melyek a börse-élettől egészen távol állanak. S ez igen sajnos, a nemzetgazdasági vagyonra nézve nagy kár; sajnos, el kell ismernem, de azon segíteni nem lehet. S erre nézve igen helyesnek találom a pénzügyminiszter urnák azon észrevételét, hogy a baj orvoslását önmagában találja, mert azok, kik átlátják, hogy helytelen törekvések által vesztették el vagyonukat, újra munkához fognak folyamodni, tőkéjöket megtakarítani, s ott idővel újra meg fogják szerzeni azt, mit itt elvesztettek. (Élénk helyeslés.) Egy harmadik krízist emiitettem még: a kereskedelmi krízist. Ha a törvényhozásnak egyátalában sem a pénz-, sem a börse-krizissel semmi köze, kereskedelmi krízisek irányában ezt határozottan tagadom. Nem vagyok egyátalában barátja az államsegélynek s akárhányszor nyilatkoztattam azt: „ Aide toi, et Dieu t'aidera", segíts önmagadon, Isten és ég fog rajtad segíteni. De vannak viszonyok, melyekben az önsegély lehetetlenné vált, s akkor egyeseknek érdekeit az egyeseknek összessége: az állam szükséges, hogy képviselje, támogassa. Kötelességének tartom pedig az államnak ily esetekben azért, mert épen az állam egyes polgárainak anyagi helyzete és az egyéneknek egymásra ható viszonyai igen nagy befolyással vannak az egész államra. Vegyünk pl. egy esetet: ha egy hatalmas kereskedelmi krízis szakad ránk, és itt ismét hozzájárulok a t. pénzügyminiszter véleményéhez, hogy sokkal sötétebben festették a helyzetet, mint a hogy vau: mert nincs itt még kereskedelmi krízisről szó, s remélem, hogy nem is lesz; de azért ettől tartanunk, óvakodnunk kell. mert mint igen helyesen említtetett azon észrevétel, hogy sokkal több tőke ruháztatott be egyes iparvállalatokba, mint a mennyi munka és takarékosság folytán tulajdonképen kezünkben volt, s igy ezen vállalatok egy részét csakis hitel utján lehetett folytatni. De itt Zsedényi barátomnál azon eszmezavart találom, mert engedjen meg, épen az ö részéről nagyon meglepett, hogy azt hányja szemünkre, hogy Magyarországon mindig az volt a szokás, hogy egyátalában többet akar teremteni, mint a mennyi az ereje, hogy nem csak azt ruháztuk birtokunkba, a mi meg volt, mire szert tettünk, hanem pénzt vettünk fel hitelre, és miután e nagy szót oly könnyen kimondá, arra tért át, hogy dicsérte s csodálta a földhitelintézet nagyszerű vállalatát, annak fölvirágzását és roppant hasznát. Kérdem Zsedényi t. barátomat, mondja meg nekem, mi volt oka a magyar földhitelintézet keletkeztének ? mi volt oka annak, hogy 20 és egynehány milliónyi záloglevél bocsáttatott forgalomba? Én arra más okot nem tudok, mint, hogy lehető nagy hasznát akarta venni a birtokos birtokának, és többet
