Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
224 66. országos ülés november 8. 1869. Ez könnyen megfoghatóvá válik, ha, mint Zsedényi t. képviselőtársam megjegyezte, ugyanazon millió, mely ma egy iparvállalatban szerepel, holnap annak deponált részvényei által 2 /3 részben bármely lombard-üzlettel foglalkozó bank által honoráltatván, ismét mint hatszázezer forint szerepel más banknál, meglehet, hogy fél év múlva ezen érték ismét mint 400 ezer forint lép fel egy harmadik vállalatnál, s igy rövid idő alatt mint két millió szerepel. Már most azon ember, ki ma ezer forintot ily formán 3 különböző vállalat papírjaiba elhelyez, azon helyzetben van, hogy a börze-ftuctuatió alkalmával, ha csak 25%-tel esik is a papir, a differentia-kérdésben kénytelen lévén az illető depositumot őrző banknak a differentiát helyrepótolni, ily esetben 500 forintot kénytelen fizetni, s azon felül még mindig tartozik azon 1000 írttal, melyet papírjaira kölcsön kapott; vagy pedig meg kell engedni, hogy papírjait a börzére lökjék és eladják ugy, a hogy veszik és erre beáll a deroute. így történt ez jelenleg is. A legelső politikai balszellőre a bécsi nemzeti bank, észrevéve a tőkének bizalmatlanságát, elkezdte discontoját emelni, és előbb fölemelte fél, aztán egy egész °/ 0- kai. A többi hitelintézet szintén fölemelte a discontót, és ily formán a legszolidabb és legszilárdabb papírok leestek, egyik a másikat vonván maga után. Mert ha csak azon vállalatok esnének, melyekről t. barátom Zsedényi azt monda, hogy halva születnek és hogy rothadtak, azt mondanám, hulljanak le, mint a férges alma a fáról. De egyik a másikat vonja maga után; azon általam előadott indoknál fogva, hogy t. i. ugyanazon pénz szerepel mindig ugy a jó. mint a rósz vállalatnál. (Helyeslés a bal oldalon.) Nem az a főpanaszom nekem az osztrák nemzeti bank ellen, hogy kevéssé dotálja a pesti piaczot, hanem hogy nagyon gondatlanul dotálja a bécsi piaczot ; nem ,az a fő bajunk nekünk, hogy a bank nem akar bennünket a veszélyből kisegíteni, hanem az, hogy bele segített a mostani veszélybe. (Derültség a jobb és mozgás a bal oldalon.) Az igaz, hogy van rajta mit nevetni, hanem amit mondtam, mégis tökéletesen áll: mert a bécsi 900 milliót meghaladó vállalkozás az, mely első sorban előidézte a mostani deroute-ot és pénzválsá•got, az ottani nem mindig szolid speeulatió az, mely elkezdte a bukást. A speeulatió bukása irányában nincs a világnak szánalma és a kormányoknak segélye; de nálunk iparvállalatok bukásáról van szó, és ez egészen más dolog. Az iparvállalatok bukása társadalmi romlás, és aggodalmas a törvényhozásra és kormányra nézve is. Ez köztünk a különbség. Méltóztassanak meggondolni, hogy 60 létező gyárnak 10,000 munkása van. Ha reájok szakad a pénzkrizis, ki fog ezen munkásoknak felelni azon kérdésre: ki ad nektek holnap enni? (FölMáttások: Kapnak elég munkát!) Szolgálok példával. Alig egy éve, hogy egy omnibusz-társulat, mely csak nyáron át foglalkozik, télen át nem levén forgalma a vonalnak, őszre elbocsátott 30 omnibuszkocsist, és azok rögtön képeztek oly rablóbandát, mely pisztolylyal támadta meg az embert az utón, és mindaddig garázdálkodott, mig egyet közülök meg nem öltek, és a hatóság alig tudta őket összefogdosni. (Fölkiáltások: Nem akartak dolgozni!) Jó állami axióma azt mondani: a munkások dolgozzanak ; de miután annyi heterogén elem van közöttük, kinek egyéb dolga is van, mint zsebébe dugni a kezét, (Derültség) azon esetben kérdezem az ellenmondó t. képviselőtársaimat, hogy mit fognak csinálni például egy betűszedővel, a ki azon szakban nem kapja meg munkáját, a mibe beletanult, azon esetben, ha más hasonló foglalkozást nem tudnának neki adni? Hogy mit tegyen ily esetbea az állam 1 az iránt bátor leszek szerény nézetemet elmondani. Legelőször, azt tartom, azt tegye, hogy a mit óhajt e kérdés megoldására, végezni, azt előbb ne a ház plénuma előtt, hanem nyugodt, zárt tanácskozmányban végezze el, és mielénk csak kész, beterjesztett módozatokkal lépjen elő, nehogy a hosszas ideig szétágazó viták ismét újuló börzespeculatiók üzérkedésének nyújtsanak anyagot. Másodszor óhajtom azt, hogy a kormány a rendelkezésére lévő összegekkel vállalatokat, melyek tökéletesen szilárd alapon állanak, fentartani, segélyezni óhajt: a,zt tegye oly módon, hogy először azon összegek tökéletesen biztosítva legyenek ; másodszor, hogy okvetlen a mondott czélokra fordíttassanak, és harmadszor, hogy midőn a kormánynak magának szüksége lesz ezen összegekre, visszavonhatok is legyenek. Nem példátlan ezen eset, t. ház! Volt Magyarországnak hasonló szerencsétlen korszaka alig négy év előtt, midőn a csapásos évben a földmivelés emelése és különösen vetőmagvak beszerzésére 20 millió forintnyi segélyt vett igénybe az osztrák kormánytól. Azt neki az akkori osztrák képviselet meg is szavazta. Ugy hiszem, igénybe vehet Magyarország most saját kormányától az ipar fölemelésére és megmentésére hasonló, nem ajándokot, hanem szigorúan az utolsó fillérig visszafizetendő összeget. Különben is a kormány hosszas ideig hitelezője nem lehet senkinek, így is, a mint az idei budgetből látjuk, 85 millió forintig hitelezője a kormány azon állampolgároknak, a kik adóhátralékban vannak. A kormánynak tehát okvetlen gondoskodnia kell arról, hogy azon időre, midőn kénytelen
