Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

66. országos Gtés november 8. 1889. 225 lesz azon ősszegeket, a mik más czélra vannak kezében letéve, az ipartól ismét visszavonni: ne­hogy ezen visszavonás által még egy a mosta­ninál is nagyobb krizist hozzon létre, mondom, kénytelen lesz gondoskodni arról, hogy akkor mi pótolja a kormánysegély helyét ? Erre a czélra gondoltam én ajánlani a t. háznak: a magyar­országi független pénzbank létesítését. Azt hiszem, t. ház! különösen azon igen nevezetes földerítések után, a miket a t. pénz­ügyminiszter ur előadott, és a miknek meghallga­már magában elég jutalma annak, hogy ezen kérdést igénytelen létemre föltettem, tar­tozom azon indokolással, hogy az általa indítvá­nyozott enquéte-bizottság tervéhez hozzájárulok-e, vagy nem. Részemről kinyilatkoztatom, hogy igen is pártolom azon enquéte-bizottsági indít­ványt ; csupán néhány észrevételére vagyok bá­tor rövid viszonzásokat tenni a t. pénzügymi­niszter urnák. (Halljuk!) Egészen megnyugtatott azon okmány felol­vasása, melyben pénzügyminiszter ur a jelenleg meglevő helyzetet mint nem közjogi akadályt állította elénk: mert, ha jól értettem az egy­szerű felolvasás után, az osztrák pénzügyminisz­terrel az osztrák bank kérdésében kötött egyez­ményben csak közigazgatási és igazságszolgálta­tási viszonyokról volt szó, nem pedig törvény­hozásiakról. Én igy értettem. A t. pénügyminiszter minket körülbelül az­zal vigasztalt, hogy el fog húzódni a Magyaror­szágban létrehozandó jegybank kérdése egészen az osztrák bank meghosszabbított privilégiumá­nak lejártáig lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: Nem igy van! Jókai Mór : , . . mert akadályok vannak, ezek és ezek. Azok az akadályok akkor is épen ugy, mint most, sorban előttünk fognak állani, és a milyen nehezen kivan a tiszt, miniszter ur most azokon az akadályokon átmenni, ép oly nehezen fog akkor ő, vagy pedig egy nálánál nem tudom szerencsésebb-e, vagy kevésbbé irigy­lésre méltó magyarországi pénzügyminiszter át­haladni akarni. A 80 millió forint, mely függő adósságként csügg, azt se tudjuk, kinek a feje fölött, ugy hiszszük, Ausztriáé fölött, akkor is ép oly kétségesen fog függni, és azon egyszer csakugyan túl kell tenni magát valakinek, hogy kifizesse azt; mi akkor sem örömmel fogjuk fizetni akarni. Hogy egyébiránt létezhetik ország az osztrák bankjegy boldogítása nélkül is, azt, ugy hiszem, a t. miniszter ur láthatta Lombard-Velenczéből, a hova soha sem volt kiterjesztve az osztrák nemzeti banknak még annyi joga sem, mint a mennyi Magyarországra. Az osztrák bankjegyek KÉPV. H. NAPLÓ 18ff III. ott eirculálhattak, mint discontónak tárgyai, de soha elfogadva nem voltak, és ugy tudom, kö­rülbelül Velencze kereskedelme mégis állt azon a niveaun, a min áll Magyarországé. En tehát a t. pénzügyminiszter ur által be­adott enquéte-bizottsági javaslathoz szívesen csat­lakozom. Indokolni vagyok kénytelen, miért csatlako­zom épen ahhoz, és nem igen t. barátom .... (Derültség) azaz, hogy igen t. barátom Irányi Dániel javaslatához nem. (Derültség.) Ha Irányi Dániel tiszt, barátom indítványa volna maga a ház asztalán, föltétlenül arra sza­vaznék; de miután azt megelőzte a t. pénzügy­miniszter uré, és abban tárgyak vannak meg­említve, mely tárgyak t. képviselőtársam Irányi Dániel később jött javaslatából elhagyattak ; épen azért, nehogy azon félreértésre adjak okot, mintha t. elvbarátim és én azon tárgyak elől kitérni akarnánk, épen ezért szavazok reá, mert mi is óhajtjuk, hogy azokkal a tárgyakkal egy­szer végre valahára tisztába jöjjünk, de különö­sen azért is szavazok miniszter ur indítványára, mert abban megnevezve találom a jegybank fo­galmát , és ez az egész dologban én előttem fő­kérdés. Hogy a t. pénzügyminiszter a fölállítandó jegybank alatt nem érthetett mást, mint függet­len magyar intézetet, ezt indítványának utolsó soraiból kiolvastam, hol Magyarország hitelének önálló lábra állítását ígéri. De ezen akaratot ta­lálom az elébb elöreboesatott előadásából is, a midőn mind az előadottakkal, mind pedig az el­hagyatottakkal igazolja azt, hogy Magyarország pénzügyminisztériumának nem lehet e ház háta mögött semmiféle más hatósággal oly egyezmé­nye, mely Magyarország törvényhozásának útjá­ban állana. Azért ez iránt kérdést nem is intéz­tem hozzá, mert ezen kérdésben nem ismerek alternatívát, s ezen kérdés által megsérteném nem a pénzügyminisztert, hanem e háznak fön­séges tekintélyét, ha föltenném azt, hogy Ma­gyarországon más törvények is uralkodhatnak, mint melyek az országgyűlés által hozatnak, s az uralkodó által szentesittetnek. (Helyeslés.) Azért én a pénzügyminiszter indítványára szavazok. (Helyeslés.) Wabrniann Mór T. ház! (Halljuk! Hall juh!) Mielőtt ezen igen fontos tárgyban szót emelnék, bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy tulajdonképen két kérdés áll előttünk. E két kérdés a pénz, a jegybank és a pénzválság kérdése, melyek nem ugyanazonosak, s melyek, csekély nézetem szerint, nem is állnak szoros összekötte­tésben egymással. Az előttem szóló képviselő urak mind a két kérdést összevegyitették. Én szükségesnek tartom észrevételeimet külön, elébb az egyikhez, azután a másikhoz megtenni. 29

Next

/
Thumbnails
Contents