Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
66. országos Ölés november 8.1869. 223 Ezen adatok közül levonandóknak hiszem a vasúti vállalatokat, melyek átalában külföldi pénzzel eszközöltettek és hosszabb befektetéseket igényelnek; levonom továbbá azon összegeket, melyek bankokra, takarékpénztárakra adattak át, melyek a pénzt nemhogy elvonnák a forgalomból, hanem épen közvetítik. Tehát ezeket levonva Ötvenkilenez iparvállalatra 50 millió jegyeztetett a pesti piaczon, és ha hozzáveszem a magánosok által befektetett hozzávetőleg 10 millió frtot, marad összesen 60 millió, mely az iparvállalatok által absorbeáltatott. Ismétlem, hogy az adatok pontosságára nézve nem vállalok felelősséget. Hogy pedig ezen vállatok közt csak egyetlen egy is volna, a mely nem korszerű, alig merném állítani. Lisztiparunk, mint tudjuk, egész Braziliáig kiterjed és, egészen odáig kivívta maga számára az elsőséget minden más lisztipar fölött. En nem lehetek azon nézetben, mint a t. pénzügyminiszter ur, hogy a gabonaforgalom ép ugy haladt volna a lisztipar nélkül, mint haladt a lisztipar mellett: mert a gabonánk mint gabona nem veri meg a külföldi piacz gabonáját, de mint liszt megveri azt. Számtalanszor olvasom a leghitelesebb lapokból, hogy a gabonapiaczon jelenleg nem jelent meg senki más, mint a gőzmalmok ; kénytelen vagyok tehát azt hinni, hogy a gőzmalmok eonsumensek, és ha azok nem eonsumálnak, a termelő is vészit, bár a pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy jelenleg épen ugy consumálnak, mint mások, mit én neki kénytelen vagyok elhinni. Továbbá vasúthálózatunk rögtöni kiterjesztése nélkülözhetlenné tette vasöntödék, vasgyárak, vaggongyárak és gépgyárak emelkedését, a külkereskedelemmel való érintkezése és élénkülése nélkülözhetlenné tette a gőzhajógyárakat, s mindezen gyárak ismét az építkezési szerek előállítására szükséges telepeket, és igy az egyik gyáripar a másikat vonta maga után. Es igy nemhogy haszontalan és fölösleges gyárak keletkeztek volna nálunk, sőt inkább hiányzik még igen számos ága az'iparnak, mert ránk nézve fontos, mint például a posztóipar ; pedig tudja mindenki, hogy gyapjúnk mennyire tönkre van téve egy sokkal roszabb, de sokkal olcsóbb külföldi termék által, mig ha gyapjúnk a piaczon mint kész kelme jelenik meg, bizonyosan le fogja szorítani az olcsóbbat. Selyemiparról épen szó sem lehet nálunk; pedig Lombardiának főgazdagságát ez képezi. A szövőszék alig van pár gyár által képviselve, másutt legfölebb ínséges takáesműhelynek mondható, pedig épen ez eszközölte Angliának nagyságát. Magasabb technikai, művészeti gyárak pedig, tán egy porczellángyárt és üveggyárt kivéve, alig vannak a zsenge kezdetnél. Elismerem, hogy némely gyárak megalapításánál az alapítók egészen a börzeüzletig mentek, de ha ezért a t. kormány vádolni akar valakit, csakis saját közegeit vádolhatja; mert hiszen e tekintetben volt felügyeleti joga, melyet némely vállalatok irányában elég szigorral gyakorolt is, a mit most köszönettel is említenek fel az illetők, mert ez mentett meg sok vállalatot a bukástól. De miért nem alkalmazta ezt a kormány oly vállalatoknál is, hol a benyújtott statútumokból világosan látható volt, hogy a reális értéknek a kibocsátott részvények ideális öszszege, valamint a befektetett üzleti tőke és a várható haszon egymással nagyon roszul viszonylik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a minisztérium' az ily dolgokban gátlólag lépjen föl, önhatalmilag ; de czélszerünek tartottam volna, ha az ipar- és kereskedelmi minisztérium adott volna ki egy czélszerü s viszonyainkhoz alkalmazott ipartörvényt, mely meggátolt volna oly visszaéléseket, miszerint gyakran hetekig, sőt hónapokig a legmerészebb börzejátékok űzettek olj r papírokkal, melyek még semmiféle tulajdonos kezében nem voltak. (Fölkiáltások a jolb oldalon: Ezt szabad!) Tény marad az mindenesetre, hogy azon 326 millió, melyet e válság igénybe vett, a pesti penzpiaczrol nem került ki; mert ennyivel 2 év alatt a pesti kereskedelem és ipar nem járulhatott a pénzpiaezhoz, külföldi tőkék, melyek nem sympáthiából irántunk, hanem mert itt nagyobb percent-nyerésre volt kilátás, mint külföldön, jöttek be, azonkívül a bécsi nemzeti bank is megháromszorozta, sőt megnégyszerezte az utóbbi időben a percenti pénzpiaczoknak a magyarországi filialék utján nyújtott segélyezést, mint azt a miniszter ur is előadta. Azonban az iparos gyáraknak azon sajátságos helyzetük van, hogy azok az első esztendőben, a midőn még az építkezés, a fölszerelés, és különösen a piacz megnyerésének nehézségeivel küzdenek, alig adhatnak 2 — 3 percentnél többet osztalék utján, sőt némelykor semmit; ámbár lehet, hogy ép azon vállalatok legszilárdabbak, melyek az első évben nem tudnak osztalékot adni; hanem ennek következése mindig az, hogy a legelső közgyűlés után, melyben a bilanx csekély osztalékot mutat fel, azon papírok árai rögtön lefelé esnek. Méltóztassék hozzá venni, hogy a pesti piaczon szereplő 326 millió tőkéhez hozzájárul a bécsi pénzpiaez nem egészen solid vállalatokban szereplő 900 millió forintnyi ideális összege is. Ezen két összeg együtt 1200 millió, épen kétszerese annak, a mi az egész országban czirkuláló bankjegy.
