Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
222 66. országos ülés november 8. 1869. "közt a magyar bankjegyekkel, még ágiója is volna. Attól nem tartok, hogy a magyar és osztrák bank egymás mellett meg nem férhetne; miért ne egyezhetnének meg ezen bankok, hogy egymás jegyeit mindaddig, mig egyik vagy másik kész fizetéseit meg nem szakasztja, elfogadják; de oly fináncziális munkálatot, mely képzelt értékű nagyobb mennyiségű jegyek forgásba tételén sarkallana, kivihetlennek és veszélyesnek tartok. Ehsmerem, hogy a mostani elhagyatott állapoton segíteni kell, de nem ugy, hogy az állam legyen a nemzet bankára, sem nem azon törvényünk megsértésével, melylyel a jelenleg forgalomban levő államjegyek iránti közös jótállást elvállaltuk. A kellő segítséget jelölje ki azon választmány, melynek kiküldetése iránti elénk terjesztett miniszteri javaslatra szavazok. (Helyeslés a középen.) Jókai Mór: T. képviselőház! Valahányszor, pénzügyi tárgyban szót emelek, mindannyiszor azt a kérdést olvasom az előttem ülők arczaikról: hogyan került Saul a próféták közé ? hogyan került egy regényíró a finanezierek közé ? Ennek egyszerű magyarázata az, hogy azon választókerületnek, mely kép viselésével megbízott, polgárai nagyobbrészt az iparüző és kereskedelmi osztályhoz tartoznak; azokkal naponkint kell érintkeznem, azok panaszait, óhajtásait, észrevételeit meghallgatnom, hogy azokat az illető helyen tolmácsoljam. Azért ne vegye fölszólalásoxnat a t. ház a regényíró arrogantiájának, ki talán megunva a Helikont, egy nagy lépéssel a börse Olympjára akar lépni; ne is keressen benne semmi önérdeket, nekem beteg vállalatokkal viszonyom nincs, s mind azon nagy és kicsiny czégekkeí, melyek most szédelegnek, sőt le is feküdtek, sem baráti, sem elvbaráti összeköttetéseim nincsenek; de vegye fölszólalásomat a t. ház a képviselő kötelesség teljesítésének, ki azon becsületes, jóakaratú polgároknak óhajtásait, nézeteit tolmácsolja, a kiktől a megbízást elfogadta. (Helyeslés a bal oldalon.) Azért a pénzügyminiszter urnák is kénytelen vagyok azon bókot visziszaadni, adós maradni nem akarok, melylyel engem is magával egy magaslaton álló financziernek méltóztatott felmagasztalni; részemről én is •ép olyan nagy bámulója vagyok a tisztelt pénzügyminiszter ur budgetében a miniszter ur gazdag phantasiájának. (Élénk derültség a bal oldalon, h'álljuk!) A baj, melyről jelenleg szó van, olyan, melyet észre nem venni semmiféle osztályú embernek nem lehet; a baj olyan, melynek orvoslásáról a legegyszerűbb, leghozzánemértőbb ember is örömest gondolkozik. A tisztelt pénzügyminiszter ur azt állította, hogy a krízis nem oly nagy, mint a milyennek hiszszük, sőt még vigasztaló ránk nézve, hogy van, mert pénzkrizis csak ott van, hol pénz van forgalomban. Itt ismét kénytelen vagyok a t. pénzügyminiszter urnák eg} T , mindkettőnknél nagyobb auctoritásra hivatkozni az adoma-mondásban, az egyszeri czigányra, ki azt mondotta, hogy Isten őrizzen meg a nagy szerencsétől; a nagy szerencse t. i. az, midőn valaki fölfordul kocsijával és nem a nyakát töri, hanem csak a lábát. (Derültség a bal oldalon.) Hogy egyébiránt jelenlegi pénzkrizisünk annak volna kritériuma, hogy országunk már most a czivilizált országok kereskedelmének magaslatán van: arra nézve a t. pénzügyminiszter urat figyelmeztetem hozzánk egy nagyon közel fekvő országra, mely nem áll épen a nagy európai művelődés rósz hírében — megnevezni csak azért nem akarom, mert épen most fölséges fejedelmünk ez ország vendégszeretetét igényli — és hol, daczára annak, hogy még vasúti hálózat nincs, s a kereskedelem még nem áll azon magaslaton, mint egyebütt Európában, mégis a krízis permanens. lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Ugy hát nem krizis, ha permanens. (Derültség jobb felöl.) Jókai Mór: En nem hiszem, hogy annak ott nagyon örvendenének. Mi oka ezen pénzkrízisnek? Bátor leszek azt is elemezni. (Halljuk !) Meglehet, a baj diagnosisában tévedek, meglehet, hogy adataim nem lesznek eléggé pontosak, nem lévén kezemben minden eszköz, mely csak a kormány és a legközelebbi beavatottak kezében lehet. Azért kérem a t. képviselőházat, ne legyen adataim irányában oly szigorú, mint a pénzügyminiszter ur volt, ki elmondott beszédemet a' „Pesti Napló" sajtó hibái rovására is megrótta. Akkori beszédem rögtönzött volt; használtam abban forint, sterling, dollár s egyébb elnevezéseket, a hogy egy pénzhez nem értő embernek keze ügyébe akad. (Derültség.) Tehát a, baj cliagnosisa szerintem abban áll, hogy a pesti pénzjnacz túl van terhelve. De mivel van túlterhelve ? nem játékpapirokkal, nem államkötvényekkel, hanem iparvállalatok részvényeivel. Az utóbbi 20 év alatt Magyarország ipara külterjedelmileg végtelen nagyot emelkedett! Nem levén kezemben minden adat, csak a pesti kereskedelmi és iparkamránál bejegyzett adatokra hivatkozom. A múlt hó végéig nem kevesebb, mint száz uj vállalat lett befejezve, mely 100 vállalat 327 millió forint névleges értéket képvisel. (Fölkiáltások jobb felől: Csakis névlegest !)
