Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

222 66. országos ülés november 8. 1869. "közt a magyar bankjegyekkel, még ágiója is volna. Attól nem tartok, hogy a magyar és oszt­rák bank egymás mellett meg nem férhetne; miért ne egyezhetnének meg ezen bankok, hogy egymás jegyeit mindaddig, mig egyik vagy má­sik kész fizetéseit meg nem szakasztja, elfogad­ják; de oly fináncziális munkálatot, mely képzelt értékű nagyobb mennyiségű jegyek forgásba té­telén sarkallana, kivihetlennek és veszélyesnek tartok. Ehsmerem, hogy a mostani elhagyatott állapoton segíteni kell, de nem ugy, hogy az állam legyen a nemzet bankára, sem nem azon törvényünk megsértésével, melylyel a jelenleg forgalomban levő államjegyek iránti közös jót­állást elvállaltuk. A kellő segítséget jelölje ki azon választmány, melynek kiküldetése iránti elénk terjesztett miniszteri javaslatra szavazok. (Helyeslés a középen.) Jókai Mór: T. képviselőház! Valahány­szor, pénzügyi tárgyban szót emelek, mindannyi­szor azt a kérdést olvasom az előttem ülők ar­czaikról: hogyan került Saul a próféták közé ? hogyan került egy regényíró a finanezierek közé ? Ennek egyszerű magyarázata az, hogy azon válasz­tókerületnek, mely kép viselésével megbízott, pol­gárai nagyobbrészt az iparüző és kereskedelmi osztályhoz tartoznak; azokkal naponkint kell érintkeznem, azok panaszait, óhajtásait, észrevé­teleit meghallgatnom, hogy azokat az illető he­lyen tolmácsoljam. Azért ne vegye fölszólaláso­xnat a t. ház a regényíró arrogantiájának, ki talán megunva a Helikont, egy nagy lépéssel a börse Olympjára akar lépni; ne is keressen benne semmi önérdeket, nekem beteg vállalatokkal vi­szonyom nincs, s mind azon nagy és kicsiny czégekkeí, melyek most szédelegnek, sőt le is feküdtek, sem baráti, sem elvbaráti összekötte­téseim nincsenek; de vegye fölszólalásomat a t. ház a képviselő kötelesség teljesítésének, ki azon becsületes, jóakaratú polgároknak óhajtásait, né­zeteit tolmácsolja, a kiktől a megbízást elfogadta. (Helyeslés a bal oldalon.) Azért a pénzügyminisz­ter urnák is kénytelen vagyok azon bókot visz­iszaadni, adós maradni nem akarok, melylyel en­gem is magával egy magaslaton álló financzier­nek méltóztatott felmagasztalni; részemről én is •ép olyan nagy bámulója vagyok a tisztelt pénz­ügyminiszter ur budgetében a miniszter ur gaz­dag phantasiájának. (Élénk derültség a bal ol­dalon, h'álljuk!) A baj, melyről jelenleg szó van, olyan, me­lyet észre nem venni semmiféle osztályú ember­nek nem lehet; a baj olyan, melynek orvoslásá­ról a legegyszerűbb, leghozzánemértőbb ember is örömest gondolkozik. A tisztelt pénzügyminiszter ur azt állította, hogy a krízis nem oly nagy, mint a milyennek hiszszük, sőt még vigasztaló ránk nézve, hogy van, mert pénzkrizis csak ott van, hol pénz van forgalomban. Itt ismét kénytelen vagyok a t. pénzügyminiszter urnák eg} T , mindkettőnknél na­gyobb auctoritásra hivatkozni az adoma-mondás­ban, az egyszeri czigányra, ki azt mondotta, hogy Isten őrizzen meg a nagy szerencsétől; a nagy szerencse t. i. az, midőn valaki fölfordul kocsijával és nem a nyakát töri, hanem csak a lábát. (Derültség a bal oldalon.) Hogy egyébiránt jelenlegi pénzkrizisünk an­nak volna kritériuma, hogy országunk már most a czivilizált országok kereskedelmének magasla­tán van: arra nézve a t. pénzügyminiszter urat figyelmeztetem hozzánk egy nagyon közel fekvő országra, mely nem áll épen a nagy európai művelődés rósz hírében — megnevezni csak azért nem akarom, mert épen most fölséges fejedel­münk ez ország vendégszeretetét igényli — és hol, daczára annak, hogy még vasúti hálózat nincs, s a kereskedelem még nem áll azon ma­gaslaton, mint egyebütt Európában, mégis a krí­zis permanens. lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: Ugy hát nem krizis, ha permanens. (Derültség jobb felöl.) Jókai Mór: En nem hiszem, hogy an­nak ott nagyon örvendenének. Mi oka ezen pénz­krízisnek? Bátor leszek azt is elemezni. (Hall­juk !) Meglehet, a baj diagnosisában tévedek, meg­lehet, hogy adataim nem lesznek eléggé ponto­sak, nem lévén kezemben minden eszköz, mely csak a kormány és a legközelebbi beavatottak kezében lehet. Azért kérem a t. képviselőházat, ne legyen adataim irányában oly szigorú, mint a pénzügy­miniszter ur volt, ki elmondott beszédemet a' „Pesti Napló" sajtó hibái rovására is megrótta. Akkori beszédem rögtönzött volt; használtam ab­ban forint, sterling, dollár s egyébb elnevezéseket, a hogy egy pénzhez nem értő embernek keze ügyébe akad. (Derültség.) Tehát a, baj cliagnosisa szerintem abban áll, hogy a pesti pénzjnacz túl van terhelve. De mi­vel van túlterhelve ? nem játékpapirokkal, nem államkötvényekkel, hanem iparvállalatok rész­vényeivel. Az utóbbi 20 év alatt Magyarország ipara külterjedelmileg végtelen nagyot emelke­dett! Nem levén kezemben minden adat, csak a pesti kereskedelmi és iparkamránál bejegyzett adatokra hivatkozom. A múlt hó végéig nem ke­vesebb, mint száz uj vállalat lett befejezve, mely 100 vállalat 327 millió forint névleges értéket képvisel. (Fölkiáltások jobb felől: Csakis név­legest !)

Next

/
Thumbnails
Contents