Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

66. országot ülés november 8. 1869. £21 kai régibb, a régóta gyökereket vert azon szokásban fekszik, miszerint vállalataink, kereskedőink, iparosaink és pénzembereink mindig csak kölcsönvett pénzekkel működnek, a helyett, hogy fokonkint saját lábokon járni, szóval, jó gazdák lenni tanultak volna. A pénz szűke miatti jelen panaszok alaptalanok; a pénz nem hiányzik, pénzintézeteink legnagyobb készséggel szolgálnak a szilárd lábon álló vállalatoknak vagy bankároknak; de a pesti piaczon azon hitel hiányzik, melyet gyönge lábon álló vagy rothadásnak indult vállalatok követelnek. Ezeknek számára sem a pénzintézeteknek, sem a bankároknak pénzök nem lehet, ezeken semminemű jegybank nem segíthet. Az állam pedig ott esodaorvos nem lehet, hol a túlságos speculatiók oly nagyon vétkeztek a hitel törvényei ellen; könnyelmű nyilt pazarlás lenne, ha az állam ilynemű holtan született vállalatokon egy krajczárral is segíteni akarna. Erős meggyőződésem, hogy az állam, ha rendkívüli esetekben a segedelem terére lép, ezen kölcsönnek biztossága felett sokkal nagyobb óvatossággal köteles őrködni, mint az egyes pénzintézet vagy bankár, kinek rendes foglalatossága úgyis a hiteladás. Az ilynemű vállalatok részvényeinek további esését nem akadályozhatja, egy államnak sincs annyi pénze. Próbálta ezt az osztrák pénzügyminiszter 1846-ban, 1857-ben, mindig eredmény nélkül, milliók árán. Nem osztozom Jókai tagtársunk minapi véleményében, hogy életteljes iparvállalatok veszélyben forognak, ha t. i. velem abban egyetért, hogy életrevaló vállalat csak az, melynek üzleti tőkéje van; — hogyha azonban azon szempontból indul ki, miszerint p. o. azon gőzmalmok, melyek a nagyobb osztalék tekintetéből esak annyi részvényt bocsátottak ki, hogy a befizetett pénzekkel fölépíttettek és fölszereltettek, de a búzát csupán hitelre veszik, és igy, ha fél év alatt annyit el nem adnak, a mennyivel tartoznak, bukásnak indulnak, azok is életerős vállatok, akkor természetesen a baj fölfogása iránt különböző véleményben vagyunk. Ha továbbá azt hiszi, hogy a magyar jegybank kétes váltókat escomptirozni és a hitelpapírokat magasabban dotálni fogja, mint valóságos árfolyamuk után, ott kölcsönözni fog, hol hitelhiányt tapasztal, akkor ezt a bankot máskép képzeli magának, mint azok, kik azt hiszik, hogy ily bank jegyei hitelre szert nem tehetnének. Ügy tessék a pesti piaczot tekinteni, mint mely csak pénzintézeteinek és más iparvállalatainak részéről a bécsi banknak 17 millióval jelenleg tartozik, ide nem értve az egyes bankárokat és gyárosokat. A baj tehát — a mint mondám — abban fekszik, hogy hazánkban nem létezik azon pénzerő, mely uj életet önthetne iparvállalatinkba. Tudvalévő dolog, hogy a legszilárdabb vállalatokhoz — a vasutakhoz — Magyarország pénzemberei valóságban igen csekély somákkai járultak, mert pénzeiket hosszabb időre befektetni nem képesek. Ezen vasutak kamatai és dividendái külföldre vándorolnak. így a magyar vasúti kölcsön jobbadán a külföldön helyeztetett el; ki vett is itten eleinte kötelezvényeket, azokon már régóta túltett. Daczára azon 120 milliónak, mely két év óta búzáért hazánkba jött, most sincs pénzünk iparvállalatink megállapítására. Követjük Ausztriának szomorú példáját, hol azon hiedelemben, mintha a nagy kölcsönök szaporítanák a forgalmi tőkék mennyiségét, mindig csak külföldről kölcsönöztek, és későbben azt tapasztalták, hogV kivándoroltak a kölesönök kamatjaival, a részvénytársaságok dividendáival milliónkint a milliárdok, és csak a bankjegyek maradnak, ugy hogy magának a bécsi banknak részvényeiből két harmada csakis a külföldön helyeztetett el. Hiszi-e Jókai tagtársunk, hogy, ha most rögtön jegybankot akarnánk felállítani, hazánkban kaphatnánk társaságot, mely a fedezési tőkét, ha csak 25 milliót is, arany és ezüstben letehetné ? s nem Ausztriában, s a külföldön kellene azt keresnünk oly föltótelek alatt, melyek pénzbeli helyzetünk függetlenségét nem mozdítanák elő 1 E régi bajon rögtön segíteni nem lehet, fokonkint kell Magyarország pénzbeli függetlenségét előkészíteni. Erre az eszközöket kijelölni az enquete-eomissió feladata. E tekintetben máris a takarékpénztárak utján tettleg előrehaladtunk, ezek azon egyetlen pénzintézetek hazánkban, melyeknek részvényei tisztán magyar kezekben vannak, s most sem panaszkodnak a hitel vagy a pénz hiánya felett, ellenkezőleg, nem tudják a készpénzt biztosan elhelyezni. Utánuk következik a magyar földhitelintézet, ez egyedül magyar pénzzel állapíttatott meg, nem ugyan pénzemberek, de földbirtokosok által, s szilárd igazgatása által egész Magyarország hitelét emelte. Mi volt annak következése? Azt hiszi-e Jókai tagtársunk, hogy a pesti bankárok vették meg kötelezvényeit ? Korántsem, jobbadán a külföldre mentek. Ha financziáhs zavaroktól meg akarjuk menteni hazánkat, ilynemű tisztán magyar és a külföldi piaczoktól, a mennyiben csak lehetséges, független pénzintézeteket elősegíteni kell, hogy erős tényezői lehessenek elrendezendő pénzviszonyainknak : mert tessék elhinni, hogy ha ily tényezők nélkül a fölállítandó jegybank jegyeit kibocsátaná, melyeket természetesen az állam is elfogadna fizetés gyanánt, ezen jegyek, minden biztosítás mellett, mindig az állam pénztárába vándorolnának, a magánosok erszényeiben pedig a bécsi bank jegyei léteznének, melyeknek szem-