Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
216 s 66. országos ülés november 8. 1869. mind Bécsben az utolsó időben, mind Angliában és Amerikában több izben a miénkhez képest sokkal súlyosabb pénzválságok köszöntöttek be. Ezek tények, melyeket eltagadni nem lehet, s melyek képviselő ur okoskodásának egész menetét bizonyára nagyon meggyengitik. De van még egy állítása képviselő urnák, melvet, nézetem szerint szükséges valódi értékére leszállítani. Azt mondja ugyanis, hogy „a magyarországi ipar azért bukik, mert a pénz drága." Azt akarja velem elhitetni, hogy a jelenlegi pesti ipar átalában kárral és 20 százalékos pénzzel dolgozik; én ellenben ugy tudom, hogy ' minden jóhitelü. biztos vállalat rendelkezésére jelenben is ál] pénz a rendes kamatláb mellett. Az úgynevezett malomváltókat a bécsi bank pesti fiókja több millió forintra menő összegben 5%-a.l a pesti pénzintézetek a jó váltókat 6%-nál alig magasabb kamatlábbal számitolják le, mig náluk történt betétekért nem fizetnek többet, mint legfölebb 5%-ot. Tehát átalában véve a pénz kamatja nem nagy, és épen abban különbözik a magyarországi pénzválság más államok pénzválságától, hol épen azon állapot létezik, melyet képviselő ur behozni kivan, t. i. vannak arany és ezüstértékre alapított jegybankok, hogy ott, mint azt már emlitém és Anglia példája annyiszor bizonyitá — pénzválság idejében a bankok a kamatlábat 2, sőt 3 akkorára szokták emelni, mint a rendes kamatláb. így Angliában nem egyszer láttuk a kamatlábat 3%-ról 10° 0-ra emelkedni; e szerint tehát, miután nálunk a rendes kamatláb 5%-ira vehető, a háromszoros emelkedésnek legalább 15%-t kellene tenni. Ezen különbség a magyarországi és rendes ezüst- és arany forgalommal bíró országokban előforduló válságok közt épen abban áll, hogy nálunk a létező papirpénz-forgalom mellett a pénz ugyan nem áll mindenkinek rendelkezésére a hitel megrendülése miatt, azonban a kamatláb nem emelkedett ; miután a hitelezés főforrása, a bécsi bank nem köteles jegyeit aranyért és ezüstért beváltani, s igy nincs kényszerítve azon eszközzel élni, melyet mindenütt alkalmaznak, hol az érczforgalom alapján jegybankok léteznek, t. i. a kamatlábat fölemelni. Sőt el lehet mondani azt is, hogy a hitellel birok nem képesek kimeriteni a rendelkezésükre álló pénzt; tanúsítja ezt a bank jelentése, mely szerint a bécsi banknak Magyarországban levő fiókjainál 4 millió forint hever a váltóleszámítolásra használatlanul. Miután épen képviselő ur csütörtöki beszédéről szólok, meg kell még jegyeznem, hogy beszédében majdnem egy számot sem idézett helyesen ; különösen nem helyesek azon számok, melyeket Anglia bankjegyforgalmára vonatkozólag idézett. Allitása szerint a londoni bank jegyeinek forgalma 18 millió font sterling a land-bankó 12 millió, a skót bankoké 106 mib lió, tehát ide nem számítva még az ezeken kívül létező irlandi és Joint-Stoek bankok forgalmát, már csak az idézett bankok forgalma is maga 136 millió font sterlinget tenne, s igy képviselő ur Anglia bankjegy-forgalmát 4-szer annyira teszi, mint a mennyi az valóban; mert ha oly évet veszünk is fel, melyben a bankjegyforgalom meglehetősen nagy volt, igy például az 1863-ik év végét: ugy az összes bankjegy-forgalom akkor sem tett többet 38 millió sterlingnél. Különösen hibás állítása a skót bankokra nézve, melyeknek bankjegy-forgalma ritkán szokott 4 l / 2 millió sterlingen felül emelkedni. Jókai Mór: A pénzügyminiszter ur a sterlingeket forintokkal keverte össze. lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Tegyük tehát fel, hogy a képviselő ur százhat millió forintot mondott, mint a skót bankok bankjegyeinek mennyiségét: miután százhat millió forint 10 millió fontot tesz; mégis kétszerannyira mondotta, mint a mennyi valósággal, minthogy a skót bankok által kibocsátott bankjegyek összege nem megy többre 4 és fél millió fontnál. Jókái Mór: Egyik helyen sterling van, másik hei} r en forint. (Derültség.) lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Minden kereskedőnek , de minden pénzügyembernek első kötelessége, ha bizonyos számítást tesz, vagy számítást idéz, egyforma alapokon számítani és a számítást idézni; tehát vagy mindenütt forintokról, vagy mindenütt fontokról kell szólani, különben tiszta és világos számítást tenni lehetetlen. De a skót bankoknak oly nagy forgalma, mint a t. képviselő ur mondja nem is lehet, miután az 1854-ik évben hozott banktörvény szerint ezen skót bankok, melyeknek száma jelenben ugy tudom 12, csak 2,700,000 sterling erejéig vannak felhatalmazva oly bankjegyek kibocsátására, melyeknek nincsen teljes aranyérték-fedezetük. De átalában nagyszerű csalódásnak tartom, ha képviselő ur azt hiszi, hogy a bankjegykiboesátás a hitelintézménynek egyedüli üdvös eszköze ; sőt épen azon bankok, melyekre képviselő ur ugy látszik, leginkább hivatkozik, igy például a skót bankok tanúsítják, hogy midőn öszszes bankjegyforgalmuk nem megy többre 4VÍ millió sterlingnél, akkor a letéti üzletük, t. i. a náluk letett és igy a hitelre szolgáló tőkék 60—80 millió sterlinget képviselnek. Hasonló jelenség mutatkozik az egész angol birodalomban, miután a letétek folytán a bankok kezében egyesitett tőkék, melyek hitelezésre szolgálnak, majdnem
