Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
66. országos ülés november 8. 1B69. 215 jon megnyugtatására, hogy ép a pénzválság tanúsítja leginkább, hogy nemzetünk valahára kilépett a kereskedéssel és iparral nem biró, szegény, tétlen nemzetek sorából, hogy az utóbbi időkben az alkotmányos korszak alatt és talán épen annak lolytán emelve iparát és kereskedését, a művelt nemzetek sorába lépni igyekezett, s igy osztozik ezen állapotnak nem csak előnyeiben, de természetszerű bajaiban is. Képviselő ur ugy tűnik fel előttem, mint az apa, kinek járni tanuló kis fia, midőn először elesik, a helyett, hogy bátorítaná, elrémíti, s talán azért búsul, miért nincs még most is pólyában, az volt a boldog állapot! akkor természetesen el nem esett volna. (Derültség.) Minden művelt nemzetnél, melynek ipara és kereskedése nagy, kivált ha még kifejlődött hitelintézményekkel is bir, voltak mindig és lesznek is pénzválságok. Hazánkban — igaz — ez "volt az első, de ismétlése annál bizonyosabb, minél nagyobb mérvben fog ipara és kereskedése fejlődni. A második tapasztalás, melyet — ha tanácsomat követi — a pénzválságok tanulmányozásából meritend, az, hogy a pénzválságokat, melyeket fokozott anyagi felvirágzás, kettőztetett termelés, pénzbőség, szóval, nem sejtett anyagi emelkedés szokott megelőzni, bizonyos ideig tartó tétlenség, lethargia követi, de ezt ismét ujabb, s még nagyobbmérvü fölvirágzás és vállalkozási szellem váltja föl — a mi a dolog természetében fekszik — és ezt bárkinek, vagy bármely hatalomnak megakadályozni lehetetlen: ez ép ugy a lehetetlenségek közé tartozik, mint ha azt kívánnék, hogy a víz fölfelé folyjon, vagy az őszt ne tél s a telet ne tavasz kövesse. (Helyeslés.) Végre még egy harmadik tanulságot is meríthetne, s ez az, hogy a válságokat mindenütt épen azon eszköz, úgymint a jegybank, fokozza s csillapultával ismét enyhíti, melyet képviselő ur, mint egyedüli panaceat, nekünk javall; minek oka abban rejlik, hogy az arany- és ezüstértékre alapított jegybankok az átalános bizalomhiány miatt jegyek beváltásával megrohantatván, kénytelenek a kamatlábat emelni s hitelezéseiket megszorítani, s ez által a baj fokozásához nem csekély mértékben járulnak, sőt gyakran a nagy krisist előidézik. Azon nagy sérelem tehát, hogy a pénz drága, oly természetes tünemény, mely mindig a válsággal jár. Angliában a nagy angol bank nem egyszer emelte a kamatlábat 3%-tól egész 10%-ra. Megvallom az okoskodásának menetét felfogni képes nem vagyok. „Romlásnak indul minden", úgymond, s azt kívánja, hogy a képviselő urak sorba járják a gyárakat, nézzenek végig azon gyárakon, melyek Pest városa környékén keletkeztek; s igy szólal fel : „de itt; arról van szó, hogy Magyarország ipara megbukik" ; és különösen a liszt-iparról emlékezve igy szól : „Mh fog történni akkor, ha p. o. a lisztipar eltűnik a magyarországi piaczról? Jelenleg ez az utolsó eonsumensünk, mely a gabonát fogyasztja; tessék meggondolni, mivé fog lenni a termelő vagyona, ha megbukni engedjük az ipar ezen ágát." Mellékesen legyen megemlítve, hogy én még ipart a piaezra járni nem láttam; az ipar termékeit szokta a piaezra hozni. De ezen rövid mondatban még más érthetetlenség is van: „Ez az utolsó eonsumensünk, ki a gabonát fogyasztja." Talán azt akarta képviselő ur mondani, hogy a gabonát lisztté földolgozza, mert a fogyasztó az, ki a lisztet megveszi és elhasználja, nem pedig a malom, mely azt lisztté átalakítja. A mondatnak vége még nagyobb érthetetlenséget foglal magában, miután azt föltételezi képviselő ur, hogy a termelő, földbirtokos, ki a gabonát termeli, elveszti vagyonát, mihelyt a pesti malmok beállítják működésüket; már pedig még képviselő ur is emlékezhetik arra, hogy az első hengermalmot Széchenyi Ist| ván gróf állította föl : értelmezése szerint előbb j talán vagyonnal sem birt a magyarországi földbirtokos osztály ? Nézetem szerint ez merész logika. i En ellenben azt hiszem, hogy a pesti malmok nevezetes ugyan, de nem egyedüli tényezői a magyarországi gabonakivitelnek, és jöhetnek oly idők, midőn, ha külföldön jó, nálunk ellenben mostoha a termés, bár nyoma sincs a pénzválságnak, kivitel még sem lesz; viszont most, midőn valóságos pénzválság van, a malom-üzlet Pesten még sem áll oly roszul, miután az üzletes szakemberek nyilatkozata szerint minden ma! lom teljes működésben van s lisztkészlettel alig bírnak, mert a bel- és külföldi fogyasztás ismét megindult. Sőt tovább is megy képviselő ur rémitgetésével, még a socialis mozgalom keletkezését is előtérbe állítja: „A becsukott gyárak egyszerre ezer meg ezer kenyér nélkül maradt munkást löknek ki Pest piaczára" ; és mindezen sötét színben festett bajon és állapoton csak egy önálló magyar jegybanknak felállítása segíthet! Tehát, ha Magyarországban önálló bankok len| nének, nézete szerint, pénzválság talán elő sem i fordulna és a létező azonnal megszűnnék. Már j pedig Bécsnek van önálló jegybankja, és kérdezze i meg képviselő ur a bécsieket, vajon ott nem mutatkozott-e, sőt talán még nagyobb mértékI ben, mint nálunk, ugyanazon következés, t. i. a I pénzválság. Állítása ellen épen azon államok I példája tanúskodik, melyekre beszédében hivat: kozott, t. i. Anglia és Amerika, hol, képviselő ! ur nézete szerint, a bankszabadság virágzik, mert
