Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-66
66. országos ülés november 8. 1869. 213 sága követelése folytán, a bank privilégiumának Magyarországban leendő elismerését is szóba hozta. A hozzám intézett átiratokban ezenkívül még több kívánat is nyert kifejezést; különösen, hogy azon 80 millió forintnak, melyet a bank az államnak kamat nélkül kölcsönözött, a bank-privilegium lejárta után történendő visszafizetésében aránylag Magyarország is vegyen részt. Továbbá kérte a bank, hogy tekintve csekélyebb bevételeit, ezen 80 millió frtnyi kamat nélküli kölcsön után jövőre az állam ezen összegtől fizessen 4% kamatot; végre, miután a bank szabadalmában, csekélyebb jővedelmezés esetében, a részvényesek számára egy millió forint évenkinti segély helyeztetett kilátásba, kívántatott, hogy ezen teherből Magyarország is aránylagos részt vállaljon. Mindezen kivánatokkal szemben a magyar minisztérium megmaradt a maga álláspontján. Azonban tekintve a közforgalom és a kereskedelmi hitel érdekeit, azt ígérte, hogy miután a bank alapértéke, 150 milliót haladó ezüstkészlete és a szabályok által előirt czélszerü kezelése a bank jegyeinek belértékére nézve teljes biztosítékot nyújt, azokat minden az állampénztárba teljesítendő fizetésnél elfogadja, s igy a bank jegyeinek kény szerforgalmát Magyarországban is fentartja: ha másrészt a bank üzletét a magyar birodalom te r ületén a kereskedelmi igényekkel megeg3 7 ezőleg és alapszabályainak korlátai közt terjeszteni fogja, ott, hol szükséges, fióküzletet állit, s átalában megteszi azon szolgálatot a kereskedelem érdekében, melyet az ilyszerü bankoktól várni lehet. Miután az alapszabályok tárgyalásába bocsátkozni nem akartam, és csak a lenebb megjelölt irányban tettem észrevételeket, az osztrák minisztérium végre a bankkal tartott értekezletek alapján az alapszabályok módosítása iránti javaslatot a birodalmi tanács elé terjesztette, s attól fölhatalmazást nyert is a módosítások engedélyezésére ; minek következése lett, hogy a bank Magyarországban is üzletét nevezetesen terjesztette s a biztos értékpapírokat a lombard-üzletben elfogadta. Legvilágosabban jellemzi a magyar minisztérium álláspontját az 1868-ik évi október 6-bán 1528. szám alatt kelt átiratom, mely következőleg szól. (Halljuk!) (Olvassa,:) „A tegnapi nap köztünk tartott értekezlet eredményét és a történt megállapodásokat a bankügyben a mai nap tartott minisztertanácsi ülés elé hoztam és annak határozata alapján a következőkbe foglalom válaszomat: „A mi a nagyméltóságod által föl emiitett s a bank privilégiumának lejárta után kifizetendő 80 millió írt kamat nélkül adott előlegnek viszszaíizetését illeti: e tekintetben támaszkodva az 1867. XV. t. ez. 1. §-ára, azon nézetben vagyok,' hogy miután az összes előbbeni áilamterhek után Magyarország által elvállalandó évjáradék ezen fenemiitett törvény 1-ső §-a szerint a két törvényhozás közt közös egyetértéssel megállapittatott és az államadósságok iránti törvény hozatala alkalmával a két minisztérium által kiküldött bizottság egy jegyzékbe foglalta az összes terheket és ezek közt foglaltatik a 80 millió forint is; és különösen tekintetbe vévén azt, hogy a függő adósságból az 5. §. értelme szerint, közös jótállást Magyarország csak 312 millió frt államés pénzjegyekre vállalt el: ennélfogva mind ezen 80 millió frt iránt, mind az esetleg a bankrészvényesek javára fizetendő 1 millió írtra nézve nagyméltóságoduak álláspontját a magyar minisztérium elfogadhatónak nem tartotta. (Élénk tetszés.) Mi mellett még meg kell jegyeznem, hogy ezen kérdés a bankprivilegium lejárta és a valuta helyreállítása előtt nern tartozik a sürgősek közé. „A mi illeti a nemzeti bank alapszabályaiban teendő változtatásokat: miután a nemzeti bank ujabb alapszabály birodalmi tanács állapította meg, a magyar minisztérium azon nézetben van, hogy az azokban teendő változtatások a birodalmi tanács és bécsi minisztérium hatásköréhez tartoznak, és a magyar minisztériumot csak annyiban érdeklik, a mennyiben az 1867. XVI. törvényezikkben a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló fejezet 20-ik pontja szerint minden oly intézet, mely a birodalom valamelyik felének területén választja székhelyét, ha működését a másik fél területére is ki takarja terjeszteni, ezt alapszabályainak előmutaása és a másik fél minisztériumának engedélye mellett teheti: (Helyeslés) ennélfogva a magyar minisztérium mindazon változtatásokra nézve, melyeknek tétele a bank részéről kívántatik, és a melyeknek megadására nagyméltóságod a birodalmi tanácsból nyert fölhatalmazás folytán jogosítva van, semmi észrevételt tenni nem kivan, sőt a magyar minisztérium azon nézetben van, hogy a bankügy fontosságának méltánylására Magyarországban csak jó hatással lenne, ha nagyméltóságod nyert fölhatalmazása alapján ezen módosításokat mielébb jóváhagyván, azon állapotba helyezné a bankot, hogy nem csak a magyar földtehermentesitési kötvényeket, ugy mint eddig, hanem minden a magyar állam által biztosított, vagy kiadott, vagy kiadandó értékpapírokra, a magyar földhitelintézet zálogleveleire, és végre teljesen befizetett és biztos iparpapirokra is adnapénzbeli előlegeket. (Élénk helyeslés.) „Egyébiránt ezen alkalommal annak is kifejezést kívánok adni, miszerint nagy súlyt kell fektetnem arra, hogy nyilvánítsa ki a bank készségét az iránt, hogy, ha. a kereskedelmi forgalom.
