Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

212 66. országos ülés november 8 1869. (Halljuk!) A jegybankkérdést azon kérdések közé sorozom, melyeket bizonyos időben kedvezően megoldani sikerülhet, máskor ellenben a megoldás legyőzhetetlen akadályokkal találkozik. Nem is mulasztám el, mióta a magyar minisztérium megalakult, az egyizben mutatkozott kedvező alkalomkor mindazt, a mit lehetett azon czél elérésére megkísérteni. Még most is azon nézetben vagyok, hogy azon időt kelletett volna fölhasználni, midőn a kiegyezés folytán az anyagi kérdések megoldása végett a két törvényhozás j egymással legelőször küldöttségei által érintkezett; az államadóssági évjáradék megállapítása alkalmával lett volna mód alapos megoldáshoz jutni, oly megoldáshoz, melynél fogva, a valuta szabályozása mellett, a bankrendszer deeentralisátiója kivihető lett volna. Akkor azonban ez iránti javaslatom igen is merésznek tartatott, a viszonyok nem engedek, hogy nézetemnek érvényt szerezhessek. Hogy azóta az alapos meg- j oldásra nézve nem történt semmi lépés, az annak tulaj donitható, mert a minisztérium azon meggyőződésben volt, hogy ezen kérdésnek megoldására a legalkalmasabb idő akkor leend, midőn a bankszabadalom lejár, vagy a valutakérdésnek megoldása bekövetkezik. így fogván fel a kormány a kérdést, az ország valódi érdekében követendő eljárás más nem lehetett, mint egyrészt oda törekedni, hogy a fenálló bankintézmény hazánkban megtegye mindazon szolgálatot, melyeket tőle az ipar és kereskedés várhat; másrészt pedig időközben a cselekvés szabadságát a törvényhozás számára fentartani. (Élénk helyeslés.) A bankkérdésben tehát ezen irányt követvén a minisztérium, röviden megemlítem azon főbb momentumokat, melyek a bankkérdés iránt az ő felsége többi országainak minisztériumával folytatott értekezleteknél előfordultak, továbbá azt is, hogy a magyar minisztérium megalakulása óta egész a mostani ideig a bank minő mérvben terjeszté ki hitelezését a magyar kereskedelem érdekében. A bankkérdés a magyar minisztérium közt első alkalommal az 1867. évi márczius havában tárgyaltatott, még pedig az előzőleg tartott szóbeli értekezletek után a bécsi minisztertanácsnak márcziu - 8-án, a magyar minisztertanácsnak márczius 14-ón tartott ülésében jött létre a végleges megállapodás nem csak a bankkérdésben, de minden a pénzügyekre vonatkozó azon tárgyra nézve, a melyek a pénzügyi kezelésnek a törvényeink érteimében leendő különválasztása végett, mint előleges intézkedések, szükségesek voltak. Az országgyűlés többsége, és igy a magyar minisztérium is, az 1867. év kezdetén, midőn I Magyarország kormányzatát átvette, azon nézet- I bői indult ki, hogy a századokon át központosítva fenállott pénzügyi kezelés elválasztásánál a föladat nem az: rögtön szakitaui a létező viszonyokkal ; hanem a fenállott kapcsolat folytán fölmerült kérdéseket mind a két fél érdekében, és Magyarország pénzügyi önállóságának megóvása s az utólagos törvényhozási intézkedések épségben tartása mellett megoldani. Vannak kérdések, melyek egyszerűen, minden nehézség nélkül, vagy mint a gordiusi csomó, kettévágás által intézhetők el; azok közé a törvényhozás a pénzügyi kérdések megoldását anynyival kevésbbé sorozhatta, miután előtte állottak azon sajnos tapasztalatok, melyeket épen a pénzügyi kérdések mikénti megoldása miatt az 1848 és 1849-iki években észlelni lehetett; de az ország érdeke is nem szakítást, nem a csomó kettévágását, hanem békés megoldást tett szükségessé. Ennélfogva mindjárt kezdetben, a magyar minisztérium kinevezése után, az 18 67-ik év márczius elején mindkét kormány őszinte törekvése az volt, hogy a pénzügyek elválasztását, a lehető kímélettel ugyan, de a törvényhozás intézkedési jogának épségben tartása mellett eszközölje. Ezen márcziusi megállapodásnak már első pontjában határozottan ki van mondva, hogy az egyezmény semmikép sem szolgálhat hátrányul az alkotmányos utón történendő megállapodásoknál, és egyedül csak arról van szó, hogy az 1867. év tartamára a közigazgatás rendes menete biztosittassék. Ezen megállapodás 18-ik pontjában a bankra vonatkozólag a következő áll: „A magyar pénzügyminiszter addig, mig az országgyűlési bizottság munkálatának értelmében (ezen munkálat alatt értetett a közös ügyek elintézése végett kiküldött országos küldöttségnek munkálata, mely akkor még törvényerőre nem emelkedett, és melyben szó volt a közös pénzérték és pénztár egyértelmű megállapításáról), a nemzeti bankkal szerződésileg megállapítandó intézkedések nem rendeztethetnek, sem közigazgatási, sem törvényhozási utón nem fogja megháborítani a nemzeti bank most fenálló jogviszonyait; ellenben az osztrák pénzügyminiszter addig is előfordulható és külön pénzjegyek kibocsátására vonatkozó kérdésekben a magyar pénzügyminiszterrel érintkezni fog." Ez a bankra vonatkozó pontja az 1867-ik átmeneti évre történt pénzügyi megállapodásoknak. Megalakulván azonban az osztrák alkotmányos minisztérium, az osztrák pénzügyminiszter, mindjárt az 1868. év kezdetén közölte velem azon módosítások iránti javaslatokat, melyeket a bécsi nemzeti bank alapszabályaiban létesíteni kívánt, és nemcsak hozzájárulásomat kívánta ezen módosításokhoz, de egyszersmind a bank igazgató-