Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

66. országos ülés november 8. 1869. 211 végrehajtása alkalmából történt volna ezen fegyveres fölkelés; azt azonban nem tudjuk, vajon a lakosság ferde felfogása okozta-e ezt ? vagy pedig a kormány közegeinek a végrehajtásnál a helyi körülmények tekintetbevétele nélküli túlszigoru és nem helyes eljárása? Miután pedig erről biztos tudomásunk nincs, én, részemről, nem érzem magamat jogosultnak a tekintetben nyilatkozni, vajon az egyiket vagy másikat hiszem-e 1 hanem hiszem mindenesetre azt, hogy akár a lakosság ferde felfogásából, akár a végrehajtásnál történt rósz alkalmazásból eredt légyen a béke ezen megzavarása: ugy hiszem, a kormánynak első kötelessége az lett volna, hogy kellő felvilágosítást adjon a lakosságnak, azon esetre, ha ferde felfogásból eredt a fölkelés; vagy pedig hogy megszüntesse a végrehajtásnál történt hibákat, ha ezek szolgáltattak talán okot a fölkelésre. Vajon e részben történt-e valami? azt, megvallom, eddig sem a hírlapokban nem olvastam, sem most a miniszter úrtól nem hallottam. A fölkelés okainak elmozdítása, nézetem szerint, első lépés a béke helyreállítására. Nem tudván biztosan meghatározni az okokat, melyek ezen fegyveres fölkelést s a béke ezen megzavarását előidézték : nem akarom sem a kormány eljárását gáncsolni, sem a felelősséget akár a fölkelőkre, akár a kormányra róni; remélem azonban mindenesetre, hogy, midőn a béke helyreállítására fegyveres erő használtatik, a kormány instructióival ellátott hadparancsnokok ugy fognak eljárni, mint azt a civilisált világ törvényei megkívánják ; hogy a háborúban is több kár el ne követtessék, mint a mennyi okvetlenül szükséges a czél elérésére, t. i. a béke helyreállitására ; és hogy a béke helyreállíttatván, az alkotmányos szabadságra nézve semmi káros következmények hárulni, úgymint ostromállapot, vagy más alkotmánysérelmek következni nem fognak. Ezeket kívántam átalánosságban azon válaszra , melyet a miniszter ur adni szíveskedett, megjegyezni. A mi a harmadik kérdésre adott választ illeti, hogy t. i. a kormány részéről eddig semmi lépés nem történt, mely az osztrák csapatoknak a török birodalmon való átvonulását megengedtetni szorgalmazná, s ily lépés remélhetőleg ezentúl sem fog történni: ezt tökéletesen kielégítő és helyes intézkedésnek tekintvén, erre észrevételem nincs. (Helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház ezen nyilatkozatot ? (Fölkiáltások: Tudomásul!) Következik tehát a napirenden levő tárgy: a büntető törvények és gyakorlat némely intézkedéseinek megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat harmadik fölolvasása és végleges megszavazása. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: A harmadszor felolvasott törvényjavaslat elfogadására fog történni a szavazás, jegyző ur szives lesz a kérdést felolvasni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a kérdést:) „Elfogadja-e a t. ház az átalánosságban és részleteiben tárgyalt, most harmadszor fölolvasott, a büntető törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről szóló törvényjavaslatot vég megszavazásban : igen, vagy nem?* (Elfogadjuk!) Elnök: A kik elfogadják, igent mondván, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A t. ház a most felolvasott törvényjavaslatot elfogadta. E törvényjavaslat, jegyzőkönyvi kivonat kíséretében, a inéit, főrendekhez át fog küldetni. lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Van szerencsém a földmivelési, iparés kereskedelmi minisztériumnak 1870. évi költségvetését a t. ház asztalára letenni, azon kérés, sel, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök : A pénzügyi bizottsághoz fog áttétetni és annak idején a képviselő urak közt kiosztatni. A napirenden levő másik tárgy a pénzügyminiszter határozati javaslata. Jegyző ur szives lesz fölolvasni. Széll Kálmán jegyző (olvassa Lónyay Menyhért határozati javaslatás a bankügyben ; utána Irányi Dániel hasontárgyú javaslatát.) lónyay Menyhért pénzügyminiszter: (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy most, midőn a bankügyben általam beadott határozati javaslat tárgyalása napirenden van, azt indokoljam. Sokat lehetne elmondani a jegybankügyről s különösen hazánknak ez iránti sajátságos helyzetéről ; de nem kívánok annak részleteibe bocsátkozni, miután az általam indítványozott országos szakbizottságnak lesz feladata ezen kérdést komoly vitatás alá venni, s igy időelőtti lenne annak részleteire nézve előre határozott véleményt mondani. Ha fogok is szólani a jelen pénzválságról, ha Jókai urnák interpellátiójában előhozott s az utóbbi ülésben mondott némely állítására válaszolván, kénytelen leszek magával a tárgygyal is foglalkozni: ezt csak azért teszem, mert a pénzválság nyomása alatt a jegybankkérdést képviselő ur ellenünk mint eszközt kívánta fölhasználni, és ennélfogva szükséges, hogy némely igen is hangsúlyozott nagy szót már most valódi értékére leszállítsunk. A t. ház engedelmével mindenekelőtt kötelességemnek ismerem a minisztériumnak a jegybank-ügyben eddig elfoglalt állását jellemezni. 27*