Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-65
202 65. országos ülés november 5. 1869. vényjavaslatokat elvtársaimmal együtt nem fogadhattam el, és vettük magunknak ezen szabadságot, és midőn azzal vádoltak, hogy csak azért teszszük ezt, mert azon padról jönnek a javaslatok, határozottan és jogosan visszautasítottuk e vádat. Engedjék meg az én t. barátaim, hogy vegyek és vegyünk magunknak szabadságot arra is, hogy az Irányi t. képviselőtársunktól jött indítványt is, ha nem értünk azzal egyet, visszautasíthassuk, azt magunkévá ne tegyük. (Helyeslés bal felől.) Én, részemről, minden visszautasításnak más okból föltevését épen ugy, mint visszautasítottam azon esetben, visszautasítom ezen esetben is. (Élénk helyeslés bal felöl.) Opportunitási szempontból nem lehet, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjam: mert ha opportunitási szempontból nem fogadnám el, nem indítványozhattam volna, hogy ugyanazon elvek, korrekt alakban, ugyancsak most kimondassanak. (Helyeslés bal felöl.) A mi pedig az elvek népszerűségénél fogva támadó versengést illeti, higye meg, t. barátom, hogy nem elvtársaim sorában vannak azok, kik, csak azért, hogy egy népszerű eszmét más valahogy előttünk szóba ne hozzon, elég megfontolást sem engedve maguknak a helyes alak megválasztására, be adják azt, a rósz alak által a legjobb elvet is koczkáztatták. (Élénk helyeslés bal felől; ellenmondás a szélső balról.) De mindenesetre tisztelt barátom egészen uj theoriát állított föl: mert azt halljuk a parlamentekben néha, bár szerintem nem egészen helyes, hogy ilyenekkel élnek, hogy az mondassék, hogy valaki egy törvényi avaslatra csak azért szavazott, mert az népszerű, vagy hogy csak azért nem szavazott reá, mert népszerűtlen; de hogy valaki népszerűség utáni vágyból ellene szavazzon egy törvényjavaslatnak, azért, mert az népszerű, ez valóban a megfoghatatlanságok közé tartozik és ezen theoria föltalálásának dicsősége az én igen tisztelt barátomat illeti. {Tetszés) Ezek után, t. ház, mielőtt elvégezném beszédemet, még csak egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét fölhívni. (Halljuk!) Méltóztattak ugy a t. miniszter ur, valamint ajobb oldal többi szónokai tagadni azt, hogy itt az iránt aggodalomnak helye lehetne, hogy ezen nagyfontosságú elvek megoldása elodáztatni szándékoltatnék . De bocsássanak meg, ha azt kérdem : hogyan lehessen nekünk az iránt megnyugvást nyernünk, midőn ezen egész discussió alatt a polgári házasság, a szent-székek kérdését még csak említeni sem méltóztattak amaz oldalról? (Ugy van! bal felől; ellenmondás jobb felől.) Én, uraim, ugy látom, hogy önök oly helyzetben érzik magukat, miszerint kimondani, hogy azokat megoldani nem akarják, nem szándékoznak ; de hasonlag nem szándékoznak megoldani sem. (Igás! ugy van! bal felől; ellenzés jobb felől.) Adja Isten, hogy ezen föltevésem alaptalan legyen. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Alaptalan! Tisza Kálmán: Én erről meggyőzetni csak akkor fogok, ha méltóztatnak az iránt a határozati javaslatot legalább is kibővíteni. Egyébiránt ajánlom saját indítványaimat elfogadás végett. (Élénk helyesléslés bal felé) Hoffmann Pál: T. ház! A ház rendszabályainak 128. §-a értelmében személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! jobb felöl. Nem keli! bal felől. Zaj.) Az igen tisztelt előttem szóló képviselő ur tegnap mondott beszédem szavainak nyilvános elferdítésével azt állította, hogy én a római jogra hivatkoztam volna, holott ezt én nem tettein, hanem az Irányi Dániel érdemes képviselő által beterjesztett törvényjavaslatot egyszerűen „lex satura "-nak neveztem, mi nem egyéb, mint egy ugyan római eredetű, mint a szóhangzás is mutatja, de a mai jogtudomány által elfogadott átalános elv. Midőn Debreczen városának t. képviselője ezen szavaimat ekkép elferdítette, ismételte azon támadást, melyet tisztelt elvtársa Ghyczy Kálmán képviselő ur ezelőtt néhány hónappal reám tett, t. i. alkotmányos érzelmemet a római jog szempontjából megtámadta. El akarom ismerni, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy a római jog az alkotmányos érzést elöli; elhiszem: mert a t. képviselő urak alkotmányos érzésüek; hanem mivel épen azon t. képviselő urak, kik alkotmányos érzületüek, a római jogot nem ismerhetik, azon circulus vitiosusba jöhetnek, hogy ha értik, nem alkotmányos érzületüek. (Derültség, zaj.) Hrahár Manó előadó: T. ház! Mint a központi bizottság előadója, kötelességemnek tartom az eddig tett nyilatkozatokra észrevételeimet röviden előadni. Mindenekelőtt Irányi Dániel Pécs városa érdemes képviselőjének tegnap tett azon kérdésére, hogy miért nem részletezte a központi bizottság az ö törvényjavaslatában föltalált hiányokat. E fölhívásnak eleget akarok tenni. Szerintem fölösleges ugyan, mert Tisza Kálmán t. képviselő ur arra legnag} 7 obb részt megfelelt. En azonban, ha a t. ház türelmével vissza nem élek, szabadságot veszek magamnak részletes hiányait is fölmutatni. (Halljuk!) Szerintem a törvényjavaslatnak mindjárt magában czimében benne van a hiba; mert a vallásszabadságról szól akkor, midőn a törvényjavaslat nemcsak a vallásszabadságot oldja meg, hanem bele megy a gyermekek vallásnevelése, a szülői kötelességek meghatározása, a polgári házasság és szentszékek megszüntetése kérdéseibe
