Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-65

65. országos iiiés november 5. 18S9. 201 nyékből nemhogy az alkotmányosság szellemét lehetne tanulmányozni, de hogy azon törvényeknek, melyeknek más irányban igen sok előnyük van, elismerem, behozatala mindenütt jele volt az alkotmányosság megszüntetésének. Hoffmann Pál: Ellenkezőt mondtam ! A lex saturáról szóltam. Tisza Kálmán : Arra nézve. hogy a központi bizottságnak a 8-ik osztály irányábani eljárását, mint nem helyeset, nem correctet jeleztem, a t. képviselő ur — hihetőleg akkor is a római jogban lefektetett alkotmányos elvek felett gondolkozván — félre értett, mert én nem abban leltem a hibát, hogy mig egy alkalommal egy ily törvényjavaslat, melyet egy osztály behozott, a központi bizottság által elfogadtatott, és a ház elé terjesztetett, addig egy másik a, központi bizottság által nem fogadtatott el és a ház elé nem terjesztetett. Ebben én semmi hibát nem láttam, sőt a második példát épen ugy, mint az elsőt, annak igazolására hoztam föl, hogy helytelenül járt el most a központi bizottság, nem abban, hogy nem fogadta el, mihez teljes joga, hanem abban, hogy azt mondta, nem tárgyalhatja. És ez az, miben a különbség fekszik. Még egy pár szót kell szólanom Kállay Ödön és Simonyi Ernő képviselőtársaim tegnapi beszédére. Kállay Ödön t. képviselő ur azt mondotta, ha hiba Irányi képviselő ur törvényjavaslatában az, hogy csak elveket mond ki, akkor ugyanazon hibába esik az én javaslatom is, mert én is csak elveket mondok ki. Én azt gondolom, elveket kimondani törvényjavaslatban, vagy elveket kimondani határozatban, mely a minisztérium által készítendő törvényjavaslatok alapját képezze igen nagy a különbség. Törvényjavaslatban elveket kimondani, a nélkül, hogy gondoskodva legyen arról, hogy azok végrehajthatók is legyenek, meggyőződésem szerint, helytelen : mig ellenben oly kérdésekben, melyeket a közvélemény vagy a ház egj

r része követel, és melyekre nézve a minisztermm késedelmeskedik törvényjavaslatai beadásával, igen is helyén van oda törekedni, hogy a ház megállapítva az elveket, utasítsa a minisztert a törvényjavaslatnak, még pedig bizonyos meghatározott idő alatti, beadására. (Helyeslés a bal oldalon.) Különben is hitem és meggyőződésem, részemről, hogy a parlamenti kormányforma mellett mindig a legnagyobb kivételek közé sorozandó az, midőn az ellenzék a törvényjavaslatok benyújtását veszi kezébe. (Ellenmondás a szélső balon.) Én legalább ugy tudom más alkotmányos államok gyakorlatából, hogy épen a miniszteri felelősségből kifolyólag azt illeti a törvényjavaslatok előterjesztése. KÉPV. H. NAPLÓ 18-5-f mIrányi Dániel: De a képviselőnek is van joga! Tisza Kálmán: Hogy félre ne értessem, megjegyzem, hogy minden egyes képviselőnek joga törvényjavslatot benyújtani, s én csak azt mondom, hogy átalánosságban, a gyakorlatban az a rend, hogy nagyobbrészt, egyes kivételeket kivéve, a miniszterektől jöjjenek a törvényjavaslatok. A jogot kétségbe vonni nem lehet, és én bizonyára kevésbbé vonom kétségbe, mint bárki; de ez a dolog rendjében, a dolog természetében fekszik. Nem akarom a t. házat untatni, de méltóztassék bárki utána nézni, nem tudnak nekem hivatkozni oly tekintélyes államférfiura a parlamenti kormányrendszer alatt, ki | a törvényjavaslatok benyújtásának kötelességét j a miniszterekre ne hárította volna, s ez igen természetes. Az ellenzék kötelessége szorítani a : minisztériumot, hogy a szükséges törvényjavaslatokat adja be, kötelessége és joga a beadottakat megkritizálni : csak, mint mondom, a legrendkivüliebb esetekben áll elő az, hogy azon jogával, miszerint maga is adhat be ilyen törvényjavaslatokat, élni kívánjon. Simonyi Ernő képviselőtársam is félreértett I engem, azaz félreértette indítványomat ép ugy. miként az a jobb oldal részéről is megtörtént. 0 ugyanis azt mondotta,, hogy az indítványom I egyik részében, a törvényjavaslatban, kimondtam az elveket, és a másikban, a határozati javaslatban, gondoskodni akarok azoknak gyakorlati keresztülviteléről. Én nem ezt tettem. Én a törvényjavaslatban ki akartam mondani csak azon egy elvet, metynek kimondása, hitem szerint, elég arra, hogy az életbe is léphessen, a vallásszabadság elvét, a többi elveket pedig fölvettem a határozati javaslatba, mint a melyeket egyszerűen kimondani nem lehet; de melyek, hogy kimondassanak, és a melyekre nézve, hogy a minisztérium most azonnal utasíttassák törvényja vaslat benyújtására, részemről szükségesnek tartottam. Kállay Ödön képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ő alig tudná más okát látni annak, hogy valaki az Irányi t. barátom indítványát nem fogadja el, mint hogy az nem a miniszteri padokról jött. Simonyi Ernő képviselőtársam és barátom pedig ugy nyilatkozott, hogy csak két okból lehet Irányi t.-javaslatát el nem fogadni : vagy mert valaki az elvek kimondását nem tartja opportunusnak; vagy az mert, miután a központi bizottság előadója megmondta, hogy ezek népszerű elvek, versengés támad a felett, hogy kinek indítványa szerint fogadtassanak el? A mi az elsőt illeti, hivatkozhatom bátran az igen t. ház többségére, hogy én bizony már nem egyszer voltam oly helyzetben, hogy a miniszteri székekről jővö tör26