Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-65
200 65. országos ütés november 5- 1869. irt e tárgyban eleget. Az én kifogásom az, hogy csak irt, csak szónokolt; de nem tett. (Zajos helyeslés bal felöl.) Azt is mondja az igen t. cultnsminiszter -ur, hogy nem érti azon vádat, hogy miért nem nyugtatta meg a házat arra nézve, hogy fog intézkedés történni ezen kérdésekre nézve, mert ő, mint alkotmányos miniszter, tudni fogja azon kötelességét, hogy ha fel nem szólal ellene és a ház elhatározza , hogy e tárgyban még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő, ezt beterjesztenie kell, és e kötelességét teljesíteni is fogja. Én tökéletesen elhiszem azt az igen t. miniszter urnák; de ha belátja annak lehető és ezélszerü voltát, hogy a ház határozatot hozzon arra nézve, hogy még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatok terjesztessenek ezen tárgyakban a ház elé; akkor valóban nagyon csodálkoznom kell, hogy a központi bizottság indítványát elfogadni akarja. Mert a központi bizottság indítványa először nem mond időt, a meddig a törvényjavaslatokat be nem kell terjeszteni, tehát nem mondja, hogy még ezen ülésszak alatt, és másodszor, a szóban forgó nagy kérdések kettejét érinti ugyan, de a többit, mint például a polgári házasság behozatalát, a szentszékek eltörlését stb., teljes hallgatással mellőzi. (Helyeslés a bal oldalon.) És ha visszaemlékszem még arra is, mit az igen t. miniszter ur tegnapi beszédében mondani méltóztatott, hogy ő a központi bizottságét azért fogadja el, mert hiszen az ugyanazt mondja ki, mit az én indítványom kimond ; ha visszaemlékezem arra, hogy Hoffmann Pál képviselő ur is az ő „értekezéseiben és kitérései "-ben azt méltóztatott mondani, hogy ha több volna az én indítványomban, mint a központi bizottságéban, az enyémet fogadná el: azt mondom, hogy miután igy méltóztattak nyilatkozni, hiszem, hogy, mint emberei szavuknak, a miniszter ur épen ugy, mint a képviselő ur, az én indítványomat fogadják el, (Derültség jobb felöl) mert mem maradhat fen egyéb, mint meggyőzni őket -arról, hogy az én indítványomban több foglaltatlak. Ez pedig nem argumentatiónak, hanem az "árott szöveg összehasonlításának tárgya. Az én javaslatom ugyanis egyikét e kérdéseknek, a vallásszabadság kérdését már most törvényileg ki akarja mondani; határozati javaslatom pedig, nem szorítkozván csupán a felek közti egyenlőség és viszonosságra, ki akarja mondatni a polgári házasság behozatalát és a szent-székek eltörlését stb., és ki azt, hogy mindezekre nézve még •ezen ülésszak alatt törvényjavaslat terjesztessék *lő; (Helyeslés a bal oldalon) mig ellenben a központi bizottság csak a vallásszabadságról, és a hitfelekezetek közti egyenlőségről szól. (Egy hang jobbról; Nem igaz!) Méltóztassanak megolvasni, hiszen az Istenért! nyomtatásban van; a központi bizottság — ismétlem — csak ezen két tárgyról szól, s még itt sem mondja ki, hogy ez ülésszak alatt, hanem ha jól emlékezem, azon szót használja, hogy minél előbb; mi pedig magyarázható rövidebb és igen hosszú időre, e szerint, mert abban teljesen egyetértek a t. igazságügyminiszter úrral, ki a múlt alkalommal azt mondta, hogy csak azért nem fogadja el ezen kitételt, hogy „azonnal u , a helyett, hogy „24 óra alatt", mert azt senki sem határozhatja meg, hogy az „azonnal" mit tesz, mig, hogy „24 óra" mit tesz, tudja mindenki. Azt, hogy Hoffmann Pál képviselő ur roszul fogta fel indítványomat, miután épen most elmondottam — és kérem, ha erre nézve kétsége van, méltóztassék a nyomtatványt, vagy az irott szöveget kezeihez venni, miután most elmondottam, hogy mi van indítványomban, és mi van, illetőleg nincs a központi bizottságéban, azt hiszem, nem szükséges itt újra fejtegetnem. A t. képviselő ur azért nem tart szükségesnek más határozatot, mint a központi bizottságét, azért nem lát aggodalomra okot ezen kérdésekben, mert mikép maga monda, s a tisztelt miniszter ur ma is emlitó, meg van róla győződve, hogy a ház határozatának súlya hatni fog a miniszterre annyira, hogy engedni fog azon határozatnak, és azon esetre nézve, ha ez nem történnék, meg is intette a minisztériumot, hogy vigyázzon, mert támogatására tovább nem számolhat. (Derültség.) Én az első perczben csodálkoztam, hogy a jelenlevő t. miniszterek a fenyegetésre össze nem rezzentek, (Derültség) de utóbb beláttam, hogy valójában nincs okuk félni, nincs pedig okuk félni azért, mert a háznak azon határozatában, melynek súlyára ö hivatkozott nincs súly, mert azon határozat főleg azok által tündöklik, mik benne nincsenek, mert azon határozat elmellőzi mind a polgári házasság behozatalának, mind a szent székek eltörlésének kérdéseit és a többiekre nézve is, a melyeket felvesz, csak azt mondja, tegyen a minisztérium javaslatot; de biz az teheti esztendő múlva, 3. vagy 10 múlva is, és azon határozat szerint a miniszternek szemére vetni, hogy nem teljesítette, soha sem lehet. Tehát természetesnek találtam, hogy a t. miniszter urak nem félnek, hogy támogatását elveszítik. A mi az alkotmányosság szempontjából a római példát s a római jogra hivatkozást illeti, én nem vagyok egészen tisztában a felett: a köztársasági korszakra méltóztatott-e hivatkozni vagy melyikre? mert azon tömegesitett, azon codificált római jog, melyről hallottam a t. képviselő urat nyilatkozni, az nem azon korszakból származik, és ugy tudom, hogy legalább a história és jogtudomány igazolta már azt, hogy azon törve
