Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-65

§5. országos ülés november 5. 1869. 199 elvileg említtetik meg. Én, részemről, igen sajnálom, hogy ezen törvényjavaslatát be nem terjesztette. De hiszen nem is gátolja senki abban, hogy beterjeszsze; mert azért, hogy ezen törvényjavaslat ugy, a mint ma áll, talán el nem fogadtatik, de nem mernék jótállani ugyan, hogy az egész ház, de mindenesetre azok, kik a polgári házasság behozatalát óhajtják, egy erre vonatkozó részletes, annak keresztülvitelét czélszerüen biztosító törvényt örömmel fognak üdvözölni s illetőleg magukévá tenni. (Ugy van!) A mi illeti azt, mit az utasításra nézve, mely törvényjavaslatának 12. §-ában foglaltatik, a t. képviselő ur felhozott: én tökéletesen kész vagyok elhinni, hogy ő nem értett egyebet, mint épen oly utasításadást , milyen más törvényekben is bízatott a miniszterekre, bízatott nem csak 48 előtt, de bizatik most is majd minden törvényben, melyet alkotunk, bár, mellékesen mondva, gyakorlatunk e tekintetben a helyes alkotmányi elvek követelményén mindig túlmegy, és mi rendesen többet bizunk a miniszterre, mint a mennyit bizni kellene; azonban én tökéletesen elhiszem, hogy nem akar többet bizni, de mint tegnap is bátor voltam megmondani, ugy most is azt mondom, hogy akár akarja, akár nem akarja, ha a törvényjavaslat ugy, mint van, elfogadtatnék, akarata ellen is ez lenne az eredmény: mert midőn elvileg kimondja a szentszékek eltörlését, kimondja a polgári házasság behozatalát és egyúttal a minisztériumra bizza, hogy mindazon utasítást, mely a végrehajtáshoz szükséges, adja meg, ezzel természetesen tettleg feljogosította a minisztereket, adni oly utasításokat, melyek a törvényhozás körébe tartoznak. Azt méltóztatik továbbá mondani, hogy tőrvényjavaslatomat, — mert határozati javaslatomat, ha jól fogtam fel, nem méltóztatott érinteni — nem fogadhatja el azért, mert épen ha az elfogadtatnék, zavarok támadnának, a menynyiben olykor a biró, vagy az egyes fél nem tudná, mit legyen teendő. Ha és a mennyiben ez az érv állana, hitem szerint nem arra szolgálhatna indokul, hogy tehát a többi elvek is mondassanak ma ki törvényben, hanem ellenkezőleg szolgálhatna indokul, hogy még az is, a mit én törvényjavaslatban mondottam, az is határozatilag mondassék ki. Azonban, hitem szerint ez nem is áll. En fölvettem egyes egyedül a vallásszabadság elvét, én azt gondolom, hogy a vallás- és lelkiismeretszabadság elvét kimondani annyi, mint azt életbe léptetni; itt semmi részletes törvényes intézkedések nem szükségeltetnek. Igen is szükségeltetnek — és én azt tartom, t. barátom ez irányban tévesztette el az én indítványom ezélzatát — igen is szükségeltetnek az egyenlőség és a viszonosság életbe léptetésére, de a szabadság életbeléptetésére nem.' (Helyeslés.) Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy épen azon felekezetre nézve is, a melyet ő itt a ház kebelében több izben fölemlített, a vallásszabadság törvényileg kimondásának mindjárt az első percztől kezdve egy nagy és lényeges következése volna. A mint ugyanis ma állanak törvényeink, azok, a kik azon felekezethez tartoznak, a törvények tiszta értelmében sem választó polgárok nem lehetnének, sem a legkisebb , bár falusi tisztséget is nem viselhetnék. Már most kérem, minő helyzetben vagyunk a vallásegyenlőség nagy elvének törvényben ki nem mondásával 1 Vagy meg kell tartani a régi törvényt, és akkor abba a helyzetbe jövünk, hogy ellenkezőleg a civilisatióval, ellenkezőleg a szabadelvüséggel,hazánkban az embereket csupán hitük miatt meg kell fosztani polgári és politikai jogaiktól, (Ugy van! a bal oldalon) vagy ha nem hajtatik végre a törvény, megint minő helyzetben vagyunk ? Azon helyzetben, hogy nálunk szabad: törvényeket végre nem hajtani! Es kérem, ha a törvényeket egykor végre nem hajtani szabad, igen bajos akkor azután meghatározni, hogy melyik törvény melyiket szabad végre nem hajtani, és melyik az, a melyiket nem szabad végre nem hajtani ? így belejövünk abba, a miben láttuk, hogy az absolutismus szeret haladni, abba, hogy a törvények közötti válogatás áll elő, belejövünk abba, a mi, szerintem, legveszedelmesebb az alkotmányosság és a törvényesség szempontjából. (Élénk helyesUs bal felöl.) Épen ezen abnormis helyzetet fogná törvényjavaslatom elfogadása megszüntetni. Részemről tehát óhajtom, hogy azon törvényjavaslat fogadtassék el. (Közbeszólás : Superintendentia ?) Nem tudom, a superintendentiáról mit méltóztatott mondani a 't. miniszter ur, pedig szeretnék válaszolni. Eötvös József vallásügyi miniszter: Én? Tisza Kálmán : Nem; hanem a kereskedelmi miniszter ur. Gorove István közgazdasági miniszter : En nem mondtam semmit. (Derültség.) Tisza Kálmán: Akkor félreértettem: bocsánatot kérek. Ugy gondolom, Tanárky képviselő ur mondott valamit: óhajtanám, ha megmondaná nekem, mert igy nem felelhetek. Áttérek az igen t. cultusminiszter urnák legelsőbben is mai nyilatkozatára. Ö azt mondotta, hogy Irányi képviselő ur uj vádat emelt ellene, azon vádat, hogy ő a vallásszabadság, a hitfelekezeti egyenlőség és a viszonosság érdekében nem beszélt, nem szónokolt eleget. Én t. ház, beismerem, hogy abban a t. cultusminiszter urnák igaza van, ő szónokolt, &