Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-65

198 65, országos ülés november 5. 1869. méltóztatik tudni, hogy Ausztria e tekintetben is megelőzött minket: az osztrák törvény szerint a vallás szabadsága biztosítva van. (Ugy van! hal felöl.) Ugyanezen ok fog tehát a polgárosítás, fog a bekebeleztetés ellen ott is felhozathatni. De nem csak a határőrvidékre tekintettel, de mindazon talán nagyobb veszélyt magukban rejtő országokra való tekintetből is kívánom én önöket meggyőzni arról, hogy e törvényt elhalasztani nem kell. Mi, t. ház! fájdalom, oly országoktól, oly elemektől vagyunk körülvéve, mely országok, mely elemek e haza éjjségének, e haza fenmaradásának nem barátai. Mindnyájan érezzük, és senki ékesebben nem fejezte ki azon meggyőződést, mint épen a vallásügyi miniszter ur, hogy mi csak ugy maradhatunk meg ezen ellenséges elemek közt, hogyha a polgárosodás, ha a fölvilágosod ás fáklyáját lobogtatjuk. Es azért figyelmeztetem önöket, uraim, ne szalaszszuk el ez alkalmat megmutatni, hogy mi e tekintetben is azok előtt haladunk, kiktől különben félni volna okunk; hogy ne hivatkozhassak senki arra, hogy Romániában előbbre vannak, mint azt tegnap egyik képviselőtársam tette épen a vallásszabadságra nézve, hogy ott már a vallásszabadság be van hozva; hogy senki se hivatkozhassak arra, hogy erre nézve más országokban is megelőztek. (Föl-kiáltások jobbról: Meri ott a zsidókat agyonverik!) Elvégeztem, t. ház! és befejezésül nincs egyéb hátra, mint hogy arra kérjem önöket, hogy valamint tegnapelőtt egy nagy foltot töröltek le Magyarország ezimeréről, ugy a mai napon töröljék le a vallásegyenlőtlenség nagy foltját, mely czimereinket ékteleniti. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Eötvös József b. vallásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk, halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy a tárgyalás ezen stádiumában felszólalok. Nem volt szándékom szót emelni, azonban azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársunk elmondott és egyenesen hozzám intézett, természetesnek fogják találni, diogy nem hallgatok. (Halljuk!) Az igen t. képviselő ur egészen uj vádat *és panaszt emelt ellenem, azt: hogy nem szóltam eleget, hogy nem ereszkedtem a kérdés -részletes tárgyalásába, szóval, hogy a vallásszabadságról és vallásegyenlőségről nem szónokoltam. Ezen vád mindenesetre uj. Igazolásomra csak azt mondhatom, hogy én a vallások szabadsága, egyenlősége és viszonossága mellett szóltam 1839-től kezdve egész életemen át mindig. (Élénk fölkiáltások a jobb oldalon: Ugy van!) Én ezen elvekért küzdöttem szóval és írásban akkor, mikor az, hogy fölszólaltam, például az izraeliták emancipatiója mellett, még sokkal több ellenszenvre talált és vádra adott alkalmat, mint most az, hogy hallgatok. Ezért nem tartottam szükségesnek, hogy személyes meggyőződésemet kifejezzem, s nem tartottam ezélszerünek a tisztelt házat hangzatos phrásisokkal oly elvekről eapacitálni, melyekre nézve itt e házban, ugy hiszem, véleménykülönbség nem létezik. (Ugy van! Élénk éljenzés a jobb oldalon.) Ez annak oka, hogy bővebben nem szóltam a tárgyról. Második vádja a t. képviselő urnák az volt: miért nem nyugtattam meg a házat aziránt, hogy e tárgyban törvényjavaslat még a jelen törvényhozási időszak alatt fog a ház elé terjesztetni? Én, mint alkotmányos miniszter, ez irányban megnyugtatásnak szükségét nem láttam: mert ha a ház ezen határozatot meghozta, én ezen határozat teljesítésére, ha annak ellent nem mondtam, kötelezve fogom magamat érezni. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt azokra kívánok egy pár szóval felelni, mik a mai napon mondattak el az előttünk fekvő nagyfontosságú tárgyra vonatkozólag. Az én igen t. képviselőtársam és barátom Irányi Dániel azt mondotta, hogy nem áll az, mintha az általa benyújtott törvényjavaslatnak a szent székek iránti határozatát ne lehetne életbe léptetni, miután mindaz, a mi ott hiányzik, a perrendtartásra tartozik. Megengedve is, hogy a perrendtartásra tartozik : még akkor is igaz, hogy törvényhozási intézkedés szükséges : mert a perrendtartást is törvényhozási intézkedés által kell megváltoztatni. Az anyakönyveket illetőleg azzal méltóztatott indokolni, hogy a szolgabíró által látja azokat vezetendőknek, hogy az ujabb törvények szerint a szolgabirák ugy is a bírósági teendőktől fölmentetvén, inkább rá fognak érni, mint eddig. Igaz, jövendőben, ha majd a törvénykezésről hozott törvények életbe léptetve lesznek, a szolgabiráknak a törvénykezéssel meglehet semmi, de mindenesetre igen kevés közük lesz. De igeu jól tudja tisztelt barátom is, hogy az még csak a jövendő dolga; tehát ma bizni rájuk teendőket azért, mert meglehet, egy év múlva kevesebb dolguk lesz, azt hiszem, nem gyakorlatias eljárás: mert ma még ugy állunk, hogy a szolgabiráknak a perrendtartás életbelépte óta nemhogy kevesebb teendőjök lenne, de tetemesen megszaporodott teendőik vannak. (Igaz! Ugy van!) A polgári házasságra nézve, mint tegnap is mondani méltóztatott, külön törvényt lett volna szándoka a ház asztalára letenni, mely törvény födözte volna azon hiányt, mi az által mutatkozik, hogy a polgári házasság a jelen javaslatban csak