Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-65
65. országos ülés november 5. 1896. 197 engedni méltóztatott. (Halljuk !) Nem tudom, mit nevez „tisztességes", mit „nem tisztességes" felekezetnek % Ha a tisztességet ahhoz méri, vajon számos nagy ur követ-e valamely hitet, vagy pedig csak szegény emberek? akkor emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy azon vallásnak, melynek maga is szolgája, kezdetben szegény halászok voltak csak hivei. Ha azért nevezte nemtisztességesnek azon uj felekezetet, mert még milliókra nem megy híveinek száma: akkor szintén arra emlékeztetem, hogy a keresztyénség első korában az apostolok száma csak 12, — a tanítványok száma pedig — ha jól emlékszem — 72 volt. Ivánka Imre t. barátom dicsőitette a magyar katholikus főpapság türelmességét. Ha ezt csak átalában mondotta, különös vonatkozással más országok klérusára, akkor nem tagadom, hogy sok részben igaza van : azonban ily átalánosságban lehetetlen azt megengednem, lehetetlen pedig megengednem akkor, midőn arra emlékszem, hogy csak a múlt választások alkalmával is a magyar katholikus egyház főpapja oly rendeletet bocsátott a maga hiveihez, melyben arra intette őket, hogy az országgyűlésre képviselőkül csak katholikusokat, csak buzgó katholikusokat válaszszanak. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Ellenmondás jobb felől. Zaj.) Ez által az a nélkül is pártokra szaggatott nemzet közé ujabb viszályszövétnek vettetett; a vallásos viszálkodás szövétneke. Istennek hála azonban a magyar nép sokkal higgadtabb, józanabb és hazafiasabb volt, semhogy ezen főpásztor intését követte volna. (Helyeslés a bal oldalon.) Szerettem volna a tisztelt vallás- és közoktatási miniszter urnák ellenvetéseit is latra vetni, de, fájdalom, ő nem méltóztatott ilyenekkel előállani; (Derültség a szélső bal oldalon) ő mindössze annyit talált érdemesnek a tegnapi hosszas és részletes vitatkozásban megjegyezni, hogy ö is barátja a vallás szabadságának, és őt tökéletesen kielégíti a központi bizottság határozati javaslata. Miként azonban már tegnap, ugy ma is, kénytelen vagyok azt mondani, hogy az elveknek ilyen átalánossága minket ki nem elégit: mert ugyanazon elvek köpönyege alá igen sok dolog fér, és alóla igen sok dolog kibúvik. Különösen szerettem volna, ha a t. vallásügyi miniszter ur ezen átalános elv pártolása helyett nyilatkozott volna azon részletekre nézve is, melyekre különben a központi bizottmány czélozni látszik, midőn a maga jelentésében mindazon elveket helyesli, melyek az én törvényjavaslatomban vannak. A t. miniszter ur ezt tenni elmulasztotta; elmulasztotta még nyilatkozni azon igen fontos vádra nézve is, melyet igen t. barátom Szontagh Pál ur felhozott: azon vádra, vagy gyanúsításra, vagy aggodalomra nézve, a mely szerint ő attól fél/ hogy ezen törvényjavaslat nem csak ezen ülésszak,, hanem talán ezen egész országgyűlés alatt nem fog a ház asztalára letétetni. És én azt annál fontosabbnak tartom, mert maga a központi bizottság jelentése sem fejezi ki határozott kivánatát a törvényjavaslat bemutatásának idejére. A kitétel, mely a javaslatban foglaltatik, mely szerint a törvényjavaslat mielőbbi beadása váratik, igen tág, igen átalános, és annálfogva, mondom, vártam és reméltem azt, hogy a t. miniszter ur meg fogja nyugtatni a házat azon nyilatkozattal, hogy azon esetre, ha most az általam bemutatott törvényjavaslat tárgyalás alá nem kerül, nem fog késni, egy hasonló — a mint remélem és óhajtom — jobb törvényjavaslattal még ezen ülésszak alatt előállani. ügy gondolom, ezt várja a t. miniszter úrtól az egész ház. És ha, daczára annak, hogy ez esetben semmi megnyugtatót nem hallhatunk, a t. többség mégis el fogja fogadni a központi bizottság által indítványozott határozati javaslatot; akkor, t. ház, ezen többség lesz felelős mindazon következményekért, melyeket ezen határozatnak elfogadása maga után von. (Bal felől helyeslés, jobb felől fölIciáltások: Ugy van!) A többség lesz felelős azért, uraim, hogy a becsületes szülők gyermekei, házasságból született gyermekek, törvényteleneknek fognak nyilváníttatni a magyar biró által, és hogy, ha az ily házasságból származott magzatok elüttetnek a biró által,* az őket a természet rendje szerint illető örökségtől. A többség lesz felelős azért, hogy ha a magyar polgárok a külföldre lesznek kénytelenek menni, hogy házassági frigyet kössenek, mint már most is tapasztaljuk, hogy Bécsbe kénytelenek a házasságnak megköthetése végett menni; és a többség lesz felelős, uraim! ha ezek miatt a külföld a magyar nemzetre — mint oly nagyon szereti — uj követ dob! Ezen kő önök mellére fog visszaesni. (Igaz! a bal oldalon.) De nem a felelősségre figyelmeztetni, hazafiságnkra akarok hivatkozni, uraim! Elfelejtettem tegnapelőtt, midőn a testi büntetések eltörléséről volt szó, kiemelni ezen eltörlés fontosságának azon okát, hogy midőn a határőrvidék polgárosításáról és az anyaországhoz visszacsatolásáról van szó, nem kell elfelejteni, hogy a határőrvidéken testi büntetések többé nem léteznek, nem kell elfelejteni, hogy az egyik izgatási mód a visszacsatolás ellen épen abban áll, hogy mig minket többé barbár módra nem botoznak, túl a határon : a polgári területen botozzák az embert. (Ugy van! bal felől.) Ugyanez áll a vallásszabadságra is, mert, fájdalom, a határőrvidék, bár az országnak kiegészítő tagja, mégis mindeddig osztrák törvény alatt áll; már pedig azt,