Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

192 64. országos Ülés november 4. 1869. államnak kimondania, hogy őa vallás ügyeibe, ha­tározott befolyást a maga részére nem követel. így kell az államnak kimondania azt, hogy midőn az ember születik, az államnak egyátalában semmi köze nincs ahhoz, hogy micsoda szertartás sze­rint vezettetik be az életbe, vagy ahoz, hogy melyik vallást választották számára szülei. A házasságnál az állam megkíván bizonyos kellé­keket, mert a házasságnak az élettel oly viszo­nyai vannak, melyek az államéletbe belenyúlnak. Ezen tekintetből tehát az államnak kötelessége intézkedni arról, hogy meghatározza, vajon itt létezik-e házasság vagy nem? de ezenfelül ahoz, vajon az illető félek melyik egyház szertartásai szerint kívánják a házasságot megáldatni? éhez. nézetem szerint a státusnak semmi köze. (He­lyeslés a szélső bal oldalon.) A mi a szent székeket illeti, senki nem fogja tagadni azt, hogy ezen szent székek létezése már magában is abnormitás és kivétel a rendes törvények alól. Hisz azért vannak törvényszékek, hogy azok minden előfordulható ügy felett ítél­jenek. A szent székek csak a közép, mondhatni sötét kornak maradványai; hogy pedig ezeket föntartsuk még most is, annak legkisebb okát sem látom ; azon körülmény pedig, hogy a szent székek miképen helyettesítése nincs kifejtve azon javaslatban, mely előttünk fekszik, ezen javaslat­nak nemhibája; az ugyanis, nézetem szerint, a per­rendtartás dolga, mert a perrendtartás határozza meg, hogy mely bíróság előtt mely perek indít­hatók meg. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) A mi egy szóval a törvényjavaslatot, mely előttünk fekszik, illeti, a mint indítványozó maga is megmondotta, hogy ő megengedi, sőt maga is talált hiányokat, és ezen hiányokat pótolni akarja, én is megengedem, hogy vannak hiányai, melyek módosítás utján pótolhatók lesznek. De azt mondani, mit a központi bizottsági előadó ur mond, hogy a javaslat tökéletlen és tárgyalás alá sem vehető, nézetem szerint, csakugyan nem lehet. Hiszen, t. ház , méltóztassék csak e ház­nak papírkosarába nézni, hány miniszteri tör­"vényjavaslat van ott, mely abba örökre — leg­alább reményiem, örökre — temettetett, és anindezen miniszteri törvényjavaslat átment az osztály tárgyalásain, s a központi bizottság mégis méltónak tartotta a ház tárgyalása alá terjesz­teni azokat, és csak akkor tétettek azok a ház papírkosarába, midőn a ház azoknak tökéletlen­ségéről a vita folytán meggyőződött; sőt kérdem: volt-e már a ház előtt törvényjavaslat, melyre azt lehetett volna mondani, hogy az tökéletes volt ? Voltak ugyan ilyenek is. hanem ezek leg­nagyobb részt azok, melyek a pénzügyminisztérium által terjesztettek a ház elé, s melyekre nézve az mondatott, hogy ezeken változtatni nem le­het, mert ezek az osztrák minisztériummal kö­tött szerződés alapján jöttek létre, és hogy ha nem fogadtatnak el igy, ismét be fog következni a provisorium. Természetesen, ha ily ajánlat és indokolás mellett terjesztetik be valamely tör­vényjavaslat a ház elé, akkor azt igen könnyen lehet módosítások nélkül is elfogadni. Ilyen ja­vaslatokon kivül nem volt más, melyen lényeges : módosítás nem történt volna; azért teljességgel át nem látom, hogy azon törvényjavaslatnak el nem fogadása miért elleneztetik a háznak több oldaláról. Egyébiránt a t. ház és a közvélemény ítélni fog azon indokok felett, melyeknél fogva ezen törvényjavaslat elvettetni kívántatik. Nekem nem feladatom véleményt mondani mások nézete és-eljárása felett, és csak azt je­lentem ki, hogy Irányi Dániel barátom törvény­! javaslatát részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Horváth Sándor: T. képviselőház! A vallásszabadság eszméjének kérdése annyira meg van már vitatva a jelen ülésszakon, hogy ahhoz alig lehet már valamit hozzá adni; hanem én, részemről, az igen t. vallásügyi miniszternek és a jobb oldalnak e kérdés körüli eljárásához aka­rok néhány szót mondani. Én, részemről, inkább megelégszem Krajesik János képviselő ur nyilatkozatával mint a val­lásügyi miniszterével. (Halljuk!) Krajesik képvi­selő ur megmondja tisztán, a mit érez, a mit | gondol, a mit akar és a mi czélja. 0 is szereti l a szabadságot, de hogy szereti ? Akként, hogy azt szeretetében egy ölelésével agyon szeretné | szorítani. (Derültség.) Hűséges viszonyba nem mer a vallásszabadság eszméjével lépni. Ennélfogva, | mint mondom, én inkább értem, és inkább elfo­gadom Krajesik ur njdlatkozatát, mint a va llás­ügyminiszter úrét. Azt mondja Krajesik képviselő | ur, hogy legyen hát egy akol, egy pásztor, ő | nem bánja, ha az lesz, akkor lehet majd vallás­szabadság, egyesség a felekezetek közt ; igen, de hogy gondolja ő azt ? hogy azon akol legyen az ő akla, a hova mindnyájan bemegyünk (I)erüU­| ség) és a pásztor, ki őrizni fogja az aklot és I nyájat, lenne ő maga egyedül. (Derültség.) Tessék í megbocsátani képviselő ur, ha e tekintetben én | protestálni bátorkodom. (Derültség.) Az igen tisztelt vallásügyminiszter habozá- . sara nézve a vallásügyi kérdéseknél bátor va­! gyök arra figyelmeztetni a t. képviselőházat, ] hogy tulajdonkép a kérdés lényege itt abban I áll, hogy a vallásszabadságra meg van-e érve a magyar nép, vagy nincs? vajon a magyar nép közt vannak-e oly tendentiák, vannak-e oly ér­zelmek, melyek miatt nem lehetne a vall assza­badságot proklamálni ? Tagadom, t. ház. A nép, melylyel én is érintkezésben vagyok, a nép nem akarja többé más vallásfelekezetek

Next

/
Thumbnails
Contents