Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

64. országos ülés november 4. 1869. 191 vényhozás által megállapítva nem lesznek, addig Magyarországon valódi alkotmányos szabadság nem lehet, nem lesz soha. En azonban óhajtom, hogy legyen, és azért lelkem mélyéből pártolom és elfogadom Irányi Dániel képviselőtársam javaslatát a részletes tárgyalás alapjául. Simonyi Ernő: T. ház ! Igen röviden fogok a kérdésben levő tárgyhoz szólam. Azt tartom, azon furcsa helyzetben vagyunk hogy mindenki, ki e házban eddig felszólalt, helyeselte a szőnyegen levő törvényjavaslatban foglaltakat; de épen azért, mert helyeselte, legnagyobb része mégis azt mondta, hogy el nemfoggadható. (Derültség bal felöl.) A vallásügyi miniszter ur azt monda, ő nem hiszi, hogy e házban valaki komolyan azon véleményben legyen, hogy a kormány el kívánja odázni e törvényjavaslat megalkotását, és azért ő ellene szavaz a már kész törvényjavaslatnak, hanem elfogadja a központi bizottságnak előterjesztését, amely csakugyan nem egyéb, mint annak elodázása. Azt mondja Tisza Kálmán képviselő ur, hogy nem találja elfogadhatónak a törvényjavaslatot, ámbár az ott letett elvek mindannyia helyeslésével találkozik; de azt mondja, ezeket mind egy törvényjavaslatba foglalni nem lehet és azért megosztja; bead egy törvényjavaslatot, mely puszta elveket mond ki, és annak praktikus oldalát határozati javaslatba igtatja be, melyet mint határozatot végrehajtani természetesen nem lehet. Azt mondja Hoffmann Pál képviselő ur, hogy mindaz, a mi Irányi t. barátom törvényjavaslatában foglaltatik, magasztos, igen szép, igen helyes; dicséri t. barátomat minden tekintetben, hogy a törvényjavaslatot a ház elé hozta, megrójja a minisztereket, hogy eddig még nem intézkedtek e tárgyban: és ebből azután azt következteti, hogy el nem fogadja a ház elé terjesztett törvényjavaslatot, hanem azt, a mi annak elodázását czélozza. Megvallom, valamennyi szónok közt egyenes okát annak, hogy miért nem nyilatkoznak a törvényjavaslat mellett, csak Krajcsik János képviselő ur mondta meg. 0 őszintén megmondja, hogy az egyenlőség nagy szó, ésaztugy értelmezi, hogy az egyenlőség lépjen ugyan életbe, de a katholikus vallás jogaiból és kötelességeiből semmit ne veszítsen. Ez legalább érthető. Megvallom, a többi ellenvetés előttem nem érthető. Kérdeztem magamtól: mi lehet tehát oka, hogy mindamellett, hogy a törvényjavaslatba foglaltak, mondhatni közhelyesléssel találkoznak, mégis a törvényjavaslat vitatkozásába a ház egy része bocsátkozni nem akar 1 és miért nem akar ? Sokat gondolkodtam róla, és azt találtam, itt van azon ok, mely fen forog a házban, hogy t. i. sokan vannak, kik nem találják oportunusnak e törvényjavaslatnak jelenlegi megalkotását, vagy pedig bizonyos versenyzés van a ház különböző árnyalatai közt, a mint ezt először is a központi bizottság előadója némi nyíltsággal bevallotta, mondván : ez annyira népszerű, hogy ily módon elfogadását nem ajánlják, hanem utasittassék a miniszter, hogy ezen népszerű eszmét zsákmá1 nyalja ki. En, részemről megvallom, nem bánom, bármilyen erővel mozdíttatik elő az állam hajója, vagy az állam szekere, — az államot sokszor szokták hajóhoz vagy szekérhez hasonlítani — j mondom nekem mindegy, bárkitől jöjjön azon mozgató erő, mely ezen hajót, vagy szekeret azon irányban mozditandja, melyben, hiszem, azt az állam, az ország java megkívánja. Vannak azonban néha esetek, különösen ha j szekérrel való összehasonlítást veszünk föl, hogy azon nemes állatok között, melyek hivatvák a szekeret előre vinni, találkoznak olyanok is, melyek minden látható ok nélkül néha megállnak, ! egy szóval, melyek csökönösek (Derültség). En | azt vettem észre, midőn még lovakkal többet I foglalkoztam, (Derültség) hogy mikor igy a ló megesökönösödik, jó néha, ha valaki a szekeret hátulról megmozdítja; akkor a szekér elé fogott I nemes állat azt hiszi, hogy a szekér már ugy ] is mozog és maga is megindul. (Derültség.) En részemről megelégszem azzal is, ha az ellenzéknek azon szerepet juttatja a t. ház, hogy néha igy hátulról tolja a szekeret, ha csak azután azon nemes állatok, melyek .hivatvák az állam szekerét húzni, (Élénk derültség) a kellő irányi ban viszik a szekeret azon sebességgel, mint azt az előhaladott kor kívánalmai igénylik. De, t. ház! a kérdés, mely előttünk fekszik, igen nagy és igen fontos. A vallásszabadság eszméje nem uj, az már minden országban számtalanszor megvitattatott, sok országban létesült. ! En, t. ház! a vallásszabadságnak a törvényhozás j általi kimondását csak ugy értem, hogy a tör| vényhozás kimondja, miszerint az államnak semmi köze, semmi beavatkozása a vallásba, s a vallásnak sincs semmi köze, semmi beavatkozása az. állam dolgaiba. (Ugy van! bal felöl.) A vallás ügye egyedül a köztörvények alá tartozik. Azon I vallás, mely a köztörvényekbe ütközik, tűrhető nem lehet; ellenben arra nézve, mely a köztörvényekbe nem ütközik, nem látom át, micsoda tutelaris jogokat, és micsoda beavatkozást gyakoroljon az állam. Csak azon momentumokra nézve, melyekben a vallás érintkezésbe jön az élettel, — és melyek többször voltak itt a házban érintve, kell as