Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

186 64. országos ülés november 4. 1869. Miután pedig a központi bizottság eljárását eorrectebbnek látom, hogy t. i. szólittasék fel a minisztérium, hogy e részben mielőbb kimerítő törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, ennélfogva azt pártolom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hcnszlmann Imre: Tisztelt ház ! A t. háznak egy esettel akarok szolgálni, (Halljuk!) mely most legközelebb történt, és mely a tárgyat igen felvilágosítja, sőt az előttünk fekvő törvényjavaslat sürgős szükségét bizonyítja. Nincs még hat hete, hogy egy mahomedán valláson levő barátom hozzám fordult Bécsből e kérdéssel: miként lehetne neki nálunk egy katholikus leányt törvényesen nőül Tenni? En erre egyebet nem tudtam felelni, csak azt, hogy mivel nálunk a polgári házasság nincs megengedve, kisértse meg szerencséjét Bécsben, a hol már polgári házasság van; ott tán sikerülni fog. S íme két hét előtt e barátom meglátogat fiatal feleségével, és előmutatja az okmányt, mely szerint Bécsben házassága törvényesnek ismertetett el. (Jobbról balról éljenzés.) Mi, uraim, kérkedünk alkotmányosságunkkal, (Halljuk!) nekünk van alkotmányunk, mely ötszáz éves azok ellenében a Lajtán túl, a kiknek csak octroyált szabadságuk vari, de alkotmányuk nincs. íme látjuk, hogy ők előbbre vannak: mi oda fogunk járni az iskolába. (A szélső bal oldalon: Igaz! Jobb felől: Tessék!) Hisz teszszük ezt, teszik, kivált a miniszter urak. (Derültség.) Tehát nem fogadhatom el e szerint azt, a mit a központi bizottság javasol, hogy t. i. szólítsuk fel a miniszter urat: mert legyen szabad kimondanom, hegy én ettől sokat nem várok. Nem várok sem gyors eljárást, sem szabadelvűbb törvényjavaslatot, mint a milyen Irányi Dániel barátomé: mert én nem szavak után Ítélek, hanem tettek után, s azért nem én vagyok oka ezen remény hiánynak , hanem a miniszter ur. Megmondom, miért. Irányi Dániel barátom május 13-ikán adta be törvényjavaslatát, melyet tegnap tárgyaltunk. (Jobbról: Halljuk!) Az igazságügyminiszter ur azt gondolta, hogy képes jobbat a ház elé terjeszteni, és ezen meggyőződésében előállott ellentörvényjavaslattal június 18-ikán, körülbelül egy hónap múlva. A most előttünk fekvő törvényjavaslat Julius 6-ikán kelt. Ha a miniszter ur annak sürgősségét elismerte volna, lett volna elég ideje , kivált miután három hónapi szünidő volt, jobb törvényjavaslattal előlépni; de ezt nem tette: azért azt hiszem, hogy annak sürgősségét nem ismeri el. Ez nálam a logikai consequentia. De azt sem hiszem, hogy a miniszter ur szabadabb elvűvel fog bennünket meglepni, mint a mely előttünk fekszik. Ezt pedig azért nem I hiszem, mert, mint már Irányi Dániel is megjegyezte, a miniszter ur nem ismerte el, hogy a vallásszabadság átalánosan mondassák ki s igy csakis részletes emancipatió volt következménye annak, a mit ö előterjesztett; én tehát ezt nem fogadhatom el. De nem fogadhatom el azon okát sem a központi bizottságnak, mely szerint azt mondja, hogy a 100-ik számú törvényjavaslatot gyakorI latilag czélszerütlennek tartván, a háznak elfogadás végett nem ajánlja: mert azt találom, hogy Irányi barátom épen azon fősarkpontokra volt kellő figyelemmel, melyeken a vallás megfordul ; a születés, házasság és a haldoklás órája a három főmomentum, melyekben az egyház megragad, és tart bennünket, akkor az embernek hinni kell, akár tud, akár nem. Én azt gondolom, e kényszerűség alól föl kell az embert.men; teni: fölmenti pedig az állam, és fölmenti azért, | mert az államnak a hithez, míg az tettben nem | mutatkozik, semmi köze. Midőn tehát azt látom, hogy Irányi bará] tom épen ezen főpontokat tűzte ki ezélul, s | ezekre akarja alapítani a törvényt, azt kell ki| mondanom, hogy bizony gyakorlati is az ő tör\ vényjavaslata, s czólszerü is. A mi már a hiányokat illeti, azokat ő maga : elismerte, s ki is mondta, hogy ha majd a részí letes vitába bocsátkozunk, e hiányokat pótolni fogja. De egyébiránt van sok oly törvényjavasj lat, sőt azt hiszem, eddig nem is tárgyaltunk törvényjavaslatot, melyben hivatkozás nem törI tennék, nem csak meglevő törvényre, hanem ! újonnan alkotandó törvényre is. Irányi barátom semmi ujat nem fedezett i föl : mindaz, mi az ő törvényjavaslatában van, már gyakoroltatik, és gyakoroltatik nagy sikerrel és régóta. A ki ismeri azon viszonyokat, melyek a eivilisált Európában vannak, az könnyen meg fogja ismerni a hiányokat, s azokat pótczikkekkel bővítheti és kiegészítheti a törvényjavaslatban, és azért Tisza Kálmán t. képviselőtársunk indítványa szerint könnyen kipótolhatni e hiányokat. Van még egy pár észrevételem az előttem szólottak megjegyzéseire. Csodálkozom, hogy Hoffmann professor ur (Felkiáltások: Képviselő!) De professor is. (De itt képviselő!) Tehát Hoffmann képviselő és professor ur (Derültség) a rómaiakat, mint az alkotmányosság példáját hozta fel. Ez praxisomban még nem fordult elő : (Derültség) mert hogy a rómaiaknak valami oly alkotmányossága lett volna, mely a mostani fogalmaknak megfelelne, arról semmit sem tudok. A rómaiaknak aristokratiája volt, ezután következett a demokratia; de e dej mokratia igen rövid volt, és a demokratiával