Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

64. országos ülés november 4, 1869. 1g5 évek vallásügyi küzdelmeire, mikor épen a privilegizált vallások képviselői voltak azok, kik a protestáns vallás szabadsága mellett legeréiyesebben küzdöttek. 1848—49-ben valóban csak az idő hiányzott arra, hogy a teljes vallásszabadság proclamáltassék, és legközelebbről, midőn a zsidók emancipátiója e nélkül történt, az összes közvélemény szólalt fel ellene, és ennélfogva, t. ház, azt hiszem, ki van mntatva, hogy azon főok gyanánt felhozható akadály, mintha a nemzet művelődési foka a vallásszabadságra még nem érett volna meg, szinte meg van czáfolva. A mi végre a gyakorlati kivihetőséget illeti: arra nézve akarok még néhány észrevételt tenni. A nagy eszméket, s különösen az ujabb kor uralkodó eszméit, olyaknak képzelem, mint vasúti vonatainkat, oly vasúti vonatoknak, melyek a kisebb akadályokat elsöprik, a nagyobbakat elhárítják vagy összetiporják, azt lehet tehát mondani, hogy igen nagyok által kizökkentetik, de tévirányban akkor sem méhe tne, mert a közvélemény által visszazökkentetve, nagyobb rohammal haladna elő. Ha az általam nagy eszmékkel, illetőleg a vallásszabadság eszméjével, összehasonlított vasúti vonatot ajjró talicskákra feldaraboljuk, a legkisebb akadály előtt is megzökkennek és kivettetnek ut jókból, mig ellenkezőleg a nagy eszméhez hasonlított vonat biztosan halad pályáján. Minthogy pedig, Tisza Kálmán képviselő ur indítványa szerint, épen a vallásszabadság nagy eszméjének proclamálása van előreboesátva: azért a mellett szavazok. Papp Zsigmond : Én nem fogom követni az előttem szóló urakat az irálymodor azon sallangós kifejezéseit használva, melyek szokták a szemet kápráztatni, de meggyőzőleg nem szoktak hozzánk szólni. Nem vagyok a theoriának embere, mert tudom, hogy maga a theoria is a praxison alapul, t. i. a praxis mindig megelőzi a theoriát, és csak az a helyes theoria, mely valóságos, jó praxisból van merítve. Én csak Hoffmann barátom előadására akarok néhány észrevételt tenni, ki azt monda, hogy proklamálni kell a vallásszabadságot. Másodszor azt monda, hogy ezen ügynek keresztülvitele nem oly nehéz, mert nagyobb tárgyakat is keresztül vittünk, minden akadály nélkül. Ha tabula rasa volna a vallásszabadság terén, ha az 1848-diki törvényekben a vallási szabadság s egj^ealősóg nem volna elvileg kimondva: akkor igenis, én is hozzájárulnék, hogy még egyszer mondjuk ki; de mit érnénk el ezzel 1 Csak azt mondjuk ki ismét, mi már ki van mondva, praktikus oldala pedig nem lesz; de itt a dolog praktikus oldaláról van szó, mely hogy EÉPV. H. KAPLÓ. 18í|. III. nem oly könnyű, hanem nagy nehézségekkel van összekötve, igyekezni fogok röviden előadni. (Halljuk !) Első nehézség, mely már megemlítve is volt, az, hogy a polgári házasság behozatala előtt mindenesetre a községeket és megyéket kellene rendezni, bíróságokat kellene fölállítani ; mert ki fogja vezetni az anyakönyveket, ha nem lesznek arra való közegeink? A ki ismeri Magyarország sok községét, tudja, hogy sok falusi bíró, de sőt még a jegyző sem alkalmas arra, hogy az anyakönyveket vezesse; tehát itt sok nehézség van, nehézség annyiban, a mennyiben mindezen kérdések megoldását előre kell bocsátani, mielőtt magához a tárgyhoz hozzáfoghatnánk. Nehézség van továbbá abban is, mi inditványoztatott, hogy t. i. a szentszékeket el kell törölni. Más országokban is be van hozva a polgári házasság, de a szentszékek azért nincsenek eltörölve; sőt hivatkozom Francziaország példájára, hivatkozom Románországra is, mely a franezia codexet átvette, ott megköttetik a polgári házasság, de a felek azonnal elmennek a paphoz is, (Mozgás a bal oldalon) s csak két esetet tudok hogy nem mentek a felek a paphoz, hogy őket összeeskesse. Ha így történik a polgári házasság, mindenesetre az elválásnak is azon vallás elvei szerint kell megtörténni, melyet az illető fél magáénak vall; s így történt, hogy Francziaországban a szentszékek még most is fenállanak. (Fölkiáltások a hal oldalon: Nem áll!) De igenis fenáll mindazon esetekre nézve, melyekben a pap előtt köttetett a házasság. De ma még egy más vallási szempontot is figyelembe keli venni. A keleti hitűek annyira ragaszkodnak vallásukhoz, hogy nem is tartják azon házasságot úgyszólván valódinak, mely nem az egyház előtt köttetett, és mint mondám, Oláhországban csak két eset történt, hogy a felek nem mentek a r>aphoz. Ily körülmények közt tehát ezen kérdést nem tartom oly könnyen megoldhatónak, mint Hoffmann Pál képviselő ur monda, jól meg kell fontolni a dolgot. Ezt átlátja Tisza Kálmán indítványozó is, ki tovább nem ment, mint addig, hogy mondassanak ki a nagy elvek. A nagy elvek azonban ki levén mondva már a 4S-iki törvényekben, nem látom szükségét annak, hogy másodszor is kimondjuk azokat; hanem szükségét látom annak, hogy utasittassék a minisztérium, hogy minél előbb tüzetes törvényjavaslatot nyújtson be: mert ha csak az mondatik ki, mi Tisza Kálmán indítványában foglaltatik, akkor még nincs | elérve semmi, akkor még azután következik, hogy í a minisztérium adjon be törvényjavaslatot. 24