Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

182 64. országos ülés november 4. 1869. gondolni; hogy a magyar törvényhozás el akarja odázni ezen kérdésnek megoldását és azt következtetné, mintha a magyar törvényhozás többsége nem a legtökéletesebb vallás egyenlőség és szabadság elvei mellett nyilatkozik; ha feltehetném, hogy valaki a magyar törvényhozást ezzel komolyan vádolhatná: akkor nem ellenzeném azt, hogy ezen elveket már törvényben is kimondjuk. De miután a törvényhozás nézeteinek kifejezésére a határozat tökéletesen elég, miután e határozat nak átalában semmi más következése nem lehet, és ugyanazon következései lesznek, melyek a tisztelt barátom által indítványozott törvénynek, tudniillik az, hogy kötelességévé tétetik a kormánynak, hogy ezen tárgyakra nézve részletes törvényjavaslatot terjeszszen elő: én részemről azt hiszem, hogy sokkal czélszerübben járnak el, ha a központi bizottság által indítványozott határozati javaslatot fogadják el. (Helyeslés jobb felől.) Hoffmann Pál: T. ház! Többször mondatott már, és mind gyakrabban hallani e házban, hogy ez vagy amaz előterjesztés tárgya és tartalma nem pártkérdés. E tényálladék önmagában véve nem okozhatna megütközést; előfordult ez törvényhozásunk előbbi korszakaiban és más parlamentekben is, és nem is nehéz a jelenségnek okait meghatározni. Egyike ezeknek azon lélekemelő tény, hogy van legalább egy tér, melyen a legfeszültebb ellentétben álló pártok is— hahogy e nemes nevezetre érdemesek, és nem inkább elvtelen factiók — kibékülnek és egyesülnek; hogy van legalább egy vélemény, melyben mindnyájan megegyeznek, t. i. azon meggyőződés, hogy az országnak léteznie és boldogulnia kell, ha ez emel valamely véleményt a pártállás színvonalán felül, annálfogva természetesen a pártok is megszűnnek, és a megoldás, meby létesül, fölér mindennel, mit a pártversenygés eredményez, mert csak az egyetértés eredményezhet valóban közmegelégedést. Hanem ezen meggyőződés sok válsággal szemben gyakorolhat pártbontó hatást: rendes körülmények közt az ugyanazon föezéira. csakhogy különböző eszközökkel és utakon törekvő pártok specificus elveik szerint cselekesznek; tehát ellenkeznek egymással. Ha mindazáltal ilyenkor is fordulnak elő egyes kérdések, melyeknek megoldását a pártbeli elvek hordereje föl nem éri, annak csak azon egy oka lehet, hogy a pártok programmjai elégtelenek. A pártelvek ezen elégtelensége is indíthatja ugyan a pártokat egyetértésre, de mivel a kétszer kettő négy-kénti kétségbevonhatlanság politikai föladványokkal szemben csak nagy ritkán bizonyítható, sokkal többször vezeti az elvhiány a pártokat önkényleg választott positiókba és ellentétekbe, melyek mivel nem elvekből származnak, a közéletnek mindenesetre veszélyes kinövései, s végre a pártokat factiókká devalválják. T. ház! nem mertem volna a t. ház türelmét az abstraet elvek feszegetésével csak eddig is fárasztani, ha nem forogna fen jelenleg is a t. ház pártjaiban és egyes tagjaiban a fenforgó törvényjavaslatra nézve mindezeknek nagyon is concret valósága. Ugy hiszem, nem lesz senki, ki tagadhatná, hogy az e házban létező pártoknak eddigelé határozottan kifejezett programmjaiban semmi sem foglaltatik, mi ezen kérdés megoldását elvileg felérni képes volna: minek következtében nem is lehet semmi ok ezen kérdésnek pártszempontbóli védelmére vagy megtámadására. Ezt pedig, t. ház, constatálni akartam saját álláspontom megjelölésére: most, midőn az egyes képviselő, az egyes tag nem lelheti fel abban, mi eljárásának főtámasza, t. i. azon párt körén belől, melyhez meggyőződése, szabad, tiszta meggyőződése vezette, nem találhatja meg ezen párt programmjában azon támpontot, melyet valamely kérdésben magatartása iránt követni akar: nem marad egyéb hátra, mint oda fordulni, mely a pártoknak is léteit adott: az egyéni meggyőződéshez. Ezen egyéni meggyőződés szempontjából fogom, lehető röviden nézeteimet előadni és szavazatomat indokolni. (Halljuh! halljuk!) Mindenekelőtt, t. ház! kijelentem, hogy azon javaslatot, melyet Irányi képviselő társam előterjesztett, egész kiterjedésében pártolom, t. i. annak elveit, mert magokban foglalják azt, mi az én legerősebb, legbecsesebb meggyőződésem jelentékeny részét képezi. De épen azért, t. ház, mert ezen elveket, lelkem meggyőződéséből pártolom, nem pártolhatom az azokat tartalmazó törvényjavaslatot, s épen azon tiszteletnél fogva, melylyel ezen elveknek mindenkor adózom, nem járulhatok szavazatommal ahhoz, hogy ezen elvek a jelenleg javasolt szerkezetben fogadtassanak el. Meggyőződésem, t. ház ! mindenekelőtt az, hogy nagy elveket egyrészt nagy érvekkel támogatni, másrészt nagyságukhoz méítólag is megoldani szükséges, miszerint azon elvek nem nyernek az által, ha kellő körülményességgel nem léptethetnek életbe, nem nyernek az által, ha meg nem felelő szerkezetben hozatnak a törvényhozás elé; annál kevésbbé, ha ily hiányos szerkezetben lép tettetnek életbe. így tehát, habár paradoxomnak látszhatnék is, épen azért, mert pártolom a törvényjavaslat elveit, nem fogadom el a törvényjavaslatot. Ezt az általam most mondottak szintén megfoghatóvá teszik. De, habár a törvényjavaslatot e szerint el nem fogadom, én részemről is teszem ugyanazt, mit az előttem szóló t. képviselő ur Tisza Kálmán mondott : t. i. én részemről szintén köszö-