Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

64. országos Illés november 4. 1869. 181 ményt a szóban levő törvényjavaslathoz, ezen igen rövid törvényjavaslatomat ajánlani : „Törvényjavaslat a vallás- és lelkiismereti szabadságról. „1. §. A teljes vallás- és lelkiismereti sza-* badság mindenki részére biztosíttatik. „2. §. A polgári és politikai jogok élvezeténél a hitvallás különbséget nem tesz; de viszont hitvallása senkit az állampolgári kötelességek teljesítése alól föl nem old." Szerintem ennyiből állana a vallásszabadságról szóló törvény. Azonban , midőn ezt óhajtanám kimondatni, egyúttal kívánnám azt is, hogy az Irányi képviselő ur tőrvényjavaslatában letett és, mint előre is bocsátottam, meggyőződésem szerint egytől egyig helyes elvek iránt, a ház most már határozottan nyilatkozzék, és tegye meg az intézkedést, hogy azok tőrvényhozásilag minél elébb megoldassanak; és e tekintetben szemben azon határozati javaslattal, melyet a központi bizottság ajánl, és melyre nézve csak ugy mellékesen megjegyzem, hogy nem értem, mikép érezhette jogosítottnak magát a központi bizottság ennek beterjesztésére, miután, ugy látszik, azon nézetben volt, hogy esak arra van joga elvetni vagy elfogadni magát az osztályokhoz utasított törvényjavaslatot, mondom, bár nem foghatom meg, hogy saját álláspontjából hogyan vetemedhetett a központi bizottság e javaslatra ; de miután mindamellett jónak látta beadni, azon határozati javaslattal szemben egy más határozati javaslatot bátorkodom ajánlani , mely következőleg hangzik : „Határozati javaslat. A minisztérium utasittatik, hogy még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő : egyes törvényeink azon részeinek, melyek a hitfelekezetek közötti egyenlőséggel és viszonossággal ellenkeznek, megváltoztatása; a kötelező polgári házasságnak behozatala; az anyakönyveknek polgári hatóság által vezetése és a szent székek eltörlése iránt." (Helyeslés bal felöl.) Ha a t. ház e két javaslatomat elfogadni mélvóztatnék, tőrvényhozásilag intézkedve volna a vallásszabadság iránt, mely iránt már most intézkedni lehet; és a többiekre nézve is kimondatnék a f. háznak elhatározása, és intézkednék az iránt, hogy még ez ülésszak alatt czélszerüen, rendesen, törvény utján oldassanak meg azok. En ezen két inditványomat, mint ellenvéleményt, a ház asztalán levő törvényjavaslathoz és határozati javaslathoz teszem le a ház asztalára, s ugy óhajtom azokat tekintetni. Jól tudom, a t. ház bölcsesséségétől függ azokat — ha ugy méltóztatnak kivarrni — most együtt tárgyalás alá venni, valamint elhatározni azt is, hogy azok ne most ezzel kapcsolatosan tárgyaltassanak, hanem tárgyalás végett napirendre tűzessenek. En inkább óhajtanám az első módot, mint a mely e uagyfontosságu kérdések megoldására minden haladék nélkül vezetne. De ha a t. ház bölcsessége máskép méltóztatik parancsolni, kötelességszerüleg belenyugszom abba is; csakhogy akkor azon kéréssel járulok a t. házhoz: méltóztassék minél közelebb eső napot kitűzni, nehogy azon vélemény és gyanú támadhasson, mintha nem hiányai, nem hibái miatt nem fogadta volna el a ház e törvényjavaslatot, hanem azért nem fogadta el, hogy e nagyfontosságú kérdések megoldását elnapolhassa; nehogy ugy állithassa valaki a közvélemény elé a t. háznak reformképességét és készségét, hogy a reformok érdekében jár el mindaddig, mig azok kivitele erős érdekekbe vagy erős balhiedelmekbe, előítéletekbe nem ütközik; ellenben ott, hol - azokkal meg kellene küzdeni, visszavonul. Ajánlom javaslataimat a t. ház figyelmébe. (Élénk éljenzés a bal oldalon.) Széll Kálmán jegyző (felolvassa a Tisza Kálmán által benyújtott törvény- és határozati javaslatot.) Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Igen rövid leszek. A mennyire én. felfogtam, a központi bizottság véleménye és t. barátom Tisza Kálmán indítványa között tulajdonképen csak egy különbséget látok: azt, hogy a mit a központi bizottság határozat formájában akar kimondatni, azt t. barátom Tisza Kálmán azonnal törvényjavaslatba akarja foglaltatni. Mert a központi bizottság egész kiterjedésében elfogadván a vallások közti egyenlőség, a teljes szabadság és viszonosság elvét, utasítja a minisztériumot, hogy ezen elveknek gyakorlati alkalmazására nézve törvényjavaslatokat terjeszszen minél előbb a ház elé, t. barátom ugyanezen elveket mondja ki külön törvényjavaslat formájában, de ugyanakkor maga is átlátja, hogy ezen elveknek puszta kimondása által semmi sincsen nyerve, és hogy ezen elveknek alkalmazása iránt törvényjavaslatokat előterjeszteni a háznak, a minisztériumnak ezentúl is kötelessége. Lehetnének és vannak körülmények, midőn bizonyos elveknek, puszta elveknek törvény általi ünnepélyes kimondása is nagy fontosságú lehet. Atalán fogva én esak oly törvényeknek alkotását tartom czélszerünek, melyeket azonnal végre lehet hajtani. Egyszerű elveknek kimondása pedig oly törvényt képez, mit azonnal practice kivinni nem lehet. Ha osztoznatnám t. barátom azon nézetében, hogy, mert nem törvényben mondatik ki, hanenx csak határozatilag ezen elv, a világ azt fogja.