Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-64
64. országos ülés november 4. 1869, 179 den előfordulható esetben az illető biró el fog tudni igazodni, és a felmerülő kérdést igazságosan eldönteni. Annálfogva szabadságot veszek magamnak, törvényjavaslatomat a t. háznak részletes tárgyalás alapjául ajánlani, fentartván magamnak azon jogot, hogy a netalán teendő részletes kifogásokra később válaszoljak. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Mielőtt magához a szőnyegen levő törvényjavaslathoz szólanék, a központi bizottság előterjesztésének és a központi bizottság előadója nyilatkozatííimk egy részére nézve kell, hogy megtegyem észrevételemet. Azt mondja az igen t. központi bizottsági előadó, hogy a VlII-ik osztály a hozzá utasított tarvényj avaslattal szemben egy más törvényjavaslatot terjesztvén be , azt nem tárgyalhatta , mert neki a házszabályok szerint és pedig — mint azt az előadó ur monda — a 102.. és 107. §§. szerint tárgyalni nem lehetett. Azt gondolom, t. ház, e tekintetben -a központi bizottság a szabályokat rosznl értelmezte, és a háznak e tekintetben folytonosan követett g\ r akoriatával ellenkezésbe jött. A házszabályok 102. és 107. §§-ai szólnak ugyanis uj inditványokról és nem arról, a mi itt felhozatik; jelenti tehát azt, hogy az osztályok nem tárgyalhatnak oly törvényjavaslatot, mely nem az osztályokhoz utasított tárgy felett keletkezett. (Bal felől: Ugy van'.) De hogy oly törvényjavaslatot, mely ugy keletkezik, hogy az egyik osztály abba letéve saját véleményét terjeszti a központi bizottság elé, hogy, mondom, ily törvényjavaslat nem tárgyalható, azt a szabályokból kiolvasni nem lehet. Egyéni nézetem támogatása végett pedig hivatkozom a t. háznak aaon folytonos eljárására, melyet követ, mióta most van országgyűlés. Nem szándékozom számtalan példa idézése által fárasztani a t. házat; de két példát mégis fogok idézni. Az egyik példa volt, midőn a nemzetiségi kérdés forgott szőnyegen. Az egyik osztály igen t. Deák Ferencz ur indítványára nem íogadta el a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául, hanem készített ujat s közlötte azt a többi osztálylyal mint saját külön véleményét. Az azok által el is fogadtatott s a központi bizottság által is tárgyaltatott és a ház elé elfogadás végett beterjesztetett, a hol az azután csakugyan tárgyaltatott is. Ez az egyik példa. A másik — bár, mondom, többet is felhozhatnék, többre is lehetne hivatkoznom — midőn az izraeliták egyenjogúsítása forgott szőnyegen. A VH-ik osztály azon nézetből indult ki, hogy a helyett, hogy a bevett felekezetek száma egygyel szaporittassék, mondassák ki az átalános vallásszabadság. E véleményét, mint kisebbségit, a központi bizottság elé terjesztette, de az ott nem fogadtatott el és azért azt a központi bizottság nem is terjesztette a ház elé; de igenis beterjesztette a VH-ik osztály, mint kisebbségi külön véleményét. Ez eljárás ellen kifogás nem tétetett, hanem mint a házszabályokon alapuló gyakorlat, mióta a magyar törvényhozás most újra megnyílt, folytonosan követtetett. Azt hiszem, a központi bizottságnak a hozzá érkező kisebbségi véleménynyel szemben csak két véleménye lehet: vagy helyesli és elfogadja, s akkor elfogadja és beterjeszti; vagy nem helyesli, s akkor nem szólhat róla; de hogy a központi bizottság egyik vagy másik osztály elj árasa felett birálólag, megróvólag léphessen föl: ahhoz sem a központi bizottságnak, sem az előadónak joga nincs. Teljes joga van a kisebbségi véleményt félrevetni, s akkor előállhat azon eset, hogy azon osztály, mely beadta, beadja külön véleményét, ha tetszik külön előadó utján, vagy nem adja be ; de semmi esetre sincs a központi bizottságnak további hozzászólása. Ezeket előre bocsátva áttérek magára a szóban forgó tárgyra. A központi bizottság nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául Irányi képviselő urnák törvényjavaslatát. Ezen egyetlen egy pont az, melyben a központi bizottság véleményével egyetértek: egyetértek, mert azon törvényjavaslatot a részletes vita alapjául én sem tartom elfogadhatónak ; nem tartom pedig elfogadhatónak azért, mert, hitem és meggyőződésem szerint, mind helyesek ugyan azon elvek, melyek abban letéve vannak s olyanok, melyekre nézve minél előbb intézkedni kell, de hitem s meggyőződésem szerint mindazon tárgyakról együtt, egy halmazban, egy rövid törvényjavaslatban ezélszerüen intézkedni nem lehet. Például, a különböző hitfelekezetek közti egyenjogúság és viszonosság kérdése számtalan, még érvényben levő törvényünket érinti, melyek rendelkezéseinek megszüntetése, azt gondolom, rendszeres tanulmányt és bővebb törvényhozási eljárást igényel. így ki van mondva benne a szentszékek eltörlése, de ha ez csak igy egyszerűen, röviden mondatnék ki: én azt gondolom, hogy vagy csak a törvényben irva maradna e határozat, vagy tömérdek zavart idézne elő : mert, ha ez által csakugyan a szent székek működése megszűnnék, anélkül, hogy szabályozva lenne az eljárás, mely szerint az oly válóperek, melyek eddig oda tartoztak, vezetendők, sem a fél, sem a biró nem tudnák, mit kell tenni; a fél nem tudná, hol keressen igazságot, a biró pedig, miként szolgáltassa ki. {Helyeslés.) 23*
