Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

178 64. országos Ülés november 4. 1869. vallásból ki akarván lépni, oly vallást követhessek, mely az én lelkem, eszem meggyőződésével megegyez, hanem ha kénytelen vagyok egy más fönálló keresztény vallásfelekezetbe belépni, ez, uraim, az én szabadságomnak szükségtelen korlátozása. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Sőt a 20-ik §. szerint még az is rendeltetik, hogy „bármely bevett vallásfelekezethez tartozó oly hitsorsosok, kik külön egyházközséget nem képeznek, kötelesek csatlakozni a saját vallásfelekezetökhöz tartozó és hozzájok legközelebb eső oly önálló egyházközséghez, mely a magyar államterületén belől létezik." Szóval, a vallásszabadság itt csak azon korlátok között engedtetik meg, a minőt a mai „bevett vallások" nevezete alatt értünk. Ezek igy levén, t. ház, én megvallom, nem nézhetek egész nyugodtsággal és egész bizodalommal azon törvényjavaslat elé, mely a központi bizottság indítványa folytán az igen t. vallás- és közoktatásügyminiszter ur által lenne benyújtandó. Az előzmények legalább nagy bizalomra nem jogosítanak. (Helyeslés a szélső halon.) Nem jogosít azonkivül még azon tapasztalás sem, hogy, midőn látom, hogy igen számosak már azon vallásfelekezet hivei, kiket „nazarénusok" nevezete alatt ismerünk, a t. miniszter ur a helyett, hogy ezeknek belogadása és vallásgyakorlatuknak szabadsága iránt törvényjavaslatot terjesztett volna a ház elé, egy miniszteri rendelettel igyekezett azon, mondhatni, igen bántó eljárásnak elejét venni, melynek azok a hatóságok részéről mindeddig ki voltak téve, ugy hogy most, miután a zsidók többé nem neveztetnek tűrt vallásuaknak — ámbár tulajdonkép csak politikai tekintetben nem azok, — egy uj felekezettel szaporodott a tűrt vallások száma nálunk: anazarénusokkal. (Helyeslés a szélső al holdalon.) En, tisztelt ház, nem akarom egyátalán fogva sem ezen, sem más vallásfelekezetnek dogmáit feszegetni, én átalánosságban a vallásszabadság terén kívánok maradni; de nem mulaszthatom el kijelenteni, miként én valóban megvártam volna, hogy ily tények tudása mellett az igen tiszt, vallás- és közoktatási miniszter ur előbb gondoskodott volna, és pedig törvényhozás utján, arról, hogy ezen vallásfelekezet hivei üldözésnek , és — úgyszólván — törvénykivüliségnek kitéve többé ne legyenek. Különben azt is tekintve, hogy naponkint születnek gyermekek, kiket a magyar törvény szerint törvényeseknek aligha fog elismerni a biró ugy, hogy ezen gyermekeknek polgári állása, ezen gyermekeknek öröksége felett kétely és a szülőknek aggodalma ne lebegjen : mindezeknél fogva, t. ház, szabadságot veszek magamnak, nem járulni a központi bizottság indítványához, hanem továbbra is az én indítványomat ajánlani a t. háznak. ' Azon ellenvetések, melyeket a központi bizottság előadója tenni méltóztatott, kevés szóban foglalhatók össze. Miután azonban ő részletekbe nem bocsátkozott, magam sem akarok ezúttal részletekbe bocsátkozni, hanem csak azon átalános két ellenvetésre felelek, melyeket ő tenni méltóztatott. A központi bizottság előadója azt találja, hogy az én törvényjavaslatom először is alakilag — a mi szerkezetét illeti — hiányos, és hogy oly tárgyakat is foglal magában, melyek tulajdonképen oda nem tartoznak. A mi az alaki hiányokat illeti, én, t. ház, egyátalában nem vindicálom magamnak azon kiváltságot, mintha én a codificálásnak valamely hires mestere lennék. Hiszen, t. ház, naponkint tapasztaljuk, hogy a nagy gonddal — a miniszterek által codificált, vagy a központi bizottság által kidolgozott törvényjavaslatok is sok módosítást szenvednek, sőt hogy maguk a miniszterek is módosítják törvényjavaslataikat. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Sőt elismerem, egész készséggel ismerem el, hogy az én törvényjavaslatomnak benyújtása után magam is fedeztem fel abban két hiányt, a melyeket módositványok alakjában helyrepótolni, kiigazítani kívántam. Ezen két hiány közül az egyik a 3. §-ra vonatkozik, a hol elmulasztottam gondoskodni azon esetről, a midőn a szülők a gyermekek vallási nevelése iránt maguk közt meg nem egyeznek. Valamint egy külön §-ban ki kellett volna fejeznem azt, hogy a nazarénusoknak eddig született gyermekeik törvényesíttessenek; azt azonban nem nevezhetem hiánynak, hogy a 8. §-ban emiitett polgári házasságról szóló törvényjavaslat még benj^ujtva nincs, miután ez munkában lévén, hogyha az osztályok tárgyalása és azután a központi bizottságnak véleménye meg nem előz és tudtomra nem adja, hogy ezen törvényjavaslat a házban aligha fog elfogadásra találni, én a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot már benyújtottam volna. Ezeket tehát nem tekinthetem olyan hiányoknak, melyeken segíteni nem lehetne. Azt sem ismerhetem el — bocsánat a központi bizottságtól — mintha ezen törvényjavaslatban oly dolgok foglaltatnának, melyek abba nem valók. Szerintem itt semmi sem foglaltatik, mi a vallás szabadságával és egyenlőségével össze nem függ, és a mi ezen két elvnek nem volna követelménye. És én, valamint azt az osztályokban tettem, ugj minden szerénytelenség nélkül azt gondolom, itt is ismételhetem, hogy én azt gondolom , miszerint törvény-javaslatom elfogadtatása, és illetőleg az általam jelzett hiányok pótlása esetében mind a vallásszabadság, mind a vallásegyenlőség biztosítva lesz , és min-