Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

64. országos ülés november 4. 1869. 111 ponti bizottság véleménye szerint, meg nem oldhatók ': mondom, ez okokból a központi bizottság ezt részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatta , és azt a t. háznak elfogadás végett nem ajánlja. Megbocsát nekem az igen tisztelt indítványozó,, ha törvényjavaslata részletes hiányainak elősorolásába most nem bocsátkozom, hanem azokat csak á talán osságban emlitém meg; fentartom azonban magamnak a jogot, hogy azon esetre, ha netalán valaki állítani akarná, vagy fogná, miszerint ezen törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadható, a részletekbe is belebocsátkozzam. Miután tehát a központi bizottság, mikép előbb mondám, az alapelveket magáévá tette, annálfogva mulaszthatlan kötelességének tartotta a központi bizottság arra kérni a t. házat, méltóztassék határozat alakjában oda utasítani a t. minisztériumot, miszerint a teljes és átalános vallásszabadság, egyenlőség és viszonosság gyakorlati kivitele iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé. Végül, mint a központi bizottság előadója, kötelességemnek tartom a ház tudomására juttatni, miszerint a VIII-dik osztály ezen tárgyban ellentörvényjavaslatot nyújtott be. Ez ellentörvényjavaslat tárgyalásába azonban a központi bizottság, a házszabályok 102. és 107. §§-ai megsértése nélkül, nem bocsátkozhatott: mert ezen szakaszok világosan rendelik, hogy „ha az indítvány törvény alkotását czélozza, azt törvényjavaslatképen szerkesztve kell a bejelentéskor benyújtani; a törvényjavaslat a tagok közt, kinyomva, szétosztatik, és ha a ház tárgyalni kívánja, minden esetre osztályülési tárgyalásra utasítandó"; a 107. §. pedig ismét azt mondja: „A központi bizottság az osztályok előadott nézeteit meghallgatván, és igy a közjjonti bizottság csak az osztályok előadóinak meghallgatása után bocsátkozhatnék be az illető törvényjavaslat tárgyalásába.* Tehát ezen §§. megsértése nélkül a központi bizottság nem tartotta magát hivatva a törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkozni, és én meg vagyok győződve, hogy a központi bizottság ezen nézetét a házban senki nem fogja roszalni. Mindezeknél fogva, azon reményben, hogy a központi bizottságnak ezen határozati javaslata viszhangra találand, bátor vagyok azt a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlani. Irányi Dániel: T. képviselőház! Nem szeretném — mint a franczia mondja — a nyitott ajtót befeszíteni, miután nem csak a központi bizottság a vallásszabadság elvét magáévá vallotta, hanem, azt tudtommal, az osztályokban sem támadta meg senki; én ezen elvnek igazsá- i KÉPV, H. KAPLÓ 18-f-fm. gossagát, kimondásának sürgősségét a t. ház előtt bizonyítgatni nem fogom. Mivel azonban tapasztaltam, hogy nem ugyanaz valamely elvet elméletileg elismerni és azt azután a gyakorlatban keresztül vinni, a mit talán sehol annyira, mint épen a vallásszabadság terén kellett tapasztalnom; megengedi nekem a t. ház, hogy némileg nem ugyan magáról az elvről, hanem annak hazánkban való alkalmazásáról mondjak néhány szót. (Halljuk!) 21 éve annak, uraim, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos igéit hangoztatjuk. (Zaj jobb felölj Azonban mit tapasztalunk ? Nem fogom felsorolni, mit a testvériség, mit az egyenlőség elve ellen vétettünk, ( aj jobb felöl) nem azt, mit a szabadságnak más irányban való alkalmazása tekintetében hibáztunk; hanem csupán arra fogok egy pillantást vetni, miként értettük a vallásszabadságot, miként értettük a vallásegyenlőséget ? (Halljuk!) Ezelőtt talán 3 — 4 esztendővel nagy megütközéssel azt olvastam a lapokban, hogy egy újonnan keletkezett vallásfelekezetnek tagjai, csupán vallásuk miatt, üldözés tárgyává tétettek. Gyermekeik erőszakkal hurczoltattak el a szülők házából, a bölcsőből, és pandúrok által vitettek a templomba, hogy ott megkereszteltessenek ad majorem dei glóriám. Szüleik, minthogy az illető lelkészek felszólítására magoktól nem engedelmeskedtek, mint engedetlenek a törvényszék előtt megfenyíttettek, ki 1, ki 3, ki 5 hónapra, egy épen fél évre. És mi történt, midőn ezen eljárás ellen felszólaltam? Egy, magát szabadelvűnek vallott lapnak szerkesztője azon üzenettel utasította el felszólalásomat, hogy jó a teljes vallásszabadság Amerikában, de nekünk egyéb bajaink vannak. Es hogj

r miként értette az országgyűlés többsége, és miként értette a t. vallás- ós közoktatásügyminiszter ur maga, még tavaly is a vallásszaszabadság és vallásegyenlőség elveit? azt mutatja, uraim, azon törvény, melyet a múlt országgyűlés e tárgyban alkotott, s mely törvény, nézetem szerint, sem vallásszabadságot, sem a vallásegyenlőséget meg nem alapította: mert hallgatva azon vallásfelekezetről , melyet valahára a törvényhozás politikai jogokkal felruházott, e törvényben egy betű sincs, s igy a zsidók mai napig is vallás tekintetében nem bírnak a keresztényekkel egyenlő jogokkal; azon felekezetek is, melyek magukat keresztényeknek vallják, egjátalán fogva nincsenek ezen törvény értelmében az egyenlőség színvonalára állítva. Többet mondok, maguk azon keresztény hitfelekezetek, melyeknek egyenlőségéről alkottatott e törvény, maguk ezen hitfelekezetek sem bírnak tökéletes vallásszabadsággal ; mert midőn én nem vagyok a részben ura elhatározásomnak, hogy valamely 23