Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-64
176 64. országos iiiés november 4. 1869. nak, hogy aztán a szegény kofa és eladó földműves ne tudja, mit tart a kezében, bankjegyet-e, vagy pezsgős-palaezketiquettet; hanem azt, a mi a pénzügyi világban átalában el van fogadva, hogy t. i. a legkisebb értékű bankjegy csak akkora lehet, mint az országban forgó aranypénzek kétszeres értéke, tehát Magyarországban nem lehet kisebb 30 írtnál, s a kinek már 30 forintos bankjegy vau a kezében, megnézi hogy mit vett el? Amerikában a mint egy város megalakul, legelső dolga, a mit felépit, banképület; s senki sem találja csodálatosnak azt, hogy minden városnak külön bank-eontorja van; nálunk legelőször is nevetnének rajta, másodszor pedig azt mondanák, hogy az is lehetetlen, hogy magának az országnak legyen bankja az osztrák nemzeti bankkal szemben. Én egyébiránt a miniszter urnák beadott határozati javaslatához azon oknál fogva.mert ilyen enquét-et én is szükségesnek tartok, a magam részéről addig is, mig az indítvány tárgy altatni fog, hozzájárulok; kérem azonban, hogy a mig a jövendőre vonatkozó ezen intézkedéseket megtenné, addig is a jelen pénzügyi ealamitáson, a keze ügyében levő s adott eszközökkel segíteni törekedjék. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház határozata értelmében az interpelláló megtette észrevételét, tehát ezúttal a vitát tovább folytatni nem lehet, a tárgyalás jövő hétfőre van kitűzve, akkor méltóztassanak .... lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! (Johb felől: Ralijuk a minisztert!) Ha méltóztatnak megengedni, csak egy megjegyzésem van. (Fölkiáltások : Halljuk !) Elnök: A miniszter uraknak ugyan mindig szabad szólni; de van másrészről a tisztelt háznak egy határozata ... (Fölkiáltások : Halljuk a minisztert!) lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Csak egy rövid megjegyzésem van. _Abban teljesen osztozom az elnök ur kimondásában, hogy a végzést már kimondotta arra nézve, mogy a jövő hétfőn fog e kérdés tárgyaltatni; azonban azt hiszem, hogy ha a végzés kimondása után az egyik interpellálónak, Jókai képviselő urnák meg méltóztatott engedni, hogy a tárgyhoz hozzászóljon... Elnök: A határozat szerint megilleti a szó. (Fölkiáltások : A miniszternek mindig szabad szólni ! Halljuk a minisztert!) lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Engedelmet kérek : ha áU az, hogy a végzés kimondása után azon tárgyhoz többé nem lehet szólni, azt hiszem, akkor az interpellálónak is a végzés kimondása előtt kellett volna szólnia. (Helyeslés.) Ha ő utóbb szólott, nekem is szabad egy megjegyzést tennem. (Halljuk!) Megjegyzésem abban áll, hogy, miután Jókai képviselő ur részéről ezen tárgyban sok oly megjegyzés tétetett , melyeknek tulajdonképen hétfőn a tárgyalás alkalmával lenne helye, nem kívánom most a tisztelt házat az arra vonatkozó válaszszal elfoglalni; hanem , miután Jókai képviselő ur előadásából azt látom, hogy ő a jelen kérdés megoldására nézve különös és határozott véleménynyel van, remélem, hogy az én beadott javaslatom tárgyalása alkalmával, hasonlókép elő fogja adni ez iránti nézeteit, még pedig fogalmazva, hogy nekem is alkalmam legyen a kérdéshez hozzá szólni. Föntartom egyébiránt magamnak, hogy a mai napon mondottakra nézve még egyszer viszszatérhessek. Elnök: Következik a napirendre tűzött tárgy, a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Leszáll s az elnöki széket Gajzágó Salamon foglalja el.) Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot *). Hrabár Manó előadó: Tisztelt képviselőház ! A központi bizottság, az osztályok egyhangú véleménye folytán, a most felolvasott törvényjavaslatra nézve Pécs városa igen érdemes képviselőjének törvényjavaslatát a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadta, és azt a tisztelt háznak elfogadás végett nem ajánlja; nem pedig azért, mert jóllehet a bizottság meg van győződve arról, miszerint, ha van korszerű kérdés, melynek megoldása a ház figyelmét kell hogy igénybe vegye, ha va,n szabadelvű javaslat, mely ekkoráig a ház asztalára letétetett, akkor el kell ismernie, miszerint Pécs város érdemes képviselőjének vallásszabadságról szóló javaslata az. Épen ez okból a központi bizottság egy perczig sem tétovázott, sőt örömmel fogadta az ezen törvényjavaslatban jelzett alapelveket, mert osztozik azok nézetében, a kik állítják , miszerint ideje már, hogy e nemzet egy, a felekezeti békét és közmegnyugvást biztosító interconfessionális törvénynyel bírjon, ezen alapelvből indul{ ván ki: „szabad egyház szabad államban." De a központi bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot egyrészről annak alaki oly hiányai miatt, melyeknek következtében a központi bizottság azt nem módosítani, sőt ellenkezőleg egy egészen ujat szerkeszteni lett volna kénytelen ; másrészről pedig azért, mert több oly heterogén tárgyról szól, melyek a részletekben megoldatlanul hagyattak, és melyek, összehalmozottságuknál fogva, egy törvényjavaslattal, a köz') Lásd az Irományok 100-ik számát.
