Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-64
174: 64. országos Blés november 4. 1869. Ha e mostani indítványát a miniszter ur a válság elején adja be, azt hiszem, igen nagy hosanuával fogott volna találkozni a legtöbb körben s most is igen fontosnak találom azt, miután, ugy szólván, elismerését veszem az indítványban annak, hogy közjogi tekintetben a miniszter ur maga sem talál semmi akadályt, hogy Magyarország pénzügye függetlenittessék, és hogy Magyarországban egy jegybank felállítása szellőztessék, s ily jegybank föl is állittassék. Én így fogom fél a miniszter ur indítványát, s azt hiszem, hogy ez oly alap, melynek kimondása megérdemlette azt, hogy a kérdés föl legyen téve. Az enquete-bizottság összehívását tehát elvben és kivitelben én is elfogadom; hanem hogy az a jelen válságra nézve fog-e calmirozó és gyógyító hatással bírni, azt nem tudom. Ismerjük az enquete-bizottságok természetét. Azok sok ideig eltanácskoznak, tanácskozásuk eredményét a ház elé hozzák, de azon idő alatt az, a ki a halálnak való volt, meghalt. Azon többé nem segithetünk. (Mozgás.) De fenmarad mégis mindenesetre a nagy jogelv, melynek kivívása által a jövőre nézve segíteni fogunk hasonló bajokon. Azt mondta a t. interpelláló ur, hogy a jelenlegi pénzválságot szédelgés okozta. T. képviselőház! A szédelgésnek van bizonyos kritériuma : szédelgés van például a pénzpiaezon, ha ez túlterheli magát játékpapirokkal vagj T oly iparvállalatokkal, melyeknek forcirozott vagy csak mesterségesen fentartott forgalma van. A magyarországi pénzcrisis nem ily természetű. Méltóztassanak szétnézni azon vállalatokon, melyek keletkezése csak ezelőtt öt hónappal is, sőt épen a válaszfelirati vitákban épen a kormánypadokról, a magyarországi ipar kifejlődésének, anyagi jóléte emelkedésének tanujeleiül hozattak fel. Tessék végig nézni azon gyárakon, a metyek Pest városa körül keletkeztek: azok nem szédelgésnek alapjai, azok Magyarországnak iparát képezik, azok nem erőszakolt forgalmú czikkekkel foglalkoznak, azok a valódi solid iparnak, .azok Magyarország vagyonosodásának alapjai. •.{Helyeslés bal felöl. Zaj.) Unalmas lehet talán a "tárgy, de méltóztassanak tovább kihallgatni. Mi fog történni akkor, ha, például, a lisztipar letűnik a magyarországi piaczról? Jelenleg •ez az utolsó eonsumensünk, mely a gabonát fogyasztja, tessék meggondolni, mivé fog lenni a termelő vagyona, ha megbukni engedjük az ipar ezen ágát. (Helyeslés bal felől.) Méltóztassanak meggyőződést szerezni maguknak, t. képviselő urak, és sorba járni azon gyárakat, melyek jelenleg lisztet, vasat, hajókat, gépeket, téglákat gyártanak, és meg fogják látni, hogy azok, noha a mindennapi szükség tárgyát állítják elő, ha megkérdezik, haszonnal vagy kárral dolgoznak-e, meg lógják hallani, hogy valamennyien kárral dolgoznak. Hogy csak egy példát hozzak fel, mebyről a t. pénzügyminiszter urnák is lesz tudomása, van itt egy tökéletesen fölszerelt, valóságosan az európai ipar magaslatán álló gyár (nekem nincsenek belőle részvényeim, nem szólok pro domo mea, mind a t. kormánypárti bankárok pénze van benne) maga a kormány nála a vásárló, ugyanazon gyár, mely a honvédség felszerelésénél szolgáltatja a kész sarukat ós bakancsokat, azon gyár, hol a kormánypárt az eladó, a kormány maga a vásárló, egyetlen egy krajczárnyi osztalékot sem tudott adni az első évben részvényeseinek. Si hoc in viridi, quid adhuc in arido? hol vannak a gyárak, melyeket a kormány közvetlenül nem protegál és tőlök nem vásárol? T. ház! Ha csak abból állana a pénzkrisis, hogy egyik bankár megbukik, azt mondanám rá, jól van : a másik bankár nyert és a pénz megmaradt. De itt arról van szó, hogy ha Magyarországnak ipara megbukik, akkor Magyarországnak nem egy másik ipara nyert, hanem a külföldi ipar, melylyel soha sem fogunk versenyezhetni. Miért? t. ház! Azért, hogy a helybeli gyárak drága pénzzel dolgoznak és jelenleg még azt a drága pénzt sem kaphatják meg. A tisztelt pénzügyminiszter ur emiitette Prileszky Tádé urnák adott válaszában, hogy intézkedett, miszerint a bécsi Nationaibank hitelét terjeszsze ki bővebben, mint eddigelé, s hogy maga a pénzügyminiszter ur is rendelkezése alatt álló összegeket bocsátott jó hitelű bankároknak rendelkezésére. De azt talán nem fogja tudni a t. pénzügyminiszter ur, hogy ezen összegek — ha jól tudom, 15 millió forint — nem egészen i azon czélra használtattak, hogy a magyarországi í ipart megmentsék; hanem használtattak arra, | hogy egyes financz-nagyságokat a viz színén fön| tartsanak. Tessék elhinni a tisztelt pénzűgymij niszter urnák, hogy azon kisebb emberek, kik ki| sebb — 1000-től 10,000 forintnyi — összegekért jáí rulnak. a legszigorúbban elutasittatnak és semmi | áron nem kaphatnak pénzt. Tessék elhinni a t. pénzügyminiszter urnák, hogy vannak lisztgyárak, gőzmalmok, melyek 20 perezentes pénzzel dolgoznak. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Nem is illustrálom azon körülményt, hogy mi fog történni akkor, ha például egy ilyen pénzkrisis nem a pénznagyságokat, hanem az apróbb embereket ütötte le lábáról, ha ezek megakadályoztattak működésükben a jelenleg nagy munkaerőt foglalkodtató gyárakban, ha a becsukott gyárak egyszerre ezer meg ezer ily kenyér
