Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-63
158 63. országot ülés november 3. 186®, melyeket az enyémbe is fel venni bátorkodom, | és azon kivül ad hozzá még mást is, minden- I esetre eltörlendő maradványát a múlt kornak, de melyek szerintem nem ezen törvényjavaslatba, nem ezen rubrum alá tartoznak, a melyek külön megannyi külön törvényczikk tárgyát képezik. Hozzájárul, hogy azon törvényjavaslat is, vagy a törvényjavaslatnak azon része, mely a testi büntetések eltörlésére vonatkozik, olyanokban tér el az enyémtől, a melyekre nézve szerénytelenség nélkül legyen mondva, a magamét talán helyesebbnek tartom. A miniszter ur ugyanis nem tartja szükségesnek, hogy a sanyargatások, kínzások stb. külön megemlittessenek és most ujolag töröltessenek el, miután egy régi törvény létezik a tortúra ellen. Ámde először is legyen szabad azt kérdenem a t, miniszter úrtól, hogy, ha ily törvény létezik, miért nem intézkedett két vagy harmadfél évi működése óta, hogy ezen tortúrák, ezen kínzások, sanyargatások ne létezzenek í Pulszky Ferencz: Hiszen a megyékben nem parancsol! Irányi Dániel: Igen sok eset volt fölemlítve; magam is emlékszem nem egyre, és bizonyosan maga a miniszter ur is megtudhatta volna, mint mindnyájan, a hírlapokból. De nem insistálok erre, hanem inkább arra figyelmeztetem a t. házat, hogy vannak oly nemei a sanyargatásnak, kínzásnak, melyeket azon csendbiztos urak nem is tartanak kínzásnak, (Felkiáltások jobb felől: A megyéknek nem parancsol a miniszter!) a mit csak akkor fogunk elkerülni, ha átalán fogva a foglyoknak mindennemű bántalmazása szigorúan el lesz törölve. Abban is különbözik az én törvényjavaslatom a miniszter úrétól, hogy én csak annyiban engedem meg a bilincseket, mennyiben a foglyoknak őrzése azokat múlhatatlanul megkívánja; a miniszter ur ellenben miniszteri rendelet által akarja meghatározni: mely esetekben alkalmazhatók a vasak. Erre nézve először is azt gondolom, ezen kérdést miniszteri rendeletre bizni nem lehet, ez a törvényhozás dolga. Másodszor pedig, ha a bilincs más czélból, mint őrzés, mint biztosság czéljából alkalmaztatik, az, szerintem, szintén szükségtelen kinzás. A harmadik különbség pedig abban áll, hogy a miniszter ur nem jelöl ki valamely határozott sanctiót azokra nézve, kik ezen törvény ellenére ezentúl is botoztatni mernek. Ellenben én igenis ilyen sanctió befoglalását szükségesnek tartottam ; miniszter ur az ellene vétőket a felállítandó fegyelmi bírósághoz kívánja utasíttatni; én nem tudom, hogy miképen fog ezen fegyelmi bilóság ily kérdések felett ítélni; különben is, mi] dőn törvényjavaslatomat készítettem, ezen feI gyelmi szék felállitásáról még szó sem volt. Azonban azt gondolom, átalán fogva nem fölösleges a büntetést előre is megszabni, hogy tudják mindazon apró kényurak, hogy milyen fenyíték vár rajok, ha a meghozott törvény ellenére botoztatni mernének; és ennélfogva, t. ház, szabadságot veszek magamnak az én törvényjavaslatomat, 1 ) a mennyiben a testi büntetés eltörlésére vonatkozik, részletes tárgyalás alapjául ajánlani a t. háznak. De ha ezen óhajtásom nem találna viszhangra, előre kijelentem, hogy én annyira szükségesnek, annyira sürgetőnek tartom a testi büntetés eltörlését, és annyira kívánatosnak tartom, hogy ezen foltja a törvényhozásnak végkép és minél előbb eltöröltessék: hogy nem fogok késni a miniszter ur által beadott törvényjavaslatnak részleteibe is bebocsátkozni. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Deák Ferencz: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat átalános tárgyalásra levén kitűzve, annak indokolásába, hogy a botbüntetés eltöröltessék, s a bilincs mint büntetés ne alkalmaztassék,teljesen fölöslegesnek tartom bocsátkozni: (Hely eslés)mevt nem tartom szükségesnek védelmezni azt, a mit — bizton föl merem tenni a t. házról — senki sem fog megtámadni. (Élénk helyeslés.) Most csak azt óhajtom, hogy a törvényjavaslat átalános elfogadása közakarattal történjék, a min nem is kételkedem. A két javaslat közül részemről czélszerübbnek tartom a miniszteri javaslatot azért, mert különösen a fődologban, a miben különbözik a bilincsre nézve, az elővigyázatra és néha a fegyelmi eljárásra nézve practikusabb szabályokat foglal magában. Nem ereszkedem hosszabb tanácskozásokba és vitatkozásba, csak egyet jegyzek meg, mire nézve már a miniszter ur is nyilatkozott. Az első hét §-t szükségesnek és együtt elintézendőnek tartom. A 7-ik §. a vérdijról szól, mely ámbár a botbüntetéssel szoros összefüggésben nincs, de ez is oly feudális maradvány, a mely két-három szóval eltörölhető, s ennek kimondása valóban nagyon kívánatos. A mi azonban a törvényczikk többi szakaszát illeti : ha intézkedni akarunk a hatalmaskodásról, vagy mint hajdan nevezték, actus minoris violentiae és becsületsértésről, ezt mindenesetre külön törvényjavaslatba kell tenni, külön javaslatban és részletesebben, mert ezt néhány sorral nem lehet elvégezni. A hatalmaskodásnak oly sok neme van, és ezek annyira különbözők régi törvényeink szerint, ') Lásd az Irományok 10-ik számát.
