Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-63

63. országos Dlés november 3. 1869. J5g hogy annak három §-ban kimondása nagy hézagot hagy a törvényhozásban. Némely esetben azt, mit a régi törvények, melyek talán nagyrészben most is fenállanak, mindenekelőtt megkívánják, hogy az elfoglalt tárgyhozi jog felett hozassék ítélet, s igy előbb repositiót kellett kérni- s ha a jogi Ítélet kimondotta, hogy azt illeti, kitől elfoglalták, akkor volt helye a violentiának. Igaz, sokszor magában a violentialis perben is ventilláltatott ama kérdés, és ott ítéltetett el, és korábbi időkben igen sok eset volt, hogy a civilis bíróság határozott benne; hanem most büntető eljárás alá vonatik, s igy a violentiának, minden hatalmaskodásnak részletes és határozott megállapítása szükséges. Szükséges kimondani, hogy az nem ex offieio, hanem magán kérésre vétessék e büntetési eljárás alá. Hasonló természetű, vagy legalább egy tekintetben egyforma, a becsületsértési kereset is. Annak igen sok neme van. Lehetnek becsületsértési esetek a törvényhozási testületek ellen: mikép toroltassanak meg ezek 1 az egész külön provisiót kivan, hogy a szólásszabadság megóvassék. Hajdan voltak az úgynevezett széksértések: hogy mennyire fentartandók ezek? az bővebb elucubratiót kíván. Lehetnek becsületsértések más gyűléseken, lehetnek magánkörökben, lehetnek nyilvánosan, lehetnek Írásban, sajtó utján, melyekről aztán a sajtótörvény intézkedik. Ezeket mind csak combinálva, együtt lehet törvényjavaslatba foglalni. En tehát igen szívesen járulok ahhoz, mit a miniszter ur mondott, hogy ő rááll arra, hogy e törvényjavaslatnak ezen hátulsó része hagyassék ki, és tárgyaljuk átalánosságban és részleteiben is a hét első §-t, a következőkre nézve pedig akár mostj akár utóbb mondjuk ki, hogy azok külön törvény tárgyát képezvén, a minisztérium adjon azok iránt törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Én meg nem kötném a miniszter kezét, hogy mikor adja be: külön adja-e, vagy az annyira sürgetett és valóban óhajtandó criminal-eodex javaslatába foglalja bele? Most a törvényjavaslat ezen részét, a 8-dik szakasztól végig, kihagynám, s az első hét szakaszt tárgyalás alá venném. Ezen első hét szakaszt pedig én is az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Várady Gábor: T. ház ! Nekem sincs szándékom az átalános vita alkalmával a t. ház figyelmét igénybe venni, mert hisz épen ngy, mint Deák Ferencz t. képviselőtársam mondotta, nincs, nem lehet e házban senki, ki akár az igazságügyminiszteri javaslatban, akár az Irányi Dániel t. barátom javaslatában foglalt azon tételeket, hogy a testi fenyíték eltörültessék, s a bilincsek némi megszorításokkal megszüntessenek, magáévá ne tenné. Csupán jelezni kívánom, t. ház, hogy midőn az átalános vita befejeztével azr előttünk fekvő törvényjavaslatra szavazni fogok, azt azon feltevéssel teszem, hogy a 7-ik szakasztól lefelé a 13-dikig ezen szakaszok ki fognak hagyatni, a melyekre nézve bátor leszek, a részletes tárgyalás alkalmával, külön törvényjavaslatot és külön határozati javaslatot a t. ház elé terjeszteni. Ezt előre is kijelenteni hivántam ; egyébiránt az előttünk fekvő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok. (Elfogadjuk!) Csernátony Lajos: T. ház! Miután a t. igazságügyér részéről törvényjavaslat terjesztetett elő, más részről pedig az ellenzék egyik tagja is terjesztett elő törvényjavaslatot, a mely ugyanazon elvet vallja : én magam részéről is feleslegesnek tartottam mindenféle utalást arra, hogy mi történt a múltban, hogy mi történjék a jövőben: mert a mi a jövőt illeti, az iránt a törvényjavaslat intézkedik, a mi pedig a multat illeti, arra nézve átalában köztünk véleménykülönbség nincs, s a mint Pest belváros igen t. képviselője mondotta, nekünk valóban ezen nagy elvet közakarattal, egyhangúlag kell kimondanunk. Ezt azonban, bár főkép e miatt írattam fel magamat, miután előttem tekintélyes férfiak által elmondatott, nem fogtam volna ismételni, ha egyéb mondani valóm nem volna. T. barátom Irányi Dániel s mások is, gyakran szokták mondani hogy ez is, az is folt a nemzet testén, némelyik barbárnak nevezi, másik olyan különös kifejezésekkel él , mintha ezen magyar nemzet valami egészen _ különös lenne, az európai eivilisátió közepette. En ezt határozottan visszautasítom. (Helyeslés.) Vegyük ezt a botbüntetést magát. Angliában most is meg van. (Ellenmondás a szélső bal oldalon: Csak a katonaságnál!) De meg van! Ha megvan, tehát kérem, akkor nem lehet mondani a magyar nemzetre nézve, hogy barbár nemzet, mert itt a botbüntetés divatozik. Irányi Dániel: Azt én nem mondtam ! Csernátony Lajos: De az volt az értelme! Azt tetszett mondani, hogy tán azon nemzetek azért mentek előre a civilisátióban, mert. nem volt nálok meg azon folt. Megvolt nálok is a folt, de előre mentek. Azért van önérzete egyik és másik nemzetnek, mert nem volt náluk botbüntetés. Nem azért, mert nem volt náluk botbüntetés ; meg volt a botbüntetés ; de a szabadság az oka, hogy előre mentek, nem a botbüntetés hiánya. Az angol hajóhadnál megkorbácsoltatnak a matrózok máig is; igaz, szégyen, hog)

T ngy teszik, gyalázat, de megvan ; nem lehet tehát