Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-63
63. országos Illés november 3. 1869. 157 mely a javítás. A javulásnak ugyanis főkelléke, főindoka, főemeltyüje a becsületérzés. Már pedig ld tagadhatná, hogy a botozás, a testi fenyítés, a becsületérzést megtompitja és ha gyakran ismételtetik, tökéletesen kiirtja, és ezért az ujabb törvényhozások mindannyian eltörülték a testi büntetéseket. Ezért és számos más oknál fogva, különösen pedig azért, mert a testi büntetések, mint ezt helyesen jegyezte meg igazságügyminiszter ur, az emberi méltóságot lealázzák. Már pedig nem szabad oly büntetést szabni, mely az emberben azt, a mi őt Istenre emlékezteti, a földig Eltörölte a testi büntetéseket, mondám, Európa minden civilizált nemzete átalában; csak egy kivételt tudok. Angliában a katonaságra nézve még fenállnak; fenállnak ugyan, de, remélem, azoknak is nem sokára ütni fog a végóra. A polgáriakra nézve azonban ott is régen el vannak törölve. A katonaságra nézve is minden műveltebb országban eltörölvék. Mikor törölték el Francziaországban, annak nyomára nem jöhettem. Hanem hogy a régibb századokban kellett történni, onnan következtetem, mert történt ide s tova 100 évvel, hogy egy hadügyminiszter a katonaságnál a fegyelem bomlását tapasztalván, a testi büntetésnek egy nemét akarta behozni: a kardlapozást. Azonban az első kísérletnél is meghiúsult ezen miniszternek szándoka. Mert az első franczia katona kiragadta a káplár kezéből a kardot, saját mellébe döfve ezt kiáltá: „Csak az élét szeretem." A katonát eltemették és vele eltemették a testi büntetést is. Es ezen katonák utódai voltak azok. a kik győzelmesen verték vissza a szövetkezett Európát, a kik meghóditák Európát, a kik száz csatában g3 r őzedelmeskedtek, Ulmtól Solferinóig. De eltörölték a testi büntetéseket már Ausztriában is, ha jól emlékszem, két-három éve annak. Eltörölték pedig a polgárokra s katonaságra nézve egyaránt, Pedig, igen jól emlékszem, azt állították, vitatták, hogy különösen az osztrák katonaságnál testi büntetések nélkül a fegyelem fel nem tartható. Es íme két éve annak, hogy nem bótozták az osztrák-magyar katonát, és tudakozódtam katonatiszteknél, vajon roszabb lábon áll-e a katonai fegyelem most ? Megegyeztek abban, hogy a fegyelem nem áll roszabbúl mint azelőtt. Emlékezem, t. ház, hogy ugyanazon okot tanárok és tanítók is felhozták, azt állítván, hogy bot és vessző nélkül gyermekeket nevelni^ iskolában a fegyelmet fentartani nem lehet. Es midőn más országok példájára utaltam, azzal feleltek , hogy ez lehetséges a franczia, angol, olasz és német gyermekeknél ; de a magyar gyermekeknél teljes lehetetlenség. És azóta mégis örömmel tapasztalom, hogy vannak intézetek, a hol a testi büntetések már nem léteznek, és szeretem hinni, hogy nem csak hasonló, hanem jobb eredményeket mutathatnak fel, mint azon iskolák, a hol a középkornak ezen büntetésneme még mai napig fenáll, és átalán fogva a Magyarországot lakó népek között vannak — igaz, melyek a műveltségnek még alacsony fokán állanak; de kötve hiszem, hogy a nápolyi lazaroninál és a franczia alsó bretonnál műveltség tekintetében alacsonyabb fokán álljanak a civilizátiónak. Tudjuk, uraim, hogy ezen országokban máiszázadok óta eltörölvék a testi büntetések, és talán épen azért haladtak ezen országok a polgárosodásban többre, mert a becsületérzés nem volt eltompítva, nem volt elromolva. Csak egy ellenvetést engedek tehát meg, t. ház, mint alaposat: az, hogy a testi büntetést mi helyettesitendi 1 nálunk fogházak még elegendő számmal nem létezvén. Hanem ezen ellenvetésre is részint megfelel a központi bizottság jelentése, részint arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy nálunk igen sok olyan úgynevezett vétség vagy kihágás büntettetett testileg, a mely tulajdonképen az igaz, a józan jogi fogalmak szerint egyátalán fogva semmikep sem lett volna büntetendő. Példákat fogok előhozni. (Halljuk!) Tudok olyan esetet, uraim, hogy valaki azért küldte a maga kocsisát a maga szomszéd szoigabirájához, hogy veressen rája tizenkettőt, mert előtte való nap leitta magát s be nem fogott. Már kérem, t. ház, más országban az ilyen kocsist egyszerűen elküldik, felmondván neki ura, (Derültség, zaj. Halljuk!) és azért azt hiszem, az uj büntető-törvénykönyvnek behozatala után, a mit most egynémely szolgabíró vagy falusi bíró büntetésre méltó kihágásnak tart, az büntetésre méltónak, legalább fenyítő utón büntetésre méltónak nem fog tartatni. Egyébiránt igen is megvallom, hogy e részben az aggodalmak nem egészen alaptalanok, miszerint fogházak elegendő számmal nem lévén, hogy ha erről a törvényhozás és illetőleg a kormány nem gondoskodik, a rend fentartása megzavartathatik. De reménylem, a kormány, miután a törvény meg lesz hozva, haladéktalanul teljesitendi kötelességét. És most csak azon kérdésre megyek át, t. ház: melyike a ház asztalán fekvő törvényjavaslatoknak fogadandó el a részletes vita alapjául? Az igazságügyminiszter ur által benyújtott törvényjavaslat magában foglalja azon, a testi büntetések eltörlésére vonatkozó részleteket, a
